Tárlat: Jelzés a világba. A Tett: háború, avantgárd, Kassák, Kassák Múzeum, Budapest
Van-e a művészetnek, szűkebb értelemben véve az irodalomnak cselekvőképessége? Ha van, akkor miben áll? Egy egyedülálló, gyökeresen új művészetfelfogásnak milyen nehézségekkel kell szembenéznie? A politika befolyása alatt álló sajtóközegben hogyan értelmezhető egy, a rendszer karjai közül kibújó, azzal ellentétes eszméket valló lap működése? Az ezekhez hasonló kérdések azok, melyek feltevése közelebb vihet minket Kassák Lajos első, A Tett című folyóiratának szellemiségéhez, valamint a Kassák Múzeum Jelzés a világba című, A Tett köré rendezett időszaki kiállításához.
A kiállítás két teremben látható, s bár nem kötelező követni, az infografikáknak és a belépőjegyhez mellékelt, igencsak részletes, katalógusszámba menő leporellónak köszönhetően láthatóvá válik egyfajta irány, mely fókuszáltabb és rendszerezettebb értelmezői magatartást ajánl. Tény, hogy minden kiállítás kommunikál valahogyan, de a bevett tárlatkommunikációs módok általában megfelelni látszanak a „képről képre haladó” múzeumlátogatói hozzáállásnak. A Jelzés a világba ennél összetettebb kiállításnézésre hív. Felesleges részletezni, hogy Kassák Lajosnak, a magyar avantgárd első és legjelentősebb képviselőjének munkássága a művészet számos szférájára kiterjedt. Mindezek miatt a kurátorok (Dobó Gábor és Szeredi Merse Pál) helyesen választották ki az infografikát, egy olyan vizuális eszközt, melynek segítségével átfogóan lehet bemutatni a tényeket és a kapcsolatokat. Így maga a tárlat is alkotássá válik. Ily módon a tárlat (mint alkotás) megértése és az ábrázolt összefüggések felfejtése fog majd elvezetni minket a kiállítás egy-egy elemének jelentéséhez. Eközben a térbeli elhelyezés is értelmet kap: az első terem középső, leginkább a folyóirattal kapcsolatos oldala a szomszédos falakon taglalt háborús diskurzus kereszttüzébe kerül, míg a második teremben a lap az avantgárd horizontális perspektívájában tűnik fel. A Rudas Klárának köszönhető arculat tehát meghatározó része a kiállításnak.
A tárlat első fele arra hívhatja fel a figyelmünket, hogy az idén centenáriumhoz érkező folyóirat valóban tett volt. A háború elején általánosan elterjedt militarizmus alól kezdetben Kassák sem volt kivétel – olvashatjuk le a tárlat első termének bal oldali falán látható infografikáról. Itt a művész 1914 és 1915 közötti háborúval kapcsolatos megnyilvánulásairól kapunk képet, valamint arról, hogy a háború első éveiben hogyan is vélekedtek az avantgárdról és a világégésről. A következő, középső fal már az alkotó nyíltan antimilitarista folyóiratával, A Tett-tel foglalkozik, látványosan érzékeltetve ezzel a váltással a Kassák szemléletében bekövetkező gyors és gyökeres változásokat, a militarizmus antimilitarizmusba történő átfordulását.
A középső falon a folyóirat leegyszerűsített pályaképe bontakozik ki. Ezt a vezérvonalat alul-felül A Tettből származó részletek mellett a Kassákkal és első lapjával kapcsolatos szövegek keretezik. A kommentárok két végletét Kosztolányi Dezsőnek az első Kassák-verskötetről írt méltató kritikája, illetve egy, a lap szellemiségét értetlen felháborodással fogadó újságcikk kivágata képviselik. Így ez a fal leginkább azt teszi világossá, hogy az összesen 17 számot megélt folyóirat kicsinysége ellenére hamar a figyelem kereszttüzébe került. Az itt idézett szövegek határozottan bizonyítják, hogy sokkal többről van szó, mint egy értelmetlen zagyvaságokat közlő lapról – holott ez a vélekedés volt jellemző az avantgárd hazai fogadtatására. A l’art pour l’art passzivitásával és a közélettől való tartózkodásával ellentétben A Tett hangsúlyosan társadalmi és politikai cselekvésként értelmezte a művészetet. Többek között ezért tűnhet fel a folyóirat első száma az 1915. november 1-jén megjelent napilapok között piros négyzetben a terem jobb oldali falán. A kiállítás remekül érzékelteti azt a tényt, hogy a Budapesti Hírlaphoz, a Pesti Naplóhoz és a Pesti Hírlaphoz hasonló sajtókiadványok háborúpártiságával ellentétben A Tett megjelenése nemcsak kritikaként értelmezhető, hanem akcióként is, mert amellett, hogy a világháborúval szemben radikálisan eltérő viszonyulást hirdetett meg, mint a környezete, a benne közölt írások merész hangvétele már a kassáki aktivizmust előlegezte meg. Mindezek mellett a kiállításnak ezen fala nyit leginkább napjaink közéleti problémái felé: A Tettet körbevevő sajtóközeget szemlélve feltűnhet a látogatónak, hogy a Kassák folyóiratánál sokkal nagyobb példányszámban megjelenő lapok címoldalain nincsen szó a veszteségekről, a háború embertelenségeiről és pszichológiai, társadalmi hatásairól. Ezek a lapok győzedelmes, buzdító képet festenek a harcokról, szinte szükségesnek tartják azt. Propagandaérvekkel támasztják alá álláspontjukat, ellentétben a tárlat által középpontba helyezett lappal, mely a művészet és a tudományosság eszközeivel hívta fel a figyelmet a háború negatív következményeire. Napjaink tömegsajtója is ehhez a propagandagépezethez hasonlóan működik, s az eltérő szellemiségű lapokat és információkat nem is olyan egyszerű észrevenni, mint a tárlat első termének jobb oldali falán A Tettet.
A második teremben egy első ránézésre nehezebben érthető, de korántsem megfejthetetlen kapcsolatrendszerrel találkozunk. A középső falon A Tett végleges betiltását eredményező 16., internacionális szám látható: versek, novellák és képzőművészeti alkotások. A kurátorok törekedtek arra, hogy a falon a teljes tartalom látható legyen, az eredeti forrásokkal együtt. A szám így szinte maradéktalanul olvasható: az egyetlen kivétel Paul Fort Tavasz-király bolondja című verse, melynek eredetijét a költő rengeteg hasonló szonettje között a kurátoroknak nem sikerült megtalálniuk. A falakon végighúzódó piros sáv középen bekeretezi az internacionális számot, összekötve így azt mindenekelőtt a bal oldali fallal, mely a német expresszionizmussal foglalkozik, és a jobb oldalival, melynek témája az olasz futurizmus. Míg eddig csak infografikákat, szövegeket, kiadványborítókat és -részleteket láthatott a néző, ebben a teremben feltűnik két tárgy is: a lapszámban szereplő képzőművészeti alkotások egyike, Ivan Meštrović pietàja, valamint egy néger maszk, amely akár A Tettbe is bekerülhetett volna a végül ott közölt, hasonló álarc helyett. A hatalmas, egész teremnyi infografika érezhetően interpretáló munkára csalogatja a látogatót, eleget téve a kiállítás (vélhetően) egyik elsődleges célkitűzésének. Itt már érdemes az egész termet – akár a tárlattal együtt – egy átfogó kontextusban szemlélni, hiszen az egyes műrészletek, borítók, képek (infografika-elemek) egymással való kapcsolatából kialakuló háló az, ami hangsúlyossá válik.
Az internacionális szám mellett korábban közölt műfordítások is megjelennek ugyanebben a teremben, többek között Guillaume Apollinaire és Filippo Tommaso Marinetti első magyarországi megjelenése. Az internacionalitást mint a folyóirat szerkesztési elvét ez a szám tükrözi a leginkább. A Tett az embertől és a társadalomtól elválaszthatatlan művészetet hirdette, illetve a szocializmus országhatárok feletti mozgalmával vállalt közösségét. Ennek a szemléletnek köszönhetően a monarchiával ellenséges országok alkotói is bekerültek a lapba (többek között szerbek, britek, olaszok), és így egy nem kevés ellentmondással árnyalt képet kapunk, hiszen Vaszilij Kandinszkijon át a Die Aktion folyóiraton keresztül a harctámogató futurista manifesztumokig szemlélhetünk egy kapcsolatrendszert, melynek a közepén Kassák folyóirata áll. Meg kell említeni, ez, vagyis A Tett középpontba állítása félreérthető lehet. A felkészületlen szemlélő számára a tárlat könnyen azt a látszatot keltheti, hogy A Tettnek központi pozíciója volt az avantgárdban, ezt a kiemelkedő pozíciót azonban pusztán a budapesti kiállítás témaválasztásának köszönheti a lap.
Az infografika révén végigkövethetjük, hogy a folyóirat mennyire volt képes felölelni a legújabb művészeti hullámokat és legfőbb képviselőiket. Ez nyilvánvalóan teret kívánt, mert az áttekinthetőség miatt nem lehetett összezsúfolni a teljesség igénye nélkül is sokszereplősre sikeredett infografikát. Az alapvetően szövegekből álló ábra egyes elemei viszont ennek következtében nagyon fentre kerültek, és sajnos már alig betűzhetőek ki. Például a Kassákra és a modern költészetre nagy hatást gyakorló Walt Whitman verseit sem lehet nyújtózkodás nélkül elolvasni, ami lehet, hogy technikailag indokolt, de egy szövegekkel operáló tárlat esetében nem szerencsés.
A kiállítás alapján azt mondhatjuk, hogy a művészetnek van cselekvőképessége. A Tett esetében ez nemcsak közéleti, hanem művészeti aktualitásában is rejlett. És bár a lapot 1916 októberében betiltották, elveit nem tudták semmissé tenni, hiszen Kassák következő, a sok szempontból nívósabb, Ma címet viselő folyóirata méltó folytatója lett. A Jelzés a világba egy nagy jelentőségű, de ritkaságszámba menő és alig ismert lapot mutat be. Az utóbbi tekintetében azonban hamarosan változás várható. A Tett digitalizálásának utolsó simításai zajlanak, így hamarosan mindenki számára hozzáférhetővé válik.
Juhász Tibor
A kiállítás szeptember 27-ig látható az óbudai Kassák Múzeumban.
(Köszönjük a fotókat a Kassák Múzeumnak.)
Apokrif Online 