Találkoztam Bartis pipájával (FISz-tábor, 2015, 2. nap)

Gál Soma élménynaplója Visegrádról a FISz-táborból

00-fisztáborSzerencsére azt vettem észre magamon, hogy egyetem nélkül sokkal jobban bírom a korán kelést. Így nem maradtam le a fél kilences reggeliről, majd indulhatott a wifi-vadászat. Csak ne késsen a tudósítás, de hát Murphy törvénye szerint is rakoncátlankodnia kellett az elosztónak. A kávé legalább nem fogyott el.

Ez a kis bosszankodás legalább összeismertetett Szarka Károllyal, akivel szerintem nagyon régóta névről ismertük csak egymást. Mindegy, ha nem, hát nem lesz most tudósítás, elteszem a laptopot, mert megjelenik Szendi, naplóm egyik állandó szereplője, és ki kell találnunk egy stratégiát. Lehet, hogy nyaralunk, de azért mégis be kéne nézni a programokra, ha már itt tartják őket az orrunk előtt. Szóval elkezdjük a műhelykibickedést.

A Bevezetés a szépirodalomba fantázianevű szemináriumot (ami, nem is értem, az egész táborban, minden embernek egy helyen tartandó?) nem találjuk. Cserkész becsszó, hogy erősen kerestem, de nem találtam nagyobb tömeget, kisebb csoportokban, szétszórtan ébredezik a lakosság. 11-ig várunk Nórival, addig beszélgetünk, és örülünk, hogy most még milyen jó az idő (a későbbiekben majd megbánjuk). Aztán a net után a prózaműhely helyszínére kezdünk vadászni, de nem csak ketten, hanem a tegnapi résztvevők közül mások sem találják, hol lehet Bartis. Sebaj, leülök középen, és pont belecsöppenek egy PoetVlog felvételbe Lanczkor Gáborral. Még ők sem készültek fel erre igazán, sokáig, addig állítgatják a kamerát, papírt, szerzőt, míg megérkezik a várva várt műhelyvezető. Akkor majd még egy kicsit várunk.

fisz_2

A munka nehéz Visegrádon. Három éve ezt nem sikerült észrevennem, de a felduzzasztott Bartis-műhelyen sajnos érződik az izzadtságszag. Nem a mentoron, mint inkább az írókon. Egyik csak ma érkezett, másik nem írt semmit, harmadiknak most nincs is kedve felolvasni. Még a tudósító is feszeng, akinek könnyű dolga van: ha szeretné, hozzátehet, de senki sem várja el tőle a hozzászólást, ja, és írnom sem kell. Pedig érdekes a feladat: egy Nádas-mondat nyomán kell(ett) szöveget alkotni. Aki felolvas, azt sem igazán értjük: vagy borzasztóan izgul, vagy a szöveg túl csapongó (vagy ez egyszerűen a mi hibánk, kevés alvás után nem lehet ilyen hirtelen befogadni mindent). A prózaszerki szemüveg mélyre eldugva a táskámban maradt, de ha rajtam lenne, azt láttatná, hogy mindenkinek a „Köszönjük, küldjön még”-típusú levéllel kellene válaszolnom.

Nórival leszűrjük a tanulságokat minden szövegből (hát, nem sokat sikerül szégyenszemre) és szövegről: na, ez már érdekesebb, bár Bartis kerülte, hogy nagyon személyeset mondjon bármelyikről, inkább elemez, nagy pipacsendeket tart (kiüti a dohány, komótosan töm, még eközben is szüneteket tartva), aztán általános igazságú tanácsokat ad az egész kupaktanácsnak. Oldottabb hangulatú szemináriumokra emlékszem résztvevőként, persze a társaság már más. Az egyik Bartis gondolattal köszönünk el, és indulunk az ebéd felé: „az olvasás nem az olvasás pillanatában történik, ahogy a tárlatot sem akkor értjük meg, mikor ténylegesen látjuk”, szóval majd leülepszenek a szövegek kaja után.

Ami egyébként megint nagyon finom (életmentő a hideg gyümölcsleves, ekkor már kezdjük érezni az olvasztó meleget, hiába az erdő árnyéka), megint a Fehér-Tinkó-féle asztalhoz csapódom. Még mindig nagyon lelkesen beszélnek a lengyel-magyar fordításról, kicsit bánom, hogy nem oda ültem be. Beígérem nekik, hogy a holnapi napon már tényleg meghallgatom.

És a délután valahogy eltűnik. Mindig sikerül más mellé csapódnom, de még mindig van meg- és kibeszélni való, úgyhogy észrevétlenül minden programról lecsúszunk. Csak belehallgatok Péterfy Gergely beszélgetésébe Patócs Lászlóval, kötelességtudatból, de alig értem meg, milyen titkokat osztanak meg a Kitömött barbárról, tényleg egyre jobban kínoz a meleg és talán azt is érzem, hogy a Pesten töltött évek során ráuntam a beszélgetés műfajára. Jobb szeretnék inkább olvasni, ott is az új Gerőcs  regény a szobában, meg a bejegyzés sem írja meg magát, de ahogy fröccsért és kávéért megyek, beleszaladok Szőllőssybe, jönnek mások is és elveszik az idő vacsoráig. Most Szendivel eszünk, illetve mellénk került az előző nap lemezlovasa, Vidra Péter, folytatva az étkezés előtt elkezdett beszélgetést a különféle fesztiválokról, meg Nóri könyvéről. Nem tudom, honnan érzek fáradtságot, már a kortárs lengyel irodalomról tartott minielőadást is lekéstem, egyre jobban nyomaszt, mit fogok majd írni a bizonyos tudósításban.

Aztán megtalálom a tábor valószínűleg legjobb asztalát: Urbán Bálint, Makai Máté, Zelei Dávid, Smid Róbert, Szarka Karcsi és Szendi  fémjelzik, elkezdődnek a táboros élmények, aztán bármilyen sztorizgatások, felmerül egy Nyergessel és Reichert Gáborral  közösen már kitalált műsor, a BTK-s valóságshow ötlete, aztán ahogy Nóri és Smidi eltűnnek, átrobogunk a 2000-es, majd a ’90-es évek focijára, újra átéljük a kihagyott és kegyetlenül kihasznált büntetőket, kupákat, vébé címeket. Hiányzott ez már, milyen jó, hogy nem csak belterjes társalgásokat bírunk fenntartani; fel is vetem sokadszor az ötletet, hogy a tábor előtti mezőn, a kiskapuknál szervezhetnénk egy meccset, el is indulunk a harmadik vadászatra, a labda után. Elveszett. Sóhajtunk, és akkor inkább leülünk felidézni, hogyan vezetett le Verón a Unitedben. Valamint elhangzik az este, de lehet, hogy a nap legszebb elmélete: a zsír reneszánszáról.

fisz_4

Ha már kaja, kaptunk egy ráadásvacsorát, a Szépirodalmi Figyelő tart lecsófőzéssel egybekötött lapszámbemutatót (Hévíz-style-ban). Gerillafelolvasásként beharangozva Király Farkas próbálja kézzel-lábbal bemutatni a lapban megjelent receptnovelláját (tartani kell egy megafont, a lapot, a zseblámpát és a közönséget is), Kollár Árpád  pedig a facebookról már ismerhető troll-listáját olvassa fel és mutatja be röviden. Kis esti stand up a jó vacsorához, amiről sajnos lemaradok (ez lesz a tábor kulcsszava, úgy tűnik), a lapból viszont szerencsére sikerül szereznem, tényleg ütős névsor, és a gasztro-téma is mindig izgatott.

Innentől levezetés kövezketik, fogy a sör és a fröccs, pálinkaakcióval is próbálják vonzani az embereket a pulthoz, ami mellett hosszan és rendületlenül zenél az Ozmo, nagyon hangulatos, szép zene (engem egy hegedűvel bármikor meg lehet fogni), de megint túl hangosan, hiszen inkább üldögél és beszélget mindenki, mintsem táncolna. Még Tinkó interpretációjában megpróbálom rekonstruálni a Dollár papa gyermekei előadást (hogy Máté magyarázatát elképzelhessük: ajánlott szakirodalom), aztán lassacskán nyugovóra térek.

fisz_5

A faház felé indulva reménykedem a holnapi fociban, lengyel-magyar műhelyben, jó kávéban, és a távoli sötétben még megpillantom egy pipa pislákoló fényét.

Gál Soma

2015. július 18.
Mogyoróhegy, Visegrád, FISz-tábor

(A képek forrása: FISz-facebook)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: