„adaptálj vadul” (könyvkritika)

2016. február 29.

Magolcsay Nagy Gábor: Második ismeretlen, AmbrooBook Kiadó, 2015

mng_második-ismeretlen_borító

Magolcsay Nagy Gábor Második ismeretlen című (kép)verseskötete 2015 őszén jelent meg. Már a kötet bemutatója is ígéretes volt; egy színpadon a grafika, a zene és a mozgókép a szerzővel és verseivel. A könyv maga − amint eltekintünk attól az apró figyelmetlenségtől, hogy a borítóra került kép pixeles − mint tárgy, mint nyomtatvány gyönyörű. A képi anyagokkal – így az arculattal és a versek megjelenítésével, a szavak képpé transzformálásával − Szabó Imola Julianna dolgozott. A borítón található DNS-szálba ágyazott létra a tudománynak a hétköznappal való összefonódását jelképezi, azaz azt a felfoghatatlant és megközelíthetetlent, aminek mégis léteznie kell, hiszen minket alkot: a szubsztanciánk leírhatóságának kísérletét („sötétség fodrában kozmikus tojás / a gyász helyén sejttámasztó tánc” Holdkór). A bemutatón kézbe kapott flyeren is ez a DNS-szál foglalja el a központi helyet a kötet mottójaként idézett Menyhay Imre-sorok mellett, amik a létezés filozófiai dimenzióiról szólnak. Ezeknek a kiragadott vonásoknak a végiggondolásával máris nagyon közel kerülhetünk a Második ismeretlenhez és programjához. Olvass tovább »


About-kategória: Szív védelem, mellkas bordák nélkül

2016. február 25.

Az About-kategória egy játszótér. Egy értelmező játszótere. Olyan rovat, ahol irodalom és zene határai elmosódnak, a zene szöveggé válik, a dallam pedig a papíron is értelmet nyer. Tévéből, rádióból, csapból folyó, fesztiválokon harsogó, otthon, pihenés közben morajló jól ismert dalok következnek. Az értelmezések megpróbálnak rámutatni arra, hogy miért is szeretjük őket, vagy ha ez idáig nem szerettük, miért is szerethetjük őket. Vajon mit akar nekünk mondani az Elefánt Bordahajtogató című száma?

Olvass tovább »


Feketemosó: a balanszról

2016. február 24.

feketemoso-kisebbez most arról fog szólni, hogy miért nincs csak egy minimális balansz. csak egy kicsi. oké, ne legen túl magas. de ennyire mély? miért nem közelíthetünk felfelé, és miért kell állandóan úgy ugrálni, hogy fent beverem a fejem, lent meg seggre esek. – Barna Péter írja az Apokrif naplóját.

Olvass tovább »


Nem / gyerek / játék

2016. február 23.

Tárlat: Schéner Mihály – Játék / plasztika / rajz, B32, Budapest

Schéner Mihály: Elefánt cókmókos láda, pácolt fa, 69 × 82 × 26,5 cm (Schéner-hagyaték), fotó: Besenczi Richard

Schéner Mihály: Elefánt cókmókos láda, pácolt fa, 69 × 82 × 26,5 cm (Schéner-hagyaték), fotó: Besenczi Richard

Mindig gyanús, ha valaki mindenhez ért, kevés helyzetben indokolt az ilyen megállapítás. Schéner Mihály Játék / plasztika / rajz című emlékkiállítása a B32-ben is mutat némi ambivalenciát, de inkább a tárlat kapcsán felmerülő izgalmas problematikák kapcsán! Játék, műalkotás – vagy inkább tárgy? Rajz vagy plasztika? Mi is ez?

Ez egy kiállítás. Kisplasztikák és grafikai lapok kvázi white cube-környezetben. A falakon végig kis táblácskák kísérőszöveggel, amelyek leginkább fogalmi kérdéseket boncolgatnak, és bizonygatják: itt minden játék és minden műalkotás! A kettő természetesen messze nem zárja ki egymást, de felvetődnek funkcionális kérdések.

Olvass tovább »


Bíró József munkái (online megjelenés)

2016. február 19.

BÍRÓ JÓZSEF - DADA 100 - 2

Olvass tovább »


Feketemosó: Part

2016. február 17.

feketemoso-kisebbSaigonban voltunk. Három hét alatt értünk le Közép-Kínából Vietnam legnagyobb városába, ahol több tízezer robogó zümmögése töltötte meg az iszonyatos páratartalmú levegőt a nap huszonnégy órájában. Január volt, de erre város teljesen fittyet hányt, ahogy az emberek is, akik félmeztelenül mászkáltak az utcákon. – Stolcz Ádám írja az Apokrif naplóját.

Olvass tovább »


Mennyi az idő?

2016. február 16.

Tárlat: Időalap. Idő-alapú médiaművek a kortárs képzőművészetben, Új Budapest Galéria 

Tulisz Hajnalka: Szín-játék, 2010, fotó: Juhász G. Tamás

Tulisz Hajnalka: Szín-játék, 2010, fotó: Juhász G. Tamás

A bejárat melletti, (kivételesen) „Hosszú instrukció” fantázianevű tábla előtt állva azon gondolkozom, vajon a felsorolt három látogatótípus közül melyik kategóriába tartozhatok. Olyan ez, mint azok az egyperces tesztek, amikbe hetente legalább egyszer akarva-akaratlanul is belefut az ember, és önkéntelenül ki is tölti őket. Néhány egyszerű kérdést követően a rendszer kikalkulálja az eredményt, és örök érvényű igazságok formájában messzemenő következtetéseket von le az életről (az elejétől a végéig). Itt most megvan a lehetőségem arra, hogy még a kérdésfeltevés – vagyis az egyes művekkel való találkozás – és a válaszadás – vagyis a művekre való reakció – előtt kiválasszam, melyik kategóriába is akarok tartozni. Már ha akarok egyáltalán.

Olvass tovább »