Előzetes: Apokrif – 2015/3.

2015. október 31.

Az Apokrif hamarosan megjelenő őszi számának versrovatában Gál Soma, Hyross Ferenc, Nyirán Ferenc, Sebők György és Szabó Csanád versei, Asbóth Balázs, Juhász Tibor és Nyerges Gábor Ádám prózája, valamint Háy János drámarészlete olvasható. A kritikarovatban Schein Gábor és Szvoren Edina, valamint az első köteteikkel az idei Könyvhéten debütáló három Apokrif könyves szerző, Bödecs László, Juhász Tibor és Szendi Nóra könyveiről írunk. Lapunk friss számának képanyagát kabai lóránt munkái szolgáltatják.

apokrif_2015_3_boritoTartalom:

Háy János: A villanyszerelő (drámarészlet)

Gál Soma: Metróelágazások, Ami marad (versek)

Juhász Tibor: Műanyag poharak (novella)

Nyirán Ferenc: van itt ez az… (vers)

Szabó Csanád: tengertagadások 5, Karóra (versek)

Nyerges Gábor Ádám: A múlt hét péntek óta érlelődő terv (regényrészlet)

Sebők György: Potentia sacra, Fekvőtámasz (versek)

Asbóth Balázs: Rendelőben (novella)

Hyross Ferenc: földes, olló, pompa (versek)

*

Látószög:

Mizsur Dániel: Holnapi termés, tegnapi magvak (Hyross L. Ferenc verseiről)

veress dani: Csorog (kabai lóránt absztraktjairól)

*

Látótávolság:

Barna Péter: Úton-útfélen (Bödecs László: Semmi zsoltár)

Inzsöl Kata: Észrevételek / Következtetések (Szvoren Edina: Az ország legjobb hóhéra)

Füzi Péter: Néma város (Juhász Tibor: Ez nem az a környék)

Steinmacher Kornélia Nóra: Múltaddal valamit kezdeni (Schein Gábor: Svéd)

Tóth Anikó: Ketten a semmiben (Szendi Nóra: Zárványok)


Feketemosó: Tüskék tánca

2015. október 28.

feketemoso-kisebb

A város autóútjai ott gyülemlettek a tudós szemében, szinte látta maga előtt a Város rettenetes forgalmát, és azt a pillanatnyi, tátongó feketeséget, ami mindezt elnyelheti; mint amikor egy kijelzőről hirtelen eltűnnek a piros, digitális számok, és csak az űr marad, meg a kijelző szürkés, fémes kerete, melyen épp tovavillan egy keskeny, alattomos fénynyaláb. – Kerber Balázs írja az Apokrif naplóját.

Olvass tovább »


Potozky László regényrészlete (archív)

2015. október 25.

ÉLES

apokrif_tavasz(megjelent az Apokrif 2015./1. számában)

Hazavonatoztunk anyámékhoz, olyan mélyre ette magát minden porcikánkba a rettegés, hogy a kisváros lassúságától vártunk menedéket. A lakásban se bírtunk többé létezni, az is a város része volt, a városban pedig egyik napról a másikra drasztikusan megszaporodtak a rendőrök, az ablakból láttuk, ott tömik a pofájukat minden gyorskajáldában, ott állnak minden utcasarkon, ott settenkednek a kocsiikkal minden sikátorban, és, akárha az egyenruhájuk tartozéka volna, az arckifejezésük is ugyanaz, mert eldőlt már minden, fölösleges paráznunk, a kirakós utolsó darabkáját is a helyére tették rég, s egyedül azért hagynak békén még egy kicsit minket, hogy rendesen szétmarcangolhassuk magunkat, miközben a négy fal közt kuksolva szokjuk a bezártságot. Suttogva beszéltünk és keveset, kenyérért se mertünk lemenni, nem mintha falásnyi étvágyunk is lett volna; egyetlen egyszer tettem ki a lábam a házból, a rajtaütés másnapján, kora reggel: Katje addig sose használt alapozót, most viszont két dobozzal is vásároltam neki, hogy tüntesse el a monoklit, amit az öklöm hagyott maga után, nem, nem érdekel, hogy nem látja senki, csináld! Azzal próbáltam nyugtatni magam, hogy a sokkoló biztos nem az oroszpiacon, hanem valahol jó messze, menekülés közben esett ki a zsebemből, és különben is, amikor megvettem, lesmirgliztem róla a márkanevet meg a szériaszámot, tehát az ég adta egy világon nincsen rajta semmi, amibe belekapaszkodhatnának a zsaruk – azt a bűvös szót, hogy ujjlenyomat, se én, se Katje nem mertük kimondani.

Olvass tovább »


Feketemosó: Életközépi válság kandúr módra

2015. október 21.

feketemoso-kisebbNyivor sokáig rágódott, hogy visszatérjen-e Puppához, hiszen minden a terv szerint haladt, elboldogult a tanácsai nélkül is. Valami mégsem hagyta nyugodni. – Szendi Nóra írja az Apokrif naplóját.

Olvass tovább »


“Ötven, hitem töretlen” (beszámoló)

2015. október 20.

Műút 2015053, Rácskert, 2015. 10. 13.

műút_1

Ahogy annak egy igazi, vadromantikus irodalmi esten lennie kell. Éppenhogy nem elkésni. Futni az őszi estében. A pesti házak közt szakadó eső. Fröcskölő BKV. Anyázó gyalogosok. Egy kora esti kávé. A Rácskertben átláthatatlan tér, a masszív boltíves fal mögül előbújik egy mikrofonállvány szára. Kesergős-boldog-baráti születésnap a Műút 53. számának bemutatója, 2015. október 13-án. Születésnapi ajándék valakinek, aki nem számított rá, aki nem tud róla, de a szám kerek, szinte megkövetel egy sört, pár perc elgondolkodást, nosztalgiát és a baráti társaságot. Az ünnepelt Nyilas Atilla, tízkötetes költő.

Olvass tovább »


About-kategória: Ébren/éberen álmodók

2015. október 19.

Az About-kategória egy játszótér. Egy értelmező játszótere. Olyan rovat, ahol irodalom és zene határai elmosódnak, a zene szöveggé válik, a dallam pedig a papíron is értelmet nyer. Tévéből, rádióból, csapból folyó, fesztiválokon harsogó, otthon, pihenés közben morajló jól ismert dalok következnek. Az értelmezések megpróbálnak rámutatni arra, hogy miért is szeretjük őket, vagy ha ez idáig nem szerettük, miért is szerethetjük őket. Vajon mit akar nekünk mondani Péterfy Bori & Love Band Ájultan fekszem veled című száma?

Olvass tovább »


Út az őrülethez… (színházkritika)

2015. október 17.

Johan Inger: Walking Mad, Erkel Színház, 2015. 09. 19.

Johan Inger Walking Mad című egyfelvonásos balettjét szeptember 19-én láthatta a közönség először az Őrült tánc! – de van benne rendszer című balettest keretében az Erkel Színházban. A svéd koreográfus 2001-ben rendezte az előadást a Holland Táncszínház társulata számára. Elképzeléseinek alapja Ravel Bolerójának zenéje, egy fal, három nő és hat férfi. Ezen eszközök segítségével alkotja meg színpadi szituációit, melyek szabad asszociációs teret biztosítanak a nézőnek arra, hogy megtalálja bennük saját történetét.

Olvass tovább »