A részvétel nem kötelező (ajánló)

Az én országom (a Küklopsz Műhely drámajátéka)

Az én országom, a te országod, az ő országa, az ő országuk, a mi országunk. Jelen írás a Küklopsz Műhely interaktív drámajátékának személyes élményekkel átitatott bemutatója lesz.

„Az én országom” − szól a rendhagyó előadás hangzatos címe, melyet azért ragoztam fentebb, hogy megragadjam, mit szimbolizál, mit sugall nekünk a résztvevőket is megmozgató, elgondolkodtató színházi esemény, amely kisrészt előadás, nagyrészt pedig workshop, talán játék, ám mint minden jó játék: komolyan is veendő.

A Küklopsz Műhely drámajátéka érzékelteti, hogy az ország, főleg annak politikája, az állam, melyet alkot, mindenkinek személyes fogalmak. Az eredeti kontextusukból kiragadott szövegek mást és mást mondanak nekünk individuumként, mindenki a maga ismereteinek hálójában, háttértudásával összeegyeztetve értelmezi azokat és alakítja ki róluk véleményét. Nincs egyetlen ország, a többség országa mindig kinéz valahogy, de sosem azonos az országgal.

Hogyan hangzanak ma szerzőjüktől, koruktól elszakítva, Kossuth Lajos, Nagy Imre, vagy a fiatal Orbán Viktor beszédei? Egyáltalán felismerjük-e, értjük-e őket, mondanak-e még ma is valamit, van-e köztük kapcsolat? Az előadás először választásra hív fel minket, több különböző személytől, különböző korokból, de mégis valamilyen módon hasonló politikai beszédek hangzanak el, ezek közül kell tematikát választanunk. Szó szerint arra az oldalra kell állnunk minden választásnál, amelyre szavazunk.

A workshop tehát, több különböző irányba mehet, a forgatókönyvet részben a közönség írja, választásaival, a társulat tagjai pedig szintén nem mindent tudó játékmesterekként, hanem mint csupán moderátorok, olykor a játékokban résztvevő csapatok tagjai vannak jelen. A közönség részéről semmiféle megerőltető színészkedést nem vár el a folyamat, ki amennyire érzi a megnyilatkozásvágyat, annyira kell csak részt vennie a nagyjából másfél óra alatt. A játékok minősége azonban, egy-egy jó kvíz kérdés, a pártalapítós, vagy szlogengyártós játék és a csapattársak, mind arra ösztönöznek, hogy vegyük ki a részünket a munkából; észre sem vesszük és máris heves szónokként vitatkozunk a másik csapattal, vagy kiállva szavaljuk frissen alapított játék-pártunk szlogenjeit.

A játékok legszebb vonása, hogy önkéntelenül vonódunk be és alkotunk véleményt, kezdetben mindenben nagyon biztosak vagyunk, aztán meggyőződésünk a többiek hatására változik, alakul. Az est végére, talán mindenkinek adódhat egy-két dolog, amiről – rájövünk – eddig még nem gondolkoztunk el, vagy most másképp látjuk, mint azelőtt. És mindez nem valamiféle előírás eredménye; a Küklopsz Műhely olykor szélsőséges, ambivalens szövegeket, történéseket tár elénk, de ezek végig pártatlanok maradnak, szabad véleményalakításra serkentve.

Az előadás kétségtelenül tanulságos, de nem tanító jellegű, ami nagy erénye. Magunktól kaphatunk végül is válaszokat, talán korábban fel sem tett kérdésekre. A részvétel pedig, mint egy demokráciában nem kötelező, de szükséges az előadás működéséhez. Egy fiatal demokráciájú országban van relevanciája egy kvázi részvételre (és nyugodtan érthetjük ezt állampolgári részvétel szintjén) sarkalló előadásnak, mind középiskolások, de akár egyetemisták, felnőttek számára is.

Bödecs László

 A következő előadás facebook-eseményének linkje itt érhető el.

Az előadást a Norvég Civil Támogatási Alap és az Ajtósi Dürer Kollégium támogatta.

One Response to A részvétel nem kötelező (ajánló)

  1. […] A részvétel nem kötelező (ajánló) […]

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: