Feketemosó: Toporgó

feketemoso-kisebbRicsi didergett félelmében, miközben a kabátja alatt teljesen ki volt melegedve. Ösztönösen nyúlt a zsebébe, de azonnal meg is bánta. Eddig direkt nem nyúlt a boltból lopott szajréhoz. Babonás biztosítéknak vélte, ha érintetlen marad, amíg meg nem bizonyosodnak a Tata haláláról. Gyorsan kirántotta a kezét, és a farmerzsebéből túrta elő a telefonját. Ott viszont beleütköztek az ujjpercei a lopott cigibe. Karcosan szuszogott. Nyomkodta a telefonját, míg meg nem jelent a világítás rajta.– Bezsenyi Tamás írja az Apokrif naplóját.

A szűk utca árnyékától megfeketedett házfalon fénytől izzó tábla lógott: Éjjel-nappali – Bubu Kft., alatta két srác állt zsebre dugott kézzel. Egyedül a hüvelykujjukat hagyták a zsebükön kívül. A hátuk mögötti kisboltból áradó fény csak akkor ripakodott rá az arcukra, ha egymás felé néztek. Az egész környéken az éti csiga nyálas bűzére emlékeztető szag dunsztosodott be. A napokkal ezelőtt felszállt köd csak itt maradt meg mákszínűvé válva.

– Válts témát, úgy könnyebb lesz – sebészi vágásnak tűnt, ahogy Ricsi barátjára pillantott. Majd visszarántotta a szemét. Lali mélyeket lélegzett, olyan komolyan trenírozta magát a mosolygásra, mint egy vállkörzéssel bemelegítő bokszoló.

– Na hívtad a Zsófit, vagy már megint nem volt időd? – kérdezte végül Lali, majd a rágógumi rágásával azonos ritmusban remegtette nyaka közé visszabújó, vigyorgó fejét.

– Tülköljél kiscsávó! Képzeld, felhívtam! – nyitotta rá a szemét barátjára Ricsi.

– És fel is vette? – folytatta humorosnak szánt kötekedését.

– Nem – hagyott némi hatásszünetet. – Visszahívott. Azután meg hosszan volt jó. Mondjuk úgy, hogy nem salakpályán fociztam – düllesztette előre a sliccét.

– Óh… – száját tojásalakúra formálta – de kemény… – szívta meg a fogait – Pacsit kérsz? – nevette el magát tekergő testmozgással, majd önfényezően tapsolt párat magának. Az üres bolt rácsozatán kiszuszakolt fény rávetült Lali arcára, de sunyi szemein árnyékot vetett az egyik rács vonala. Mintha szemére kötött pánttal akarna szuperhőst játszani.

– Megnézem, van-e valahol az utcában térfigyelő csiribiri. Perc, azt itt vagyok – habár az éjjel-nappali fényét lefogták a testükkel, ami mégis tovább jutott rajtuk, annak segítségével lassan végigpásztázta a környéket.

– Ne oltsál már! Én meg itt dekkoljak? Mit csináljak, ha kijön a Tata véresen – ugrott szét az arcán a félelem.

– Ne parázz, csak nyugiba, ahogy tanítottam, ha előmászik, így vágod nyakon – a kifeszített tenyere élével Ricsi végigvágott a hideg levegőn.

– De hiszen magasabb nálam!

– Nem hiszem, hogy olyan kurvára kihúzná magát, ha egyáltalán ki bír jönni.

– És meddig szobrozzak itt? Baszki, attól, hogy itt közelharci tanácsadást végzel, még nem leszek nyugodtabb! – felharsant, de beszéde végére érve hangja egyre inkább elárvult.

– Nyugodtság van. Öt darab perc és itt vagyok – húzta szét maga előtt a kezeit, akár az általános iskolai tanára, ha valaki dolgozat közben kérdezett. Most ő is a reagálás lehetősége nélkül hagyta ott a barátját. Pillanatok alatt beleveszett a mákszínű ködbe.

Ricsi didergett félelmében, miközben a kabátja alatt teljesen ki volt melegedve. Ösztönösen nyúlt a zsebébe, de azonnal meg is bánta. Eddig direkt nem nyúlt a boltból lopott szajréhoz. Babonás biztosítéknak vélte, ha érintetlen marad, amíg meg nem bizonyosodnak a Tata haláláról. Gyorsan kirántotta a kezét, és a farmerzsebéből túrta elő a telefonját. Ott viszont beleütköztek az ujjpercei a lopott cigibe. Karcosan szuszogott. Nyomkodta a telefonját, míg meg nem jelent a világítás rajta.

bezsenyi_16_03_fmoso1

– Három a perc! – csücsörített a némaságba.

– Ne legyél már pontos idő! Itt is vagyok, tiszta minden – felszívta a taknyát.

– Te és honnan tudjuk, hogy a Tata boltja nincs bekamerázva? – Lali legszívesebben élére állította volna a testét.

– Gombold már be az agyad! Éppen azért jöttünk ide jégerér’, mert nincs kamera. Ha lett volna, be se tehetted volna a kabátodba az üvegeket – Ricsi összeillesztett hüvelyk- és mutatóujjával ritmizálta Lali okítását.

– Jól van, vágási! De attól még kurvára nem úgy ment, ahogy ígérted – szólt duzzogva.

– Nem én tehetek róla, hogy a Tata ennyire bizonyítani akart – vigyorgott önelégülten. – Hát adtam neki lehetőséget erre – zsebébe dugott kezeit megfeszítette, egészen az alkarjáig.

– Mielőtt túlzottan felkeményednél, nem árt, ha tudod; az üdítős pult alól kifolyó hűtővízben csúszott el a Tata, akkor is beletört volna a feje a kasszába, ha hozzá se érsz – a dühtől felgyűrődött ajka alól ki-kivillant bíborvörös ínye.

– Aha. De ha nem jön ki a pult mögül, akkor most nincs cigink, ugye? – ugráltatta felváltva a vállait Ricsi.

– Inkább nézd meg, hogy hörög-e még buborékokat a vérébe! Amikor kiszaladtunk, olyan volt, mintha szénsavas lenne a vére – sasszézott arrébb Lali a boltajtótól.

Ricsi leszívott levegővel tömte ki a mellkasát, mielőtt a kabátujját ráhúzta volna arra a kezére, amivel belökte az éjjel-nappali ajtaját. Fél lábbal belépett, de a másik cipőorrát kényszeresen a járdára szegezte.

– Ennyi volt – ugrott ki a boltból.

– Tök felesleges volt itt szobrozni. Úgyse jár erre ilyenkor senki, nem tudta volna elpofázni, hogy mi voltunk! – indult meg Lali megszokott, rángatózó járásával.

– Most, hogy kivártuk, bazd meg, már én is tudom. De ha ilyen nagyon nagy király vagy, miért nem mentél vissza, és verted halálra, akkor tényleg nem kellett volna itt agyalni, hogy mi van, ha túléli?

Hang nélkül szívódtak fel a ködben.

bezsenyi_16_03_fmoso2

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: