Feketemosó: Tüskék tánca

feketemoso-kisebb

A város autóútjai ott gyülemlettek a tudós szemében, szinte látta maga előtt a Város rettenetes forgalmát, és azt a pillanatnyi, tátongó feketeséget, ami mindezt elnyelheti; mint amikor egy kijelzőről hirtelen eltűnnek a piros, digitális számok, és csak az űr marad, meg a kijelző szürkés, fémes kerete, melyen épp tovavillan egy keskeny, alattomos fénynyaláb. – Kerber Balázs írja az Apokrif naplóját.

Zavarba ejtő emlékek

Valamit nem mondott el Mynes-nak. És ez a valami, hirtelen úgy érezte, még a közelgő és csaknem megakadályozhatatlan támadásnál is jobban aggasztotta. (Altató? Milyen altató bánhat el ezzel az apokaliptikus döggel?!) A finoman vésett R-betűk az állat tüskéin. Egy egyetemi index lapja jutott eszébe, szinte fotografikus élességgel, melyen az Aláírás rovatban ugyanezek az R-betűk táncoltak. „Nem lehet” – motyogta, és egy pillanatra még szokásos, kárörvendő cinizmusa is cserbenhagyta. Zeno, a tengerparti, egyetemi város. Ifjúságának színhelye. Fagylaltozások, matematikai és biológiai könyvek olvasgatása. A spirálos folyosók és azok a tágas, fehér tantermek. Az ablakok a végtelen strandra néztek, így a csavaros képletek, a sok alfa és béta furcsán keveredett a csúszdák és a fürdőruhák emlékével. Micsoda előadások! Főleg azok, abban a különös félévben, keddenként, este hatkor. A tudás és a performance szédületes keveréke. Roger órái. Úgy hullámzottak azok a levezetések a tábla horizontján, hogy még ő, a nagy Képtelen is csak kapkodta a fejét, pedig már akkor is félve biccentgettek neki az egyetem professzorai. Ne félj, Pricky, a következő órán minden érthetőbb lesz! Azok a gúnyos hátba veregetések! Pricker Maximus, a későbbi Képtelen, leizzadt az előadások végére. Nagyjából mindig összerakta magában az elhangzottakat, sokkal jobban, mint értetlenkedő csoporttársai, de még ő is riadtan tekintgetett kusza jegyzeteire. Pricky, lefénymásolhatom? Egy szót se értettem ebből a katyvaszból! Aztán a vizsgák abban a képernyőktől és műszerektől zsúfolt dolgozószobában; mint egy főhadiszállás! Nyugi, Pricky; mondd szépen és érthetően. Már, ha van mit. A felelet végén Roger előhúzta egyik asztalfiókjából legutóbbi, minden bizonnyal elképesztően jelentős, 680 oldalas tudományos értekezését, majd átnyújtotta az ifjú Képtelennek. A tanár vidáman fickándozó csápjai talán arra figyelmeztették a tehetséges tanítványt, hogy ezzel az olvasmánnyal majd jó sokáig ellesz. Úgy is volt. Roger később, a diákok nagy részének hisztérikus örömére, otthagyta az egyetemet, és visszavonult laboratóriumába, ám a vaskos kötet fenyegetően magasodott a Képtelen komódján. Épp aznap este, amikor a titokzatos tanár hajóra szállt, hogy hazautazzon Rammlinba, és a diákok pedig hatalmas bulit csaptak a kollégiumban, Pricker Maximus a szobájában maradt, felvette komódjáról a kódex vastagságú művet, és verejtékes homlokkal olvasni kezdte. Megkönnyebbülten sóhajtott fel, amikor három óra múlva, feszült figyelemmel eljutott a második fejezet közepéig. A bonyodalmak innen kezdődtek. A Képtelen persze az eltelt évek alatt többször is elolvasta a könyvet, és már szinte biztos volt abban, hogy érti. Közben ő is sokat tanított itthon, a Város egyetemén, és nem kis bosszúsággal észlelte, hogy népszerűsége vetekszik Rogerével. Nemsokára azt is észrevette, hogy egész stílusát és életmódját egykori mesterétől örökölte (bár sosem voltak igazán közeli viszonyban, a Képtelen mindig így tekintett rá). Hogy Roger csinálta a hangyászsünt? Azt mindig is sejtette, hogy régi professzora enyhén szólva is őrült, de miért akarná kipusztítani a rovarokat? Ez persze részben álnaiv kérdés, hiszen a különös tudós szavaiból mindig is következett ilyesmi. Minthogy az egész Városban egyedül a Képtelen volt elég képzett ahhoz, hogy bármit is megértsen Roger könyveiből, tudományos körökben gyakran faggatták őt a „rammlini rém” bizonyos furcsán hangzó kitételeiről, ám a Képtelen elhessegette a baljós képzeteket, mondván, hogy mindezek csak amolyan jól hangzó metaforák. Képtelen, azaz Pricky, ezután a hangulat javítása és tudóstársai nyugalma érdekében mindig felidézte Roger hatásvadász poénjait és szeánsz-szerű előadásmódját, rámutatva az intellektuális blöff tüneteire. Nehezen vallotta be magának, hogy valójában mindig is tudta, hogy nemcsak metaforákról van szó. És sajnos azt is tudta, hogy Roger ugyan hatásvadász, de sosem blöfföl. Most pedig itt fickándoznak ezek a rohadék tüskék a sok R-betűvel!
– Uram! – szakította félbe Mynes a tudós töprengését, aki azon kapta magát, hogy mereven bámul a lencsébe.
– Tessék?! Ja! Mondd!
– Bekészítettük az altató rakétát. Elindíthatjuk a drónt az állat felé?
Roger ellen altató rakéta? A Képtelen szinte látta maga előtt a professzor gúnyosan fickándozó csápjait. De nem mondhatott semmit, hiszen végül is ő maga hagyta jóvá Mynes ötletét.
– Persze, menjen az a rakéta. – mondta bizonytalanul. – Én addig rendelek valami szendvicset, amíg még működik a telefon. – majd amikor látta segédje megrökönyödött arcát, hozzátette:
– Azt ajánlom, te se késlekedj a vacsorával!
A Város legnagyobb tudósa tanácstalan volt. Pontosan ismerte annak az altatónak a kémiai összetételét, amit Mynes a rakétába helyezett, és tudta, hogy nem fog használni. Legalábbis nincsenek jó kilátásaik. Ekkor hirtelen ötlete támadt.
– Mynes, van még itthon abból a kiváló teából?
– Melyikből, Uram?
– Hát tudod, amitől úgy elalszom, hogy még az evést sem tudom befejezni.
– Ja, az a levendulás…
– Az… azt tedd a rakétába. Meg egy kis Pillplex altató tablettát.
– Professzor úr, maga hülyéskedik?!
– Egyáltalán nem! Nézd, a te főzeted úgysem fog használni, legalább próbáljunk szerencsét.
– Professzor úr, talán komolyabban is vehetné…
– Abszolút komolyan veszem. Különben meg nem te jöttél azzal félórával ezelőtt, hogy vége a munkaidődnek?
– De…
– Be kell látnod, Mynes, hogy az életednek is mindjárt vége lesz, ha nem adsz egy esélyt a levendulás teának és a piruláimnak.
Az egyre ködösebb tekintetű segéd megfőzte a teát, majd gépiesen kicserélte a rakéta tartalmát, és visszahelyezte a drónba.
– A Pillplexet se felejtsd! – mondta a Képtelen, és megpróbált az alkalomhoz illő, szigorú arcot vágni.
A város autóútjai ott gyülemlettek a tudós szemében, szinte látta maga előtt a Város rettenetes forgalmát, és azt a pillanatnyi, tátongó feketeséget, ami mindezt elnyelheti; mint amikor egy kijelzőről hirtelen eltűnnek a piros, digitális számok, és csak az űr marad, meg a kijelző szürkés, fémes kerete, melyen épp tovavillan egy keskeny, alattomos fénynyaláb. A zenói, tengerparti világ, a strandok, a csúszdák, az ég robbanó kékje hirtelen egyszerre tűntek szédítően távolinak, egészen szürreálisnak, ugyanakkor Roger emlékezetes arcélei miatt ijesztően, szúróan közelinek és valóságosnak.
Akkoriban még minden könnyebbnek látszott. Igaz, egészen az Asszisztens Úr látogatásáig is minden könnyebbnek látszott. Ezzel mellesleg az a két „balek” is így volt, akikről a Képtelen semmit sem tudott. De voltaképpen, ha megindul az a hangyászsün, mindjárt minden összehasonlíthatatlanul könnyebb lesz. Mondhatni semmiség.
Mynes megtette az utolsó előkészületeket a drón elindítására. Már épp rányomott volna a piros gombra, amikor a Képtelen hirtelen megállította.
– Vedd még ki egy percre a rakétát!
Úgy tűnik, közben a segédet is megérinthette a pusztulás szele, mert pimaszkodni kezdett:
– Miért? Talán mégis inkább habos kakaóval töltené meg a professzor úr?
A Képtelen eleresztette a csápja mellett a megjegyzést, majd fogott egy lila filctollat, és egy jól látható, óriási P betűt mázolt a rakétára. Ezután visszaadta az értetlen Mynes-nak, szivarra gyújtott, és csak ennyit sziszegett ki az ablakon:
– Vigyázz, Roger, megy a kombó!

Folytatása következik!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: