Mindegyiket a másik felől (beszámoló)

Színházzal az előítéletmentes fiatalokért, Pirézek

„Mindegyiket a másik felől” – hangzik el többször a szociális érzékenyítést céljául kitűző programcsomag első alkalmán az Újpesti Két Tanítási Nyelvű Műszaki Szakközépiskola szinte kizárólag fiúkból álló osztályában. Két tanórányi „rendhagyó színházi előadást” jöttünk nézni, megismerni azt a közösséget, amelyet féléves, négy állomásból (Pirézek, Szociopoly, filmhez kapcsolódó drámaóra, reflektív drámaóra) álló útján végigkövetünk majd.

A Színházzal az előítéletmentes fiatalokért című oktatási csomag nemcsak elnevezésében, hanem az együttműködő partnerszervezetek összetételével (Társaság a Szabadságjogokért, Gyerekesély Egyesület, Mentőcsónak Egység – Kerekasztal Színházi Nevelési Központ) is előrevetíti azt, hogy a színházra elsősorban a társadalmi érzékenyítés eszközeként tekint. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy például a Pirézek (rendezte: Fábián Gábor, szereplők: Hay Anna, Fábián Gábor) című előadásban nincsenek színházi szempontból is értelmezhető jelenetek. (Ahogyan a Nézőművészeti Kft. legutóbbi tantermi produkciója is A kézmosás hasznosságáról tanít, és még a kísérőbeszélgetést vezető infektológus szakértő sem állhat annak az útjába, hogy felejthetetlen színházi pillanatokban legyen része a néző-résztvevőnek.)

Bár a Pirézek színházat visz a tanterembe, de a teret nem, vagy csak a színházi jelenetek rövid pillanataiban értelmezi át. Nem mosódik el a határ az osztályterem és az előadás fiktív tere között: a táblát jegyzetelésre, az előtte lévő teret (katedra, tanári asztal helye) frontális megmutatásra használják a színészek. A térszervezéssel szorosan összefügg a program szerkezete is. Tisztán elválasztottak egymástól a színházi és az interaktív részek, míg az előbbiek a tábla előtti térben, úgy az utóbbiak a diákok padjai között játszódnak. Ezúton érthető és könnyen követhető, hogy mikor válik a diák nézőből résztvevővé. Nemcsak jól körülhatároltak, de ez előadás egészét nézve arányosan oszlanak el a passzív szemlélődést és az aktív bekapcsolódást elváró részek. A Pirézek tiszta térszervezése, a diákok számára könnyen érthető szerkezete az oktatási csomag későbbi három állomása felől tekintve is indokoltnak tűnik, hiszen sejthetően az aktív részvételre épülő részek egyre nagyobb hangsúlyt kapnak majd. (Az utolsó alkalommal várhatóan az egész programsorozatra reflektálva a diákok önálló alkotására kerül majd sor.)

pirezek-berzsenyi

A Pirézek egy korábbi előadása. Forrás

Nemcsak egyszerű szerkezetében beavató jellegű a Pirézek, hanem tematikailag is megalapozza a féléves munkát. Az előítélet kialakulásának okait járja körül az előadás, először a különböző társadalmi csoportokhoz való tartozás irányából. Pergő jelentekben látjuk a színészeket foglalkozásuk miatt érő általánosító megítélés pillanatait, majd az ezt követő interakciót elváró szakaszban a résztvevő diákok saját, valós társadalmi csoportjaikat gyűjtik össze. (Drámapedagógus: Farkas Atilla – Kerekasztal Színházi Nevelési Központ). A diákok már a program e korai pontján levonnak két igen fontos következtetést: egyrészt az előítéletességhez nem szükséges valós tapasztalat, másrészt mindegyik csoportot a másik felől éri az általánosítás. A problémát különböző szempontokból vizsgáló folytatás ezek után adja magát. A többségi társadalom szerepéből okokat keres az osztály a kisebbségben élő pirézek utálatára. Nem kell bátorítani a diákokat, záporoznak a negatív tulajdonságok (büdösek, szegények, lusták, genetikailag hülyék stb.). Beigazolódik tehát a korábban elhangzott mondat (előítélethez nem kell tapasztalat), illetve egyszerre értjük meg Tárki közvélemény-kutatását, amely a nem létező népcsoport (pirézek) iránti ellenségesség növekedését mutatta ki évről évre. Nem kell buzdítani a résztvevőket a pirézek elleni fiktív törvényjavaslatok összegyűjtésére sem, hamar megszületik a pirézgettók terve. A diákok könnyen azonosulnak a többségi társadalommal és gondolkodnak ebből a szerepből, az előadás akkor bicsaklik meg, amikor hirtelen pirézekként kellene fellépniük. Többszörösen nehéz feladat épp ezen a ponton ilyen szerepet javasolni az osztálynak, hiszen nem tudnak egyebet a pirézekről, csak azokat a negatívumokat, amelyeket épp ők gyűjtöttek össze. Nehézkesen működik úgy az előítélet ellen fellépő piréztanács, hogy tagjai külső szemlélőként beszélnek önmagukról. Bár a színészek többször figyelmeztetnek arra, hogy a megszólalás a pirézek esetében is többesszám első személyben hangozzon el, félő, hogy a résztvevők odafigyelése csupán nyelvi eredményt hoz és valódi szerepbe lépés nem történik. Hatékonyabban működnek a konkrét feladatot kapó kiscsoportok, amelyek az előítélet megszüntetésére meghatározott csatornákon keresztül (média, oktatás, kultúra) dolgoznak ki terveket.

Nem egyszerű átkerülni a „másik oldalra”, a „másik felől” tekinteni az életre, ráadásul ebből a helyzetből megoldást javasolni a kirekesztés problémájára. Talán épp erről szól majd az oktatási csomag kínálta út is, hogy megértsük egymást és társadalmunk csoportjait, lehetőleg „mindegyiket a másik felől”.

Takács Ágnes

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: