Feketemosó: Dekadencia

feketemoso-kisebbA tervével elégedett volt, fekete harisnyát húzott, könnyű rövid szoknyát, alatta fekete, egyrészes balettdresszt viselt. Bekészítette a fekete balettcipőt a táskájába és elkészítette a hattyúszárnyakat formázó sminkjét, ezt könnyű volt utánozni, a filmesek jól kitalálták, csakugyan szép lett rajta is, fekete és szürke vonalak, némi csillám a szemhéjain és az arcán.  – Bödecs László írja az Apokrif naplóját.

Farsangi buliba készülődött, már csak az utolsó simítások voltak hátra. Korábban már kiválasztotta a jelmezét, hónapokkal előre, nem volt nehéz dolga, hiszen nemrég ment a mozikban egy ellentmondásos film egy ballett-táncosnőről, aki a szerepével való azonosulási folyamatba beleőrült, végül öngyilkosságba kergették az életének és szerepének a szürrealitásig összefonódó szálai. Ez a film még bőven forgott a közbeszédben, sokan rendkívül rossznak, hatásvadásznak tartották, ő is hallotta az érveket és ellenérveket, de belül már a film megnézése előtt is mély izgalmat érzett, a szürreális történetfolyam, a tánc és a zene pedig meggyőzték, átérezte a hősnő szenvedését, olyan szerep volt ez, amit így vagy úgy, de magára akart próbálni. Jó alkalom volt a közelgő farsang, amit egy szakkollégiumban rendeztek, ahová ő is járt órákat hallgatni, és ahol nagyjából fél éve szerzett, újdonsült barátai nyitottak lesznek az ilyesmire, ha elég hitelesen viseli a jelmezt, biztosan csodálni fogják, és egész kis előadást kerekíthet a figyelem középpontjában, megmutathatja tánctudását és eljátszhatja az ártatlant, aki kiszolgálgatott saját szépségének, zsenijének.

A tervével elégedett volt, fekete harisnyát húzott, könnyű rövid szoknyát, alatta fekete, egyrészes balettdresszt viselt. Bekészítette a fekete balettcipőt a táskájába és elkészítette a hattyúszárnyakat formázó sminkjét, ezt könnyű volt utánozni, a filmesek jól kitalálták, csakugyan szép lett rajta is, fekete és szürke vonalak, némi csillám a szemhéjain és az arcán. Ezek későbbi igazítására magával kellett vinnie a sminket. Megállt még a tükör előtt, az összkép megfelelt, a táskájából cigit vett elő és olyan pózt keresett kezében a cigarettával, ami elég dekadens, a végpózt kereste, amivel a kegyelemdöféseket fogja adni színjátéka végén, csábítót, romlottat.

Amint megtalálta, egy pillanatra felcsillant a szeme, de korrigált azonnal, nem hagyta, hogy kiessen a szerepből, a lendület pedig egészen a rágyújtásig vitte volna. Sötétséget érzett maga körül, nehéz, súlyos hatalmat, szinte látta, ahogy a meggyúló cigaretta lángra lobbantja a szembogarait, a kivillanó, fehér fogak kerekségükben is vadállatéi lesznek. Aztán feleszmélt és elnyomta a cigarettát a csapban, ablakot nyitott és kihajította rajta. Elfelejtette, hogy még csak éppen sötétedik, kora este van, még otthon van, és a földszinten beszélgetnek a szülei. Ezen nevetni kezdett, tökéletes, mondta, zárt relevébe állt, keretet formált magához a karjaival.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: