Túlélni és megélni (beszámoló)

Színházzal az előítéletmentes fiatalokért, Szociopoly

Jasko_Hay_Fabian_szocipoly_ea_02_domolky_daniel_PRINT_008.jpg

Fényképezte: Dömölky Dániel

„Túl kell élni egy hónapot!” – hangzik el Bass László szociológus szájából a játék lényegének egymondatos összefoglalója. A Szociopolyval játszva hamar kiderül, hogy ami kívülről oly’ egyszerűnek tűnik, az a „valóságban” sokkal nehezebb feladat.

A mélyszegénység valóságát jöttünk megélni az Újpesti Két Tanítási Nyelvű Műszaki Szakközépiskolába, a Színházzal az előítéletmentes fiatalokért című érzékenyítő programcsomag második állomására. Olyan világot modellez a Monopoly mintájára született színházi társasjáték, amely látszólag messze áll az újpesti középiskolásoktól. Négy csoport egy, vélhetően kelet-magyarországi falu négy családját reprezentálva küzd meg egymással és a mélyszegénységgel. A játékvezető szociológus ez utóbbit hangsúlyozza a családok etnikai hovatartozásával szemben: munkalehetőség alig akad errefelé, marad a segély és a közfoglalkoztatás. Csak alátámasztja az érzékenyítő csomag szükségességét az, hogy a résztvevők a hallott információk alapján a falu mélyszegénységben elő lakóit azonnal a romákkal azonosítják. Könnyed, viccelődő, általánosításon alapuló gesztusokkal és beszédmóddal jellemzik eleinte a saját maguk által megtestesített, feltételezésük szerint cigány családokat. Nem áll e tréfálkozó jókedv útjába a játék elején elhangzó, s ekkor szükségszerűen még semmitmondó mondat sem, hogy mind a családoknak segélyként kiutalt összegek, mind a közmunkáért kapott bérek megfelelnek a mai magyar valóságnak. Akkor válik mindez keserű saját élménnyé, amikor a kapott pénzzel valóban gazdálkodni kellene, a mindennapi élet felmerülő költségeit ki kellene fizetni. A játékidő első hetének végén tapasztalható megrökönyödő elcsöndesedést azonban nemcsak az anyagi keret szűkösségére való rádöbbenés okozza, hanem az olyan hétköznapi kiadások, amelyek önmagukban is meglepetésként érik a játszó diákokat. A program tanulási területe kettős: egyrészt megmutatja a mélyszegénységben élők helyzetét, másrészt védett közegben enged tapasztalatot szerezni a pénzről.

szocipoly_ea_02_domolky_daniel_PRINT_009

Fényképezte: Dömölky Dániel

A Szociopolynak mint társasjátéknak a tapasztalatszerzés önmagában is fontos eleme, hiszen már az alapszituáció (kevés munka, kiszámíthatatlan és kevés jövedelem, ehhez képest aránytalanul sok és szintén alig kiszámítható kiadás) megteremti az átéléshez elengedhetetlen feszültséget. Az, hogy a döntéshelyzeteket nem kizárólag a játszók képzeletére bízza a program, hanem ezek színházi jelenetek formájában elevenednek meg, létrehozza a világot, amelyben a családok élnek, elhelyezi őket térben és időben, kapcsolati hálót épít köréjük. Játszók ebben a közegben felelnek saját sorsukért, amelynek fordulópontjain a legtöbbször kiszolgáltatottá válnak, következésképpen igencsak keserű döntéseket hoznak. Megveszik például a tápszert 5000 forintért, így a védőnő fenyegetései nem válhatnak valósággá, ám szükség esetén nem haboznak ezt is pénzzé tenni: 1500 forintért eladják az uzsorásnak, aki mintegy keselyűként csap le az ilyen üzleti alkalmakra.

szocipoly_ea_02_domolky_daniel_PRINT_010

Fényképezte: Dömölky Dániel

A színházi jelenetek, a közeg megteremtésén túl, sorsokat rajzolnak ki, amelyek legalább annyira terheltek, mint családok élete. (Szöveg, rendezés: Fábián Gábor, dramaturg: Róbert Júlia, szereplők: Fábián Gábor, Hay Anna, Jaskó Bálint.) A játékidő hónapjának végére a mozaikdarabkákból összeáll a kép, a szereplők kapcsolatrendszere a maga teljességében válik láthatóvá, egyesek sorsa megpecsételődik, mások cselekedetei mögött felsejlik az eddig ismeretlen motiváció. Ezekben a történetekben a mai magyar valóság egy-egy szeletét láthatjuk. Feltűnik várólistáival az egészségügy: Józsi addigra kap időpontot a vizsgálatra, mire tüdőrákja végképp visszafordíthatatlanná válik. Megelevenedik munkanélküliek között a közfoglalkoztatásért vívott harc, majd a polgármester diszkriminatív döntése: Lacika romaként hiába jár a polgármester Lajos nyakára, közmunkát semmiképpen nem kap. Tisztán láthatóvá válnak a kistelepülés hatalmi-politikai viszonyai, a polgármester Lajos – vállalkozó Sanyi – uzsorás Jenő – kocsmárosné Ildikó négyesének alkui, a politikai játszmáknak kiszolgáltatott kisember. Ebben a világban a legkevesebb hatalom is magában rejti a kiemelkedés lehetőségét, illetve azt, hogy másokon uralkodjon az ember. A boltos Béla dönthet, hogy melyik vevőnek írja fel a tartozását, a melyikkel fizetteti ki azonnal. Így okozhatja a boltos Béláék születésnapi zsúrmeghívójának visszautasítása egyben az egyik család csődjét.

szocipoly_ea_02_domolky_daniel_PRINT_027

Fényképezte: Dömölky Dániel

Ezekre a sorsfordító pillanatokra kérdez rá a színházi játékhoz tartozó feldolgozó drámafoglalkozás is (foglalkozásvezető: Farkas Atilla, Kerekasztal Színházi Nevelési Központ). A családok szerepéből kibújva reflektálnak a diákok a saját döntéseikre. Könnyedén gyűjtik össze a hónap sorsfordító pillanatait, ahogyan azt is tiszta fejjel kimondják, hogy a mélyszegénységben élők a legkisebb hatalommal rendelkezőknek is kiszolgáltatottak.

Habár a játékban a családok legtöbbjének nem sikerült „túlélni” a hónapot, mégis az, hogy megélték a szegénysorsot, fontosabb mindennél. Izgatottan várom a programsorozat következő állomását, amelyen a diszkriminációról szóló kisfilmekre épülő drámaórán fogunk részt venni.

Takács Ágnes

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: