Az About-kategória egy játszótér. Egy értelmező játszótere. Olyan rovat, ahol irodalom és zene határai elmosódnak, a zene szöveggé válik, a dallam pedig a papíron is értelmet nyer. Tévéből, rádióból, csapból folyó, fesztiválokon harsogó, otthon, pihenés közben morajló jól ismert dalok következnek. Az értelmezések megpróbálnak rámutatni arra, hogy miért is szeretjük őket, vagy ha ez idáig nem szerettük, miért is szerethetjük őket. Vajon mit akar nekünk mondani a Vad Fruttik: Lehunyom a szemem című száma?
Vad Fruttik: Lehunyom a szemem
Lehunyom a szemem, többet nem nyitom ki,
Tán olyan lesz az is, mint elaludni.
Kérlek, oltsd le a villanyt, és én álmodom,
Puha föld legyen a vánkosom.
Velem lesz újra akit szerettem,
Apám, Anyám, minden szerelmem.
Halomban állnak a vágott virágok,
Ha nem kérek többé és nem kívánok.
Idebent épp a semmi terem,
De kiálts csak rám, és én elhiszem.
Ha tiszta szívvel nekilátok,
Hegyek omlanak, s születnek óceánok.
Lehunyom a szemem, többet nem nyitom ki,
Tán olyan lesz az is, mint elaludni.
Unt pillák alatt végtelen csillagködök,
S a lelkek mind keringő üstökösök.
S ha tiszta szívvel nekilátok,
Hegyek omlanak, s születnek óceánok.
Tudatosan átélni a halált maga a totális paradoxon. Hiszen nem lehetünk reflektáltan jelen egy tudattalan állapotban, vagy éppen magában a megsemmisülésben, és nem befolyásolhatjuk az irányíthatatlant. Persze, minél lehetetlenebb valami, annál izgalmasabb elképzelni a megvalósulását. Ezt teszi a Vad Fruttik is, Lehunyom a szemem című számában.
A legfőbb kérdés itt nem az, hogy megvalósítható-e, ami egyébként csak feltételezés lehet. A szöveg szintjén ugyanis nyilvánvalóan véghezvihető, és ennek megfelelően a beszélő itt saját akaratból is cselekszik. Az ehhez vezető úton megtörténik a legfontosabb aktus, a szem lehunyása, ami egyszerre a kezdet és a végpont. A földi élet véget ér, és kezdődik valami más, ami hasonló ahhoz, mint ahogy általában a halál utáni élet narratíváiban legtöbbször szerepel: olyan lesz, mint amikor alszunk; találkozhatunk a már korábban elvesztett szerettekkel.
A refrén első benyomásra úgy tűnik, hogy elszakad a kezdő szakasztól, de valójában nagyon is csatlakozik hozzá, vagy inkább továbbgondolja azt. Annak a bizonyos másik létállapotnak, az élet utáninak a lehetőségeivel számol. Azzal, hogy ott valóban megtörténhet minden: „Ha tiszta szívvel nekilátok, / Hegyek omlanak, s születnek óceánok.”
A következő szakasz már egy újabb, sokkal tágasabb és nem evilági perspektívát nyit meg. Az alap szituáció itt is hasonló, de már egy misztikusabb és elvontabb világban találjuk magunkat. Itt többé nem a személyességen, hanem az általánoson van a hangsúly. Egyre feljebb és feljebb jutunk, már nem a földi, hanem egy rejtélyes túlvilági perspektíva érvényesül: „Lehunyom a szemem, többet nem nyitom ki, / Tán olyan lesz az is, mint elaludni. / Unt pillák alatt végtelen csillagködök, / S a lelkek mind keringő üstökösök.”
Az egyéni kísérletből így lesz mindenkire vonatkozó, univerzális tapasztalat, melynek tanulságai mindenki számára jelentenek valamit. Hiszen ki ne játszott volna már el számtalanszor azzal a gondolattal, hogy mi lesz, ha nem lesz többé. Ki ne gondolta volna ilyenkor azt, hogy a másik oldalon már várják az eltávozott szerettei. De legfőképpen: ki ne reménykedne abban, hogy azután a bizonyos szemlehunyás után is vár rá valami. Hogy nincs vége a történetnek, a folytatáshoz pedig elég annyi, hogy tiszta szívvel nekilátunk.
A Vad Fruttik tőlük megszokott módon ezúttal is a dolgok sötétebb és rejtelmesebb oldalát mutatja meg, úgy, hogy fontos kérdéseket vet fel, de a válaszok most is elmaradnak. Mert hogy nincsenek is. Lehetőségek, alternatívák vannak, amikből ebben az esetben felvillan néhány. Ezek alapján pedig a dal végső üzenete az, hogy lehet dolgunk a halál után is.
Barna Péter
Apokrif Online 