Kollázs ragasztó nélkül

Tárlat: Magyar Kortárs Festészet. A IV. Esterházy Művészeti Díj jelöltjeinek kiállítása, Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest

Kezemben tartom a IV. Esterházy Művészeti Díjra jelöltek kiállításának enyhén ad hoc jelleggel összeállított prospektusát – csaknem négyoldalnyi indoklás, rendhagyó eleganciával összetűzve. Íme hát, a „Magyar Kortárs Festészet” 2015-ben. A papír súlya most különösen nehéznek tetszik. Az ábécérendbe szedett névsor igencsak hosszú – a bejáratból nézve a kiállítótér mégis aggasztóan szűkösnek tűnik.

A szokatlanul szervezett tér már a kezdetektől fogva zavaró; jó néhány pillanatba telik, míg felsejlik a tájékozódás idevágó, ritkán használt formájának emléke. Az adott tér felett elhatalmasodó, kényszeresnek tűnő installáció- és felületgyártás, a falakon, emelvényeken és vitrineken megjelenő, a Bauhaus palettáját idéző tompított színek sokasága és az egymást minden lehető irányból, lélegzetvételnyi szünet nélkül körülvevő művek kaotikus egyvelege rövid idő alatt kétségbe vonja kiállításlátogatói magabiztosságomat. Nem érzem a hangsúlyokat. Hiába a terem közepén végigfutó emelvény, ami markánsan osztja meg a teret, és hiába a furcsa kapurendszerekkel kijelölt útvonal is: nem találok egyetlen kiemelt pontot sem, ami mentén elindulhatnék. Láthatóan nagyon határozott elképzelés eredménye mindez, valamiért a tér mégis sok helyen „inog”, az indokok gyakran nem világosak.

esterhazy2015_nagy_0885

Jobb híján a papírról leolvasott névről névre haladás mellett döntök, de rövidesen rájövök, hogy hiába: név egy szál se. Beletörődöm hát sorsomba, és elindulok a furcsa passzázsok által kijelölt útvonalon. Majd a rövid leírásokból megpróbálom kitalálni, mit is látok éppen. Aztán egy szerencsés véletlen folytán mégis megpillantok egy nevet a mobil fűtőtest mögött. Ettől fogva a kiállított művekről rövid időre a bokamagasságban elhelyezett, az adott falfelület színéhez már-már kaméleonszerű tökéletességgel igazított nevek megtalálására irányul a figyelmem – bár amikor már azt hinném, kitanultam a kiállítás olvasási módszerét, kis híján rálépek egy vezetéknévre… A játék ezen a ponton véget ér.

Nagy Imre munkája

Nagy Imre

Kiss Adrián munkája

Kiss Adrián

A design pedig továbbra is zavarba ejtő. A térszervezés és a színvilág sok esetben szó szerint agyonnyomja a műveket, más árnyalatban tűnnek fel – vagy egyenesen el – a kiállított tárgyak, az egymásra halmozott vizuális ingerek miatt egyáltalán helyem és időm sincs az egyenkénti befogadásra. Ebből az következne, hogy nem is igazán ez a cél; a kiállítás funkciója afféle sűrített benyomás keltése, „gyors helyzetjelentés” a kortárs festészet pillanatnyi állásáról. Így inkább arra kezdek figyelni, hogy az alkotások sokaságuk ellenére miként képesek egységként működni. Figyelek, figyelmesen várok, mégis csak ritkán fedezem fel az összefüggés-teremtés ténylegesen végiggondolt formáját. Holott a művek ilyen szűk térben különös intenzitással hatnak egymásra, ami adott esetben nagyon is jól használható körülmény. Ahol ez megvalósul, ott a művek erősítik egymást, egymásmellettiségükből kibomlik egy megragadható, tudatos kurátori gondolatmenet (így például Kiss Adrian, Haász Katalin és Nagy Imre munkái a festészet, szobrászat és a textil műfajának átjárhatóságát oda-vissza igazoló egységben). Alapvetően viszont – azon túl, hogy melyik mű melyik mellett mutat a legjobban – az installációs megoldáson nem érezhető a mélyebb összefüggésrendszer-teremtésre való törekvés. Így a kollázs darabjai nem alakulnak egyetlen új, értelmes képpé, az elemek továbbra is önmagukban álló, de egymást nagyon is zavaró minőségben vannak jelen.

Tibor Zsolt munkája

Tibor Zsolt

Különös dilemmát okoz a három díjazott, Kaszás Tamás, Makai Mira Dalma és Tibor Zsolt bizonytalan kiemelése a többi jelölt közül, vagy legalább is az erre utaló óvatos, sőt félbe is hagyott szándék. Számomra az is kérdés, hogy szükséges-e egyáltalán a brosúrán túl egyéb eszközökkel is jelezni, hogy a győztes pályaművekről van szó. Hiszen ha helyes a feltételezés a kiállítás elsődleges célját illetően, úgy ezek az alkotások ugyanolyan elemei a „nagy egésznek”, mint a velük együtt kiállított többi tárgy – ahogy ez Tibor Zsolt munkái esetében látható. Ha viszont szükségesnek minősül a további hangsúlyozás, úgy a legkevésbé sem mindegy, hogy az milyen módon történik meg, és ez hogyan hat a többi kiállított tárgyra. Túllendülve azon, hogy a kiállítás színvilága milyen hatást gyakorol a művekre, kifejezetten félrevezető az élénk színű fal Kaszás Tamás madárházai mögött, mivel vele szemben, a terem túlsó végén már egy olyan alkotás áll hasonlóan kiemelt közegben, mely nem kapott díjat.

Kaszás Tamás munkája

Kaszás Tamás

A győztes munkák közül Makai Mira Dalma műveinek vitrinbe helyezése érte el leginkább a feltételezhetően kívánt hatást: nem csak azért, mert egy ilyen módon berendezett kiállítótérben egészen anakronisztikusan hat egy olyan hagyományos interpretációs közeg, mint az üvegtárló, hanem mert az üveg, a fények és a kerámiák felületének együttes hatása ténylegesen azt a Vitus Weh kurátor által megfogalmazott, már-már hátborzongatóan barokkos leírást igazolja, ami a valóságukat vesztett „pompás korallokat” illeti.

Makai Mira Dalma

Makai Mira Dalma

A kiállítás tehát több ponton bizonytalan, és többszöri körbejárás után sem igazán tudom, hova jutottam, vagy hova kellett volna jutnom. A belépéskor kézbe kapott prospektus sem szolgált használható térképként: a nagy művészettörténet-elméleti és esztétikai távlatokra utaló, félszavas megjegyzésekkel teletűzdelt szövegrészek megfejtése egyszerűen elvárhatatlan a közönségtől. Nem tudom, hogy az erősen szerkesztett tér mellett is hiányzó (vagy hiányos) narratíva vagy a mellékelt műleírások irgalmatlan látogatóellenessége teszi-e, de úgy gondolom, a kiállítás csak amolyan „illem” szintjén törekszik az általa bemutatott és képviselt üzenetek átadására. Nem csak a kiállítás és a látogató közötti kapcsolat esetében.

Barta Bence

Barta Bence

Fridvalszki Márk

Fridvalszki Márk

Rudas Klára

Rudas Klára

Fontos feladat, hogy ilyen jellegű intézményi keretek között is lehetőség nyíljon az új, friss látásmód – a fiatal művészgeneráció – a már szakmailag széles körben elismert alkotók közé emelésére, és ez ügyben figyelemre méltó az Esterházy-mecenatúra hagyományának továbbvitele. Ugyanakkor sokkal tudatosabban és körültekintőbben kellene megteremteni azt a kontextust, melyben minden név – vitathatatlan relevanciával vagy anélkül – ott szerepel a kiállítók listáján. Ezáltal félreértés nélkül érvényre juthatna minden értékesnek ítélt gondolkodásmód úgy, hogy közben önmagában és a többi művészeti javaslattal együtt is működőképes marad. Lényeges, hogy ne csupán a pályázat és az ösztöndíj szolgáljon a koherencia igazolásaként, ebből a szempontból pedig a kiállítás mikéntje kardinális kérdés.

Szép és sok lehetőséget rejtő gesztus a korábbi győztes, Csató József felkérése a látványterv megalkotására – és ezáltal beemelése az aktuális kiállításba –, ugyanakkor nem szabadna megfeledkezni arról, hogy a tér elsősorban a kiállított művek interpretációját hivatott segíteni. Lehetséges, hogy ilyen esetben a designnak alárendelt installációs döntések helyett célravezetőbb a műcentrikus kurátori attitűdöt követni, és lemondani a mindenáron különlegesre csinált környezetről. Így jó – jobb – eséllyel indulhatna el már a kiállítótérben az a sokszínű kortárs képzőművészeti párbeszéd, mely a díj missziójának leginkább hangsúlyozott célja.

 

Nagy Zsóka

 

A kiállítás 2016. január 3-ig látható a Magyar Nemzeti Múzeumban.

 

(A fotókat Kerekes Zoltán készítette. Köszönjük a képeket az Esterházy Privatstiftungnak és Schneider Erikának.)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: