Feketemosó: BUÉK

feketemoso-kisebbA felkelő nap fénye rátehénkedett a részeg srác szemeire. Arcát letakarta a kezeivel, csak az ujjai közötti réseken látható világot követte. A három fiú felröhögött, de valójában egyikük se találta viccesnek, sokkal inkább iszonyatosnak. Mintha egy farsangi szörny földönkívüli álarcosbálra igyekezne. – Bezsenyi Tamás írja az Apokrif naplóját.

Szájharmonika fúvórácsaira hasonlított a járdaszegély, ezen egyensúlyozott egy részeg srác. Úgy tűnt, mintha a színtelen éjszakára feszítették volna ki. Csak a közvilágítás szúrt időként a testébe, hogy ellenőrizze, él-e még. Többszöri kibillenés ellenére pár tíz métert meg tudott tenni egymás elé tett lábakkal. Majd egy pillanatra megállt visszaszerezni az egyensúlyát, egy ideig tartotta magát, de végül kibillent és beletérdelt az úttesten egy aknafedőbe. Mialatt rágörnyedt a kihalt külső sávra, a fájdalomtól öntudatlanul szívta a fogai közül a nyálát, amivel szörcsögni kezdett, míg el nem dőlt az egyik oldalára. Utána szétterült a teste, a hátán fekve bámulta bamba arccal a mélysötét eget.

Felköhögte a nevetését, ami lassan eluralkodott rajta és nem is tudott szabadulni saját jókedvétől. Mert a testhelyzetéről eszébe jutott a stabil oldalfektetés, erre az egyre emlékezett az elsősegély tanfolyamból.

– Ha bármilyen sérültet találsz… – a nevetése miatt alig tudta maga elé mormolni a szavak helyes sorrendjét – azonnal tedd stabil oldalfektetésbe és várd vele a… – forgolódott az úttesten, mintha ajtófélfának dörgölné a viszkető testét – várd, várd vele a mentőket! Mozgolódás közben megtalálta a teste legrosszabb állapotban lévő részét, fájdalmában farkasként vonyított fel.

A belső sávban élénk vörös sportkocsi vágta fel az utcát. A lehúzott ablakokon elektronikus tánczene ritmusa szóródott ki. A srác egy pillanatra megdermedt a pisztolylövés erejű motorhangtól, majd nevetve forgolódott tovább. A nyakát bedöntötte a mellkasára, miközben magából kikelve üvöltött a kocsi után.

– Túlmentél, bazd meg!

Üvegkirakatú kocsmából figyelte három fiú a részeg srác dühöngését.

– Csávókám rendesen legombolta az agyát. – beszéd közben Balázs felszívta a taknyot az orrából.

– Ja, ja… keresi rendesen a kiutat… te figyelj, mitől jön be neked annyira a Szilvi? Úgy értem, most össze akarsz jönni vele? – Árpi láthatóan nehezen szánta rá magát a kérdésre, ráadásul az utána keletkező csöndben meg is próbált lazán érdektelennek tűnni. Az ujjai közé vette a sörös üveg nyakát, és úgy billegtette, mintha egy húsz forintost akarna végiggörgetni az ujjpercein. Balázs számára elég nevetségesnek tűnt, de elnyomta a felszuszogó nevetését. Próbált a kérdésre koncentrálni.

– Most bántsalak? – keserűen mosoly rángott az orra alatt, nem lehetett tudni nevetés vagy szánakozó, lebicsakló szájmozgás lesz-e belőle.

Árpi ugyan nem akarta megvárni, de mégsem kapott elég nyálat a torka, hogy beinduljon a beszédszerkezete. Az eddig néma harmadik mentette meg a helyzetet, már percek óta a kirakatüvegen keresztül nézte a részeg srácot, mikor hirtelen csapkodni kezdett az asztalon, csak nagy nehezen úszták meg a sörös üvegek, de megtalálta a barátai kezét, azokat megszorítva sziszegte idétlen örömmel.

– Figyeljetek!

A felkelő nap fénye rátehénkedett a részeg srác szemeire. Arcát letakarta a kezeivel, csak az ujjai közötti réseken látható világot követte. A három fiú felröhögött, de valójában egyikük se találta viccesnek, sokkal inkább iszonyatosnak. Mintha egy farsangi szörny földönkívüli álarcosbálra igyekezne.

A részeg srác egy hangyányit előre billenve a testével rádőlt a kocsmaajtóra. A többit a fizikára bízta. A kezeit úgy szedte le az arcáról, mintha előzőleg oda lettek volna ragasztva. Azért a biztonság kedvéért fintorogni kezdett az egymásba kapaszkodó füstláncok és sörös üvegek fényétől. A fiúk látványosan próbálták kisilabizálni a részeg srác arcának természetes formáját.

A csapos rutinosan megtördelte az ujjperceinek a gyökerét, sose lehet tudni, mikor pöccen be valaki. De a részeg sokáig himbálta a testét a pult előtt, mire észrevette a három söröző fiút. Rájuk mosolygott, érezhetően barátsággal. Próbált kedvesnek látszani.

– Minden nő egy kurva! – ehhez fűzött egy kissé eltúlzott mosolyt. A pofazacskói a szemeit hátratolták a koponyájába. Csak duzzadt szemhéjak világított meg a neonfény.

– Köszi. – emelte poharát fanyalogva Árpi. Azt se tudja, hol van, gondolta, de ide jön és megmondja a frankót, ráadásul még igaza is van.

– Igazad van. – nevetett feddhetetlen jókedvvel Balázs is a részeg felé. Mondom, hogy igaza van, erősítette meg magát Árpi.

A részeg érzete, megtett mindent beszéd címszó alatt, amit megtehetett. Mechanikus gépként viselkedve fordította a fejét a csapos felé. Rutinos piás volt, tudta, minden hirtelen mozdulat végzetes lehet, mint a vadnyugaton. A pult mögött a férfi már ismerte ezt a fejmozgást, jobbnak látta követni, mielőtt elér hozzá. Percekkel ezelőtt köhöghette fel azt a hangot, amivel üdvözölte a részeg srácot.

– BUÉK!

A részeg valóban üdvözültnek érezte magát, egy kicsit.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: