A világ története röviden (archív)

(megjelent az Apokrif 2014/4. számában)

2014_4_boritoIsmertesse a nyelvjárások kialakulását, röviden mutasson be legalább két nyelvjárási régiót és ismertesse a nyelvjárással kapcsolatos főbb társadalmi/nyelvészeti álláspontokat!

 

Kazinczy Frigyes, a Nyugat igazgatója és az Esti Konrád írója találta föl a nyelvjárást, 1756-tól. A nyelvjárásnak több formája is létezik, az ornitológ és a neo-ortodoxok. A nyelvjárás lényege, hogy a nyelvbe érkeznek külföldi jövevényszók és rövidítések (pl. “privilégium”, tehát privát légió), melyek aztán ki is kopnak a nyelvből, mint a latin eredetű kifejezések, így halt ki a latin nyelv. Például az axióma szó (jelentése: légúti eredetű megbetegedés). Kazinczi, maga is konzervatív nézetű, komoly csatákban állt a neo-ortodox, vagyis neurológus, meggyőződésre helyezkedő oldallal, melynek fő képviselője Bessenyi Bálint, költő és Zrínyi Ilona unokája, volt. Kettejük számos veszekedésében végül Deák Ferenc, kerekedett felül, így kiegyeztek döntetlenben. A nyelvjárás az 1930-as években vetett véget, az első magyar placebó-pörben. Innentől jött létre az első magyar egységes nyelvtani lexikon, melyet Kölcsei Ferenc szerkesztett, a szózat írója és megzenésítője. A magyar helyesírást nagyban elősegítette Széchényi István támogatása, aki a nemes cél érdekében egy évre lemondott a Tudományos Akadémiáról, barátai javára. Így jöhettek létre a nyelvjárási régiók, ahol a nyelvjáráson dolgoznak azóta is. (Például a Magyar Nyelvjárási Minisztérium, valamint a Nyelvjárási Akadémia, melyeket a fentiekben már elemeztem!) A magyar nyelvjárás és helyes írás jelenleg Európához tartozik, fő jellemzői, hogy aglutinál és a finn nyelvekből nagy mértékben ered.

 

Szabó Szilvia

11.A”

Persze ettől most még nagyon messze vagyunk. Ezekben az első napokban Szilvi még haza tudja vinni a dolgozatait, azok – a család számára érthetetlen, de végsősoron érdektelen módon – nem tűnnek el kiosztás és hazaérés közt valahol félúton. Szilvi nem is sejti, honnan is sejthetné, hogy ilyesmi következik majd be. S azt nyilván lehetetlen is volna a maga konkrét részletességében előre elképzelnie, hogy egyes, kettes és hármas osztályzatú dolgozatait (a kevés négyes-ötös kivételt nem) majd rendre elkéri tőle egyik-másik lelkes osztálytársa. Először persze sokáig nem érti e figyelmes rajongást, majd mire rájön az okára, már hiúsági kérdést csinál a fenntartásából, nem szakítja meg a hagyományt. Azt sem sejtheti előre, hogy osztálytársai a dolgozatait majd lemásolják és összefűzik, egy kapcsos irattartóban terjesztve őket kéz alatt, “A világ története röviden” címmel ellátva. Mégis, már most, a gimnázium első napjaiban is valami ilyesmitől tart annyira, mikor attól szorong, hogy mi lesz, ha a fiúk majd nem az eszéért szeretik. Ha ő csak szép, vagy legalábbis csak ez vehető észre belőle. Esetleg mi van, ha ez tényleg így van és rá kell döbbenie, hogy ő bizony nem több, soha nem is volt, tulajdon testénél. És mi van, ha nem is szép? Ha csak ő találja úgy és a tükör. Ha mások nem ezt látják, nem így látják, mikor ránéznek. Hány barátnője volt már régebben is, akik el voltak telve saját gyönyörűségükkel, ő meg mikor rájuk nézett, csak arra gondolt, magában fitymálóan legyintve, hogy: trampli. De ha mondjuk, és itt mindig csöppet elpirult a gondolattól – tulajdonképpen kár, hogy épp mindig valamilyen órát tartottak, miközben ilyesmiken töprengett –, szóval ha ő mégis szép, méghozzá, mint reméli, nagyon, akkor aztán végképp résen kell lenni, hogy a fiúk valahogy belássanak a csomagolás alá is és az eszébe meg a személyiségébe szeressenek bele.

Igaz, nem feltétlenül pont ezek a fiúk az osztályból. Most végignéz rajtuk – a legvisszafogottabb fogalmazással is vegyes a felhozatal. Márpedig, ha ezek közül jön össze eggyel, az akkor is hosszútávú kapcsolat lesz, ha a fene fenét eszik, nem fog ő itt szégyenkezni, hogy olyat választott, akit három hét után dobnia kellett, vagy ami még égbekiáltóbb: hogy őt dobják. Na azt már nem. Az első komoly kapcsolata évekig fog tartani, minimum kettőig, de még jobb lenne legalább a gimi végéig. Csak emlékezzenek rá, nemcsak arra, hogy ő nemcsak szép, hanem hogy ő igenis hosszútávú nő. Komoly nő. Ha viszont, mereng el újra, míg Matektanár épp újdonsült lendülettel veti bele magát valami halmazelméleti hülyeség lelkes magyarázásába, ha viszont mégis osztályon belül találna valakit, az volna a legjobb. A tökéletes pár, bálkirály és bálkirálynő volnának. Egész nap együtt lehetnének, annyit beszélgetnének, amennyit csak akarnak, az órák szerencsére, úgy tűnik, nem sok vizet zavarnak. Most meg mi ez a csend? Ja, kérdezett valamit. Ha méltóztatna már válaszolni valaki, így vonja föl az egyik szemöldökét, ahogy végigméri a tőle jobbra slihtolt két padsort. Most komolyan senki nem képes feltenni a kezét és továbblendíteni végre ezt a nyomorult órát? Lenne, aki itt fontosabb dolgokkal foglalkozna – ha egyesek hagynák. Márpedig amíg ez a kínos csend tart, megdermed minden, az idő is, a gondolatok is, megtorpan az egész világ, nem lehet továbbmenni. Hiszen amíg csend van, a veszély mindenkire kiterjed. Bárki felszólítható. Szóljon már valaki valamit, üvöltené teljes pánikban, ha lehetőség volna rá. Na végre, valami fiú próbálkozik a középső padsorból. Szemüveges, majdnem vállig érő haj. Ez elég előnytelen, lehetne magasabb is, izmosabb (vagy egyáltalán: bármennyire izmos) is. Úristen, most ahogy magyaráz, elveszi az álla elől a másik kezét, azaz, a fejét emeli ki a kézből, ami eddig támasztotta – ez szakállat növeszt. Na, egy kihúzva a listáról. Az a másik mellette, amelyik a pad alatt böködi a könyökével, na hát az is. Sutyorog a szakállnövesztőnek, miközben az épp a tanárral beszél. Meg van ez huzatva, tudja, hogy látja és hallja a tanár meg az egész osztály is. Matektanár csak azért nem szól közbe, mert nem akarja megakasztani a szakállnövesztőt. Na, most dől el minden. Hogy bólint-e vagy a fejét rázza. Ha bólint, visszamerülhet végre az élet sürgős megoldásért kiáltó problémái közé. De persze nem, mert ez a hülye mellélőtt, Matektanár, bár elismeri, hogy a “kolléga úr” részben ráérzett a “problémára” (istenem, hogy ezeknek mi bajuk lehet), de a “megközelítése során” kifelejtett egy “fontos szempontot”, így továbbra is várja a helyes választ. Ó, hogy. Itt majdnem káromkodott egyet magában. Na, jelentkezik a Görcsegér.

Akkor tehát visszatérhet ahhoz, hogy feltehetően innen kéne összejönni valakivel. Hogy azzal feltehetően minimum pár évig kéne járnia. Hogy feltehetően azzal veszítené el a szüzességét. Most ilyen szempontból újra végigméri a fiúkat. Az iménti pad felé már nem néz, még a gondolat is megbotránkoztatná. Aztán mégis odanéz, mert persze mindig a legmegbotránkoztatóbb gondolatok a legizgalmasabbak. Az, amelyik a szakállnövesztő mellett ül, a böködős megint mutogat valamit a pad alatt. Azaz, csak színleg alatt, valójában bőven látszik a pad fölött is, hogy mit. Önkielégítést színlel, szándékosan eltúlzott mozdulatokkal, mintha egy fél-egy méteres péniszen dolgozna. Nem igazán érthető, hogy ez most épp mire rímelő poén. A padtársa sem érti, csak kellemetlenül fészkelődik, mint aki vesztére hagymaszagú utas mellé ült le a csordultig tömött buszon. MASZTUR BÁLINT, érted! Érted! Hahahaha. Érted!, ordítja immáron Matektanárt is bőven túlharsogva a böködős és a röhögéstől már előre-hátra csuklik hevesen rázkódó felsőteste a széktámla és a pad lapja között. Nem lehet érteni, hogy milyen beszélgetés előzhette meg a részletet, de szemmel láthatóan régóta tart. A szakállnövesztő leveszi a szemüvegét és két tenyerébe temeti lehajtott fejét. Feladja. Matektanár “megkéri a kedves kollégát”, hogy “tartson ki még a szünetig”, már csak másfél perc lehet hátra, “addig még szíveskedjen kibírni csendben”. Ja, simán, eszmél föl a röhögéstől rákvörös fejű fiú, a könnyeit törölgetve, majd ordítva megrázza a padtársát, hallod, Sziránó, hozzád szólt a tanár úr! Támadj már föl, mindjárt szünet van, ne zavard már az órát. Tanár úr, kérem, a padtársam alszik. Én mindent megtettem, de egyszerűen nem lehet vele bírni. Matektanár még egy rosszalló pillantást vet a valamivel halkabban, de tovább röhögő böködősre, majd kelletlenül Sziránóra néz. Megkéri “a kedves kollégát”, hogy “bár megérti, hogy nem könnyű”, tényleg próbáljon inkább odafigyelni. Erre a szakállnövesztő, aki tehát Sziránó, végre felemeli a fejét, ami még (bár ez szinte lehetetlen) egy árnyalattal vörösebb, mint a böködőé. Igen, tanár úr, természetesen. Elnézést, csak hát látja, és itt a böködős felé biccent a fejével. Nem lehet tudni, hogy Matektanár mit motyog vissza együttérző tekintettel, az utolsó szavak elől minden hangot elvisít a csengő. Akkor tehát készüljenek, jövő héten dolgozat, ennyi hallatszik csak a végéből, miután valahára végetér a csengetés. Szilvi szíve szerint megfojtaná ezeket mind, Sziránót, a hülye padtársát, meg a Matektanárt is, amiért minden gondolkodásra szánható idejét elveszik és használhatatlanná teszik. Nagyon köszönöm, ezt aztán szépen megcsináltad, szalad ki száján a sértett mondat, még mielőtt átgondolhatta volna, hogy rajta kívül senki nem tudja, mi forogna itt kockán, hogy lényegében ezekben a percekben dőlhetett volna el, hogy kinek adja oda magát először életében, ha nem lett volna ez a hülye jelenet, meg nem lenne jövő héten dolgozat.

Igen, Sziránó, köszönjük szépen, ezt jól megcsináltad. Micsoda egy faszparaszt vagy, üvölti teli szájjal Cilke, a böködős és taszít egyet a másik fiún, látod, most hogy megbántottad a hogyishívjákot? Te paraszt, teszi még hozzá és felkapja a táskáját. Bocs, mondja két lány is, akiken éppen taszít egyet a teremből kifelé menet. Ja bazmeg, máskor nem kéne az útba állni, bazmeg, feleli hátrafordulva. A többieknek fel sem tűnik mindez a csengetés után kitörő felfordulásban, de Szilvi és Sziránó megmozdulni sem képesek, csak bámulnak e valószerűtlen teremtmény után tátott szájjal. Sziránó végül Szilvire néz, próbálja azt kérdezni a szemével, hogy ezt most ugye nem csak én láttam, vagy megőrültem? Szilvi pedig úgy néz vissza, amiből – a későbbiek ismeretében – már sejthető volna, hogy ezzel, a jövőheti dolgozatával kezdődik majd A világ története röviden.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: