A végletekig artikulált (színházkritika)

Bánk bán, rendező: Urbán András, Újvidéki Színház, 2014. 11. 25. 

Újvidék, 2014. november 24. Mészáros Árpád (b) Bánk bán és Crnkovity Gabriella (j) Izidóra udvarhölgy szerepében Katona József Bánk bán címû drámájának próbáján az Újvidéki Színházban 2014. november 23-án. A színdarabot november 25-én mutatják be Urbán András rendezésében. MTI Fotó: Molnár Edvárd
Forrás: temesvarihirek.ro

Az előadás első és második jelenete közti váltás előre jelez és megalapoz két magatartást, amik a darab során végig váltogatják egymást. A kezdő jelenet egy népdal eléneklése, amelynek a szövege nagyjából körvonalazza azokat a témákat, amiket az előadásban elhangzó további népdalok, himnuszok is tematizálni fognak. Az üres tér, a kifejezéstelen arc, a mozgás hiánya a nosztalgia és a rusztikus giccs határáig is elvihetné ezt a jelenetet, mégis megmarad a jelentől távol eső értékekre való emlékezés szimbolikus, szinte szakrális kategóriájában: „anyád nyelvén imádkozni”. Ezt követően a magyar honfoglalás története jelenik meg, a szarvas szerepében ugyanaz a színész, akihez percekkel előbb ellentétes értékeket társítottunk, hörögve, feldagadt bokával rohangál a színpadon, hogy „ezeknek a magyaroknak nem mindegy, hogy jobbra vagy balra?”; Hunor és Magor szerepében pedig két pantonimszerű és erősen komikusnak szánt alak kergeti a szarvast. A két egymást követő jelenet között tehát erős értékellentét feszül, az utóbbi mintha feloldaná az előző komolyságát, visszavonná és hiteltelenítené is egyszerre a színpadon és a nézőtéren létrejövő – a patetikushoz közelálló – nemzeti és egyéb identitáshoz kapcsolódó kérdéseket.

Talán erőltetett a tragikum és a komikum kategóriáit emlegetni Urbán előadásával kapcsolatban, de a feszegetett témák, a színházi nyelv, a színészi játék és ezek meg-megszakítása mintha megkövetelné, hogy élesen elkülönüljenek ezek a fogalmak. Tehát az ürügyül szolgáló Bánk bán dráma az idegen nemzet által uralt másik nemzet helyzetét tematizálja, a fő téma: a Szerbiában – vagy máshol – élő magyar kisebbség-identitással kapcsolatban felmerülő kérdések és ezekre a kérdésekre adott lehetséges válaszok – mi a haza.

Urbán rendezői módszeréhez hozzátartozik, hogy ún. házi feladatokat ad fel a próbafolyamat alatt, ennek az előadásnak az esetében a szerb társulat tagjainak az előbb említett témára kellett etűd-variációkat hozniuk. Az előadás tragikus síkjának tehát a dráma szövegéhez és történetéhez kapcsolódó jeleneteket és az azokat uraló hangulatot nevezhetnénk, míg a saját jelenetek inkább a komikushoz közelítenek. Ez az elválasztás viszont nem pontos, sőt a nemzeti identitással kapcsolatban megfogalmazott kérdések sem koherensek, az egészet áthatja a zavar, és a mondanivaló, a szembesítés és a kérdésfeltevés erőltetett szándéka.

A drámát ismerjük: II. Endrét, a magyarok királyát távollétében Bánk bán helyettesíti, aki országjáró körúton van; Ottó, Gertrudis öccse el akarja csábítani Bánk feleségét, Melindát, amiben Biberach segíti; Petur hívására Bánk visszajön, és egyszerre szembesül a királynő ellen irányuló politikai összeesküvéssel, illetve a felesége és Ottó közötti „üggyel”. A helyzet elmérgesedik: Tiborc fogalmazza meg a magyarok haragját a szegénység miatt, amiért az idegen uralmat okolják; Ottó megöli Biberachot, és elmenekül; Bánk a számonkérésen feldühödve megöli Gertrudist; Ottó emberei Melindára gyújtják Bánk házát; hazajön Endre, Bánk bevallja neki a gyilkosságot, a király pedig végül büntetlenül elengedi.

Az előadás többé-kevésbé ragaszkodik a dráma szerkezetéhez, a saját jelenetek közbeékelése nem töri meg a drámabeli történet előrehaladását. A klasszikus szöveg mintha elég erős volna ahhoz, hogy önmagában hatásos legyen. Ezekben a jelenetekben a színészek gesztusvilága szimbolikus és feszes. A végletekig artikulált beszédre, vagy inkább szövegmondásra pedig az árnyalás hiánya, a – helyenként indokolatlan – ordibálás, és az abban az értelemben vett túljátszás jellemző, amely csak az egyes szereplők egyes hangulatait hangsúlyozza, és azokat is kizárólagosan. Mintha a Bánk bán dráma klasszikus mivolta, színpadra állítása és a puszta szöveg performálása önmagában egy manifesztum volna valami ellen. A Petur házában történő összeesküvés-gyűlés jelenetben például minden színész Anonymous-maszkot visel és a közönség között ül, Petur egy pulpitusról szítja a magyarokat – a közönséget? – az idegen uralom ellen, mindenki  orbibál, a szereplők idegesen járkálnak fel-alá a nézőtér sorai között. Ezen a jeleneten több dolog is számon kérhető, a legfontosabb talán mégis az, hogy nem lesz-e dilettáns, ha ennyire explicit és szájbarágós az előadásban megfogalmazódó kérdésfeltevés, a mondanivaló.

bánk bán_3
Forrás: nol.hu

A hozzáadott jelenetek a színészek saját etűdjeiből, vagy azok továbbgondolásából jöttek létre. Ilyen többek között az előbb említett gyűlés-jelenetet közvetlenül követő, amibe átfolyik az előbbi jelenet. A színészek mintha magánemberként beszélnének, és vesznének össze az előadásban megfogalmazott kérdésről – mi a haza. Egymással csipkelődnek a fentebb említett házi feladatra vitt etűdök kapcsán – a komikum forrásának mondható, hogy kifigurázzák egymást. Lökdösődnek, ordibálnak, és himnuszokat énekelnek szépen kórusban.  Megfogalmazódnak olyan – egyébként fontos – közhelyek, mint „a haza az nem az otthon”, vagy „Magyarország nem is a hazád”, vagy a kozmopolitizmus elleni nemzeti érvek, hogy mi hasznos nemzetileg, stb. Ezen a jeleneten is több dolog számonkérhető, a legfontosabb talán mégis az, hogy nem lesz-e dilettáns, ha ennyire explicit, szájbarágó az előadásban megfogalmazodó kérdésfeltevés, a mondanivaló.

A díszlet egy árpádsávos címer – de ijesztően hasonlít Besztercebánya címerére is –, amiről az előadás során egy adott pillanatában leveszik a piros sávokat, így teljesen fehéren virít a díszlet nélküli színpad közepén. A színészek többnyire fekete öltönyöket viselnek. A zene főleg vonós-hangszerek dramatikus játékából, illetve a különféle himnuszok és népdalok énekléséből áll. Mindezek minimalizmusából is a lényegre törés egyértelmű szándéka érezhető.

Újvidék, 2014. november 24. Mészáros Árpád (b) Bánk bán, Ferenc Ágota (b2) Tiborc, Gombos Dániel (b3) Crnkovity Gabriella (b4) Izidóra udvarhölgy, Pongó Gábor (b5) Myska bán, Magyar Attila (b6) Mikhál bán és Huszta Dániel (j) II. Endre szerepében Katona József Bánk bán címû drámájának próbáján az Újvidéki Színházban 2014. november 23-án. A színdarabot november 25-én mutatják be Urbán András rendezésében. MTI Fotó: Molnár Edvárd
Forrás: temesvarihirek.ro

A legtöbb kérdést mégis az utolsó jelenet veti fel. Mielőtt a közönség belelendülne a szokásos vastapsba, felkapcsolják a munkafényt, az egyik színész kiáll a színpad szélére, a társulat egy része – nem kíván részt venni a játékban – kimegy a színpadról, a másik része leül a nézőtérre. A színész kijelentéseket tesz, politikai történéseket és intézkedéseket sorol fel, amikkel szembeni álláspontjukat a nézők úgy fogalmazhatják meg, hogy azok hallatán, elhagyják saját „országukat”, azaz felállnak, és kisétálnak a nézőtérről. Vagy, ha megfordítjuk: a nézői pozíció kikerülhetetlenül magában foglalja az ebben a játékban való részvételt, mert míg a társulat egy része eldöntheti, hogy részt vesz-e benne, addig a nézőnek nem adódik meg a választás lehetősége. Ezen a jeleneten is – ha egyáltalán az előadás részének tekinthető – több dolog számon kérhető, a legfontosabb talán mégis az, hogy nem lesz-e dilettáns, ha ennyire explicit, szájbarágó az előadásban megfogalmazodó kérdésfeltevés, a mondanivaló.

Urbán András Bánk bánja fontos előadás, vagyis fontos kérdéseket vet fel – az marad egyedül megválaszolatlanul, hogy erre a színház-e a megfelelő médium, ha pedig igen, akkor ennyire erőszakosan kell-e ezt csinálni.

Győrfi Kata

Katona József: Bánk bán (Nemzeti dráma, Társadalmilag hasznos színházi előadás)

Rendező: Urbán András m.v.
A rendező munkatársa: Lénárd Róbert
Díszletterv:
Urbán András, m.v.
Jelmeztervező: Tijana Porobić, m.v.
Zeneszerző: Mezei Szilárd, m.v.
Dramaturg: Gyarmati Kata
Fény: Majoros Róbert
Hang: Bíró Tibor és Lukács Attila
Smink: Pászti Ágnes
Ügyelő/súgó: Bíró Alekszandra
Fotó: Srđan Doroški

Endre, magyar király. – Huszta Dániel
Gertrudisz, Endre felesége, merániai. Német. – Krizsán Szilvia, Sterija-díjas
Ottó, merániai herceg, Gertrudisz öccse. Német. – Sirmer Zoltán
Izidóra, udvarhölgy a királyi udvarban, türingiai. Német. – Crnkovity Gabriella
Bánk bán, Magyarország nagyura. Magyar. – Mészáros Árpád, Sterija-díjas
Bojóthi Melinda, a felesége. Spanyol. – Elor Emina, Sterija- és Pataki Gyűrű-díjas
Mikhál bán, Melinda bátyja. Spanyol. – Magyar Attila, Erzsébet-díjas
Simon bán, Melinda bátyja. Spanyol. – Német Attila
Petur bán, bihari főispán. Békétlenkedő magyar. – Figura Terézia
Myska bán, a királyok nevelője. Gertrudiszhoz hű magyar. – Pongó Gábor
Solom mester, a királyok nevelője. Gertrudiszhoz hű magyar. – Gombos Dániel
Biberach, lézengő ritter. Német. – Balázs Áron, Sterija-, Jászai- és Pataki Gyűrű-díjas
Tiborc, paraszt. Magyar. – Ferenc Ágota

Bemutató: 2014. november 25.

Az előadás támogatója: Újvidék Város Kulturális Titkársága

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s