„adaptálj vadul” (könyvkritika)

Magolcsay Nagy Gábor: Második ismeretlen, AmbrooBook Kiadó, 2015

mng_második-ismeretlen_borító

Magolcsay Nagy Gábor Második ismeretlen című (kép)verseskötete 2015 őszén jelent meg. Már a kötet bemutatója is ígéretes volt; egy színpadon a grafika, a zene és a mozgókép a szerzővel és verseivel. A könyv maga − amint eltekintünk attól az apró figyelmetlenségtől, hogy a borítóra került kép pixeles − mint tárgy, mint nyomtatvány gyönyörű. A képi anyagokkal – így az arculattal és a versek megjelenítésével, a szavak képpé transzformálásával − Szabó Imola Julianna dolgozott. A borítón található DNS-szálba ágyazott létra a tudománynak a hétköznappal való összefonódását jelképezi, azaz azt a felfoghatatlant és megközelíthetetlent, aminek mégis léteznie kell, hiszen minket alkot: a szubsztanciánk leírhatóságának kísérletét („sötétség fodrában kozmikus tojás / a gyász helyén sejttámasztó tánc” Holdkór). A bemutatón kézbe kapott flyeren is ez a DNS-szál foglalja el a központi helyet a kötet mottójaként idézett Menyhay Imre-sorok mellett, amik a létezés filozófiai dimenzióiról szólnak. Ezeknek a kiragadott vonásoknak a végiggondolásával máris nagyon közel kerülhetünk a Második ismeretlenhez és programjához.

Sem a bemutató egysége, sem a kötet vizuális igényessége nem árult zsákbamacskát, hiszen amint kézbe kaptam a könyvet, s finoman, lépésről-lépésre megismertem a verseket, részesévé lettem a benne foglalt világnak. (Itt, azt hiszem, érdemes lenne megállni s leszögezni: nem hangulatnak és nem is stílusnak, hanem ténylegesen egy egészen új világnak.) A fülszöveg gondolataival, s így Csehy Zoltánnal teljesen egyetértek abban, hogy ebben az esetben tényleg szerzővé válik az olvasó, a befogadóból megalkotó lesz, s végre megdől a középiskolákban oly nagy önbizalommal puffogtatott mondtat arról, hogy mit gondolt a költő. Magolcsaynak nem az az érdeke, hogy a kezünkbe adjon egy plasztikus, képszerű élményt, hanem inkább az, hogy az általa megidézett hangulatból táplálkozva a magunk élményét újra tudjuk élni – kísérletezik, s kezünkbe adja saját érzelmeinket: „emlékeidben / összeér / minden / betű / szeméremajkadon / isten / lelkével / karikáz / a költő” (Chava).

Sokféle véleményt lehet alkotni a kötetről: egyesek számára lehet például befogadhatatlan, túl képi, túl elvont, vagy túl „kortárs”, ezek a jelzők mind egyéni ízlésen és megítélésen alapszanak -, de egy kritikát nem tűrnek meg a Második ismeretlenben található szövegek: a kötet nem egy megúszós projekt. Hiszen rendben, minden ránk van bízva; melyik szövegről mi jut eszünkbe, asszociációk végtelen láncolatát játsszák le a sorok, s minden interpretáció a mi fogékonyságunkon és szemszögünkön múlik. Azonban a kötetkompozíció és a szövegek mögé épített tudás már arról árulkodik, hogy nem csupán az intuíciókra hagyatkozva dobálta össze Magolcsay a szavakat. Egyoldalas, apró betűkkel szedett lábjegyzet áll a kötet végén. Hol definíciókat magyaráz (Fibonacci-számok) a szerző, hol Kodály Debussy-cikkére hivatkozik, hol pedig felold egy címet, egy mottót, egy darabot, egy filmet.

A könyvbemutatón kiderült, hogy Magolcsay kötete direkt ilyen „okos”. Egy első benyomás alapján azt mondanám, a szerző személyiségéhez hűen kutat és érdeklődik. Kísérletezik a szövegekkel, sétálgat az irodalom és a képzőművészet határán, épít fel performanszokat és kér arra, hogy a kötetét gyűrd össze, fordítsd meg, firkált tele, oldd fel a kódot benne, vágd a falhoz, ha felzaklatna, adj címet, találd meg az egyik sort, mindebben segítsen „a valódi képzelőerő”, a gondolkodás, a saját logikád és élményeid.

Mi is tehát a Második ismeretlen? A jelenkori kortárs művészet őzgidái, és cigarettafüst-csigolyák végtelenjeiből megalkotott, bágyadt szerelmes versei közt úttörő. A szerelmes versek itt se nem szerelmesek, se nem versek; hanem megalitból és sóporból összegyúrt asszonyi méhként rajzolódnak ki.

lépteid nyomában árvul a rétidő

                                   és én összegyűlök veled

pedig csak harmadnapja hogy idejársz

                       mézed kocsonyafüst

polipjárásodba bolondul a szerelem igehordája

                                               és émelyeg”   (Trois Préludes)

A Második ismeretlen merész, filozofikus és okos. Gondolkodó. A kötet valóban ismeretlen területekre kalauzol, olyan érzelmekbe markol két kézzel, amiknek a létezéséről sem tudtunk eddig, és olykor merész, ordítóan kísérleti jellegű szóalkotásaival egyszerre meghökkentő és megnyugtató. Álomszerűsége, lidérci jellege, a versekből kirajzolódó események illuzórikussága bámulatos. Egyszerre van jelen benne hit, tudomány, álom és valóság, mind csak arra várva, hogy a kötet olvasása közben újraéljük élményeinket, újragondoljuk álláspontjainkat.

S végül, de nem utolsó sorban a Második ismeretlen egy projekt része, egy nagy egész darabja. Olyan mű, amit érdemes kézbe venni, darabokra szedni, és hagyni, hogy darabokra szedjen.

Kustos Júlia

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: