Feketemosó: Dekadencia (folytatás)

feketemoso-kisebbA dekadencia szót először a gimnáziumban hallotta, Verlaine és Rimbaud, majd Ady kapcsán, nagyon tetszett neki ez a szó, olyan jól csengett, hogy már akkoriban azokat a sorokat a könyvből hangosan olvasta fel magának, amikben szerepelt. De valójában, csak egy-két évvel később értette meg, hogy pontosan mit jelent, amikor az említett filmet látta. Akkor vetett gyökeret benne a vágy, hogy megkeresse magában, úgy érezte ugyanis, hogy egy színésznek dekadensnek kell lennie. Csupán a cím említése maradt meg a fejében, a fiú vékony volt, szőkés hajú, kicsit pimasz arcú, de átlagos. – Bödecs László írja az Apokrif naplóját.

Barátnőjével a hegyre tartottak, ahol a kollégium van, nevetgélve, egymást karonfogva. Már jó pár pohár rozéfröccsöt megittak, mielőtt a buli kezdődött volna. A bulikat a pincében tartották, az indusztriális környezet egy kortárs színpadra emlékeztette. Akkor értek csak oda, amikor már elég sokan voltak, a barátnő mindenkit ismert, sokaknak be is mutatta. Egyike volt azon keveseknek, akik jelmezben jöttek, de emiatt nem érzett szégyent, a figyelem, legyen bármilyen indíttatású is szükséges volt számára. Minden alkalommal kabát nélkül mentek ki dohányozni, a hideg és a benti fülledtség váltakozása éberen tartotta a testét, pirosan az arcát, a részegség ellenére is erősnek, és élettel telinek érezte magát. Több fiú ment oda hozzájuk a kinti dohányzások és a benti pultnál várás során, főkképpen a jelmezéről és a filmről beszélgettek velük. Táncolni csak akkor kezdtek, amikor már a legtöbben így tettek. Egy fiút nézett ki magának korábban, aki nemrég az Álmodozókat említette neki, mint egyik kedvenc filmjét, amikor találkoztak.

A dekadencia szót először a gimnáziumban hallotta, Verlaine és Rimbaud, majd Ady kapcsán, nagyon tetszett neki ez a szó, olyan jól csengett, hogy már akkoriban azokat a sorokat a könyvből hangosan olvasta fel magának, amikben szerepelt. De valójában, csak egy-két évvel később értette meg, hogy pontosan mit jelent, amikor az említett filmet látta. Akkor vetett gyökeret benne a vágy, hogy megkeresse magában, úgy érezte ugyanis, hogy egy színésznek dekadensnek kell lennie. Csupán a cím említése maradt meg a fejében, a fiú vékony volt, szőkés hajú, kicsit pimasz arcú, de átlagos.

A fiú kicsit távolabbról nézte őket, ezért a barátnőjével kezdett táncolni, az akrobatikus rock n’ roll emlékeit vette elő gyerekkorából, a szám ehhez éppen megfelelt, közben nagyon igyekezett mosolyogni, nagyokat rúgott, sejtette, hogy néha villan egyet a szoknya mélye, eközben a fiút nézte. Azon gondolkozott, hogy talán ez a tánc valahogy mégis gyermetegnek tűnhet, ő pedig ettől ártatlannak, azért érezte a tekintetet magán, ami inkább volt megilletődött, mint epekedő. Megforgatta lánypartnerét, másfélszer, majd a combjába markolt, hátha ez segít, viszont ezen, mind ő, mind a nézőik (hiszen többen voltak, de ezt csak természetesnek gondolta, inkább csak nevettek. De egy fasz, gondolta végül, de pár perc után nem volt mit tenni, megvárta, míg a srác szemérmesen elfordul, ez után hamar odament, hogy beszéljenek. Később, gyere – mondta, és mentek is. Mindössze pár percig táncoltak, ez unalmas és béna volt, hiába próbált irányítani, aztán kint elszívtak egy cigit, beszélgettek. Szélesen mosolygott rá Dani, mint a nevét megtudta, látszott, hogy ha akarná, bármikor megcsókolhatná, de nem volt kedve, hiába gondolt a filmre, ismét unatkozni kezdett, úgy érezte, hogy kényelmetlen a jelmez. Talán, ha nem neki kellene, de a fiú vele szemben, csak mosolyogott és beszélni próbált. Végül azt mondta neki, hogy mosdóba kell mennie.

Megigazította a sminkjét. És a tánctérre ment, ott éppen kevesebben voltak, megint megkereste a barátnőjét. Ő vele éppen táncolt valaki, de azért odament hozzájuk. Kicsivel később ketten közre vették a srácot, úgy simultak hozzá mosolyogva, ez tetszett mindnyájuknak. Kint egy padra ültek a hidegben. Középen a srác ült, némi nevetgélés után a barátnővel, Szofival kezdett csókolózni, de közben a szabad kezét szépen lassan az ő combjára tette. Ekkor már egy ideje keserűséget érzett, a felébredő undor kínos, szisszenésbe fúló nevetésbe csapott, nem pontosan értette miért. Nagyon kimelegedett, az arcában, érezte, pezseg a vér, a szégyenlősség vörös foltjai jelentek meg. Úgy elszédült hirtelen, hogy muszáj volt elhúznia a lábát. De belül tudta, hogy nem akar veszíteni magával szemben, össze kell szednie önuralmát, nem futamodhat meg. Ügyetlenül végigsimította a fiú karját, aki erre felé fordult, már csukott szemmel, és közeledett a szájával. Ez a Viktor nevű, akit a Szofi szedett össze, nem volt ronda, de kevésbé szimpatikus, mint mondjuk a Dani, jellegtelen gyerekfeje volt, vaxszal égnek állított haja, és erős dezodorszaga, és undorkeltően magabiztos volt, a torkában, mint egy grillcsirke forgott az ádámcsutka. Hagyta, hogy a szájához hozzányomja a száját, vissza is csókolt, de amikor le akarta dugni a nyelvét, akkor vissza kellett fognia egy öklendést, hátrahúzta a fejét, nyitott, részeg szemeket látott, vizeskéket. Erős nyomást érzett a hasa tájékán, kijózanodott, rájött, hogy nagyon pisilnie kell. Pisilnem kell, nevetett fel és berohant, otthagyva Szofiékat. Csak az ajtó becsukásakor mert egy pillanatra visszapillantani, ekkor még afelé néztek, gyorsan ment tovább. Szorongatta a sírás feltörő érzete, nagyon haragudott magára, úgy érezte teljesen lelepleződött, belebukott a szerepébe, ennél rosszabbat pedig nem tudott elképzelni, mert nemsokára, már kevesebb, mint fél év múlva tökéletesen késznek kell lennie.

Ahogy ment a mosdó felé, zihálni kezdett, remélte, hogy senki nem látja, de végig kellett haladnia a tánctéren, ahol ugyan sötét volt, de mivel tudta, hogy szép, és ezért mindig nézni fogják, nem teheti, hogy feldúltnak látsszon. Kicsit megnyugtatta magát előbb, ekkor hallotta meg, hogy egy középtempójú, keringőféle szám feldolgozása szól. A ritmusa olyan, mint annak a balett szólónak, ami a filmben is szerepelt. A számra kevesen maradtak a táncparketten, volt bőven hely. Csak ürügy kellett, amikor meglátta Danit ezért odament és rámosolygott, táncolni húzta.

Táncoltak egy ideig, magában persze számolt, figyelte, mikor fog a szám csúcspontjához érni, előtte megállította a táncot, puszit adott a fiú szájára, majd hátralépdelt a terem közepe felé. Piruettel kezdett, majd passzé félfordulatokkal a sarok felé, ahol zsötézett egészen a feje fölé, majd visszafelé haladt, és hosszú, férfias grand zsötét ugrott. Belemelegedett, úgy érezte, most jót tett, hogy az imént kijózanodott, egészen ura volt a mozdulatainak, mindenki ráfigyelt, tudta, hogy ha utálják, akkor is irigyek, hogy akik szeretik a táncot, most látják, ő milyen jó benne. Közben nézhették a lábait, ahogy megfeszülnek, a karjait, ahogy könnyedén, de kimérten siklanak körülötte, a haját, ami ugrál a kontyban, az arcát, ahogy sugárzik. Az egész teste borzongás volt és boldogság, a szám végén füttyögtek neki és megtapsolták, sokan nevettek, mert farsang volt, ez pedig egy profi attrakció. Francia spárgával jutalmazta őket, felemelt kezekkel és hátraszegett fejű mosollyal koronázta meg az előadást. Nagyon kellett pisilnie, úgyhogy felállt, és némi beszélgetés után az ismerősökkel, a mosódba ment. Valaki azt mondta, hogy lefotózta és biztosan kiteszik majd valahová.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: