Feketemosó: Közeledő veszélyek

feketemoso-kisebbKözben megérkezett a pincér, és csavaros csápja egy narancsdzsúzt helyezett Swaprock elé, Ruggarth elé pedig egy forró nyugtatóteát. Ekkor megint konfliktus keletkezett, mert így már igazán nem fért el a térkép az asztalon. Az Asszisztens Úr olyan arcot vágott, mint egy fontoskodó tanár, aki épp súlyos nevelő célzatból tesz valamit, lehetőleg olyat, ami a diákokat egyáltalán nem bünteti. Fogta a térképet, majd jó lassan, jelentőségteljesen összegöngyölte és eltette a táskába. – Kerber Balázs írja az Apokrif naplóját.

A titokzatos ormány

A szőke hajú bogár egy nagyobb bár félreeső szegletébe vezette Ruggarthot és Swaprockot, ahol csak néhány „nem értelmes”, falon mászó pók hallgatózott. Az elkülönített zug tulajdonképpen hosszú bemélyedés volt, melyből, akár egy kulcslyukon át, figyelhették a bár többi részét. Szemük előtt a távolban pincérek vonultak tányérokkal, poharakkal. A bogár szemüvege megvillant.

 Mint mondtam, én az Asszisztens Úr vagyok. – közölte újra, csak a biztonság kedvéért, aztán, szintén elővigyázatosságból, még egy gyanakvó pillantást vetett a háta mögött mászkáló pókra.

 Ja, igen, az előző rész tartalmából! – reagált gúnyosan Swaprock. Ruggarthnak, mint általában, most sem volt kedve viccelődni.

 Előrebocsátom, hogy közlendőm súlyos és riasztó. – mondta a bogár ellentmondást nem tűrő hangon, és szemüvege, mint valami dizájnelem, újfent megvillant.

 Ne kíméljen! – kedélyeskedett Swaprock, de fölényességében egy kis bizonytalanság is érződött.

Az Asszisztens Úr ekkor nagy, szinte komikusan nagy fekete táskájából térképet vett elő, melyet aggályos mozdulataival megpróbált kiteríteni, de nem nagy sikerrel, mert a papír egy része mindig lelógott az ivásra és könyöklésre tervezett asztalkáról. Miközben a furcsa összekötő „ember” tüsténkedett, hőseink már kivehették, hogy a térkép a várost és a belőle kiágazó rengeteg vasútvonalat ábrázolja, valamint a kaotikus bolytengert körülvevő lakatlan földeket, jóval távolabb pedig, a felső részen Rammlint, a rivális rovarmetropoliszt. Az Asszisztens Úr még mindig nem fejezte be a rendezkedést, és Ruggarth ideges ficánkolása most már Swaprockra is átterjedt.

 Kérem – mondta utóbbi magához képest kimérten – látjuk már, hogy mit ábrázol ez a rohadt térkép. Elmondaná, mit akar?

A napkerék-szemüvegű mintha kisebb transzból ébredt volna fel; meglepetten pillantott Swaprockra:

 Úgy érti, kolléga úr, hogy Önnek nincsen szüksége a legtökéletesebb látásra? – és szemüvege, mintegy igazolva a legtökéletesebb látás szükségességét, ismét megvillant.

 De, de amíg ön itt össze-vissza húzogatta ezt a térképet, én már mindent tökéletesen megnéztem. És ezzel a barátom is így van. – mutatott Swaprock a fagyos tekintetű Ruggarthra.

Az Asszisztens Úr összeráncolta a homlokát ezekre a botor megjegyzésekre, de azért beszélni kezdett:

 A napokban szárnyra keltek olyan híresztelések, melyeket az épeszű ember…

(Itt Swaprock köhintett egyet)

 melyeket az épeszű ember nem tarthat másnak, mint alaptalan mendemondáknak. Azonban sajnos az események, melyek az elmúlt órákban, elmúlt napokban történtek, megcáfolják a józan észt.

Ennél a pontnál döntött úgy a gondosan elhelyezett térkép, hogy teljes egészében lecsúszik az asztalról Ruggarth lába elé.

 Hm. – mondta a bogár. – Én megmondtam.

Ruggarth gyorsan, ahogy tudta, visszaterítette az asztalra a papírt, de az Asszisztens Úr nem volt elégedett az eredménnyel, és kedvetlenül nézett maga elé. Hőseink már attól féltek, hogy újabb rendezkedés kezdődik, de végül a szőke bogár megemberelte magát, és folytatta:

 A józan észt megcáfoló eseményekről beszéltem.

Közben megérkezett a pincér, és csavaros csápja egy narancsdzsúzt helyezett Swaprock elé, Ruggarth elé pedig egy forró nyugtatóteát. Ekkor megint konfliktus keletkezett, mert így már igazán nem fért el a térkép az asztalon. Az Asszisztens Úr olyan arcot vágott, mint egy fontoskodó tanár, aki épp súlyos nevelő célzatból tesz valamit, lehetőleg olyat, ami a diákokat egyáltalán nem bünteti. Fogta a térképet, majd jó lassan, jelentőségteljesen összegöngyölte és eltette a táskába. Swaprock vidáman kortyolgatta narancslevét, és lazán odavetette a bogárnak:

 Na, halljuk, mondd az eseményeket!

Nehéz sóhajtás után a szemüveges végre belekezdett:

 Tegnap egy katonai bázis egyszerűen felszívódott a város északi határán. A lapok nem írtak róla, mert annyira félelmetes. Semmi nem maradt belőle. Ami viszont még figyelemfelkeltőbb, hogy a környékbeli földeken a parasztok egy hatalmas csőrt vagy ormányt láttak hajnalban. Valaki villogó szemekről is beszélt, óriási szemekről, de ő sokkot kapott, és jelenleg a klinikán ápolják. Nehéz belőle kihúzni bármit is. Tudják, mennyi katona veszett oda? Két-háromezer.

 Úgy gondolja, hogy az a valami megette őket? – kérdezte Ruggarth. – És hogy az a valami… egy… egy… hangyászsün?!

 Biztosat nem mondhatok. – mondta az Asszisztens Úr, majd ismét gyanakvó pillantást vetett a háta mögött futkározó pókra, és közelebb hajolt hőseinkhez. – De ha hírszerzőink jól jelentették, az a valami Rammlin felől jött.

 Hát, barátom – mondta Ruggarth gúnyosan Swaprocknak, és igyekezett utánozni társa stílusát – most mondhatsz búcsút a tetőtéri anarchistáknak!

Folytatása következik!

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: