Feketemosó: A legszebb éveim?

feketemoso-kisebb „akármilyen meglepő, mégiscsak ezek a legszebb éveink” – énekli a Szabó Benedek és a Galaxisok. hát, tényleg meglepő lenne, és akármennyit töröm a fejem azon, hogy tényleg ezek-e a legszebbek, valahogy sosem tudom elhitetni magammal. ne legyen igaz. a szépet ne lehessen túlragozni. – Barna Péter írja az Apokrif naplóját.

az a jó ebben a dalban, hogy nem tudod, igaz-e. lehet, hogy tényleg ezek a legszebb évek, de ezt most ki tudná még megmondani. lehet, hogy nem érzed bennük jól magad, és akkor baj van, ha ezek a legszebbek. de tényleg megeshet, hogy ennél csak sokkal rosszabb jön már. és akkor ezeket ki kellene használnod. de ezt még most nem tudhatod. és persze az is lehet, hogy ennél sokkal szebbek jönnek még. valószínűleg egyébként így lesz, bármi is legyen ebben a számban. a rossznak kell a limit, de a jó legyen határtalan.

személy szerint csak reménykedni tudok, hogy nem ezek a legszebbek. a „felkelünk, dolgozunk, berúgunk, lefekszünk, felkelünk megint” kombó ugyanis sosem elégített ki, mindig többet akartam. és persze meg is kaptam rengetegszer, most is. viszont ilyenkor meg arra vágyna inkább az ember, hogy kicsit nyugisabb legyen. nem azt mondom, hogy semmi sem jó, bár ez a vád sokszor igaz lehet, de azt igen, hogy azért biztos van egy olyan középút, amivel ki lehet egyezni. egy kis balansz, amibe bele lehet kapaszkodni. persze előfordulhat, hogy itt középen ez most inkább az útkeresés időszaka. hogy előbb jól fel kell borulnia mindennek, hogy aztán beálljon egy olyan irányba, amire évtizedeket is lehet építeni. ez esetben nem bánom a mostani karnevált.

új helyen lakni annyit jelent, mint új életet kezdeni. és nem csak az eltérő villamos meg buszmegállókról van szó, vagy az ismeretlen neszekről. hanem például arról, hogy valami mással kell azonosulnod, és más lesz a lelked is. nem ugyanott nyitod ki és zárod le a szemed, és ennek a megszokása elég nagy energiabefektetés. persze pozitív izgatottság is van benne elég, kicsit olyan, mint egy új párkapcsolat. nagyon szokatlan az elején, alig tudsz aludni. aztán elkezded élvezni az egészet, és beleélni magad. megszereted, és végre elkezdesz magabiztosan mozogni ebben az egészben. és ez a nyugalom a kulcsa. ezután már inkább a megszokás jön, de az a párkapcsolatot félre is viheti, egy lakásban viszont ez a csúcs. hogy elkezded magad otthon érezni. na, ettől még messze vagyunk, de hátha jön mihamarabb. a feltételek mindenesetre adottak. és persze ugyanez a helyzet az új emberi közegekkel is.

mindkettőből kijut most rendesen, kapkodom is a fejem, de azért fent van a víz felett. olyan sűrű ez az év. eddig talán a legsűrűbb, mert minden van benne. jó is meg rossz is. vagy inkább olyan rossz, amiről tisztán tudom, hogy a jó felé vezet. ha így van, akkor ezek az évek is nagyon szépek. de remélem azért lesznek még szebbek. azt viszont nem bánom, hogy bármi is legyen, sokkal több lesz a szimpla „felkelünk, dolgozunk, berúgunk, lefekszünk, felkelünk megint” kombónál.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: