Senki se próféta a saját hazájában (színházkritika)

Ibsen: Brand, rendező: Zsótér Sándor, Nemzeti Színház, 2015. 02. 28.

brand_1Zsótér Sándor két operarendezés között a Nemzeti Színházban vendégeskedett. Az eredmény Henrik Ibsen Brand című drámájának magyarországi ősbemutatója, melyet február 22-én a Kaszás Attila Teremben mutatott be a színház.

Zsótéron kívül nincs még egy olyan rendező, akit az új Nemzeti mindhárom eddigi igazgatója meghívott volna színházába. (Tisztában vagyok vele, hogy igazgatóból hivatalosan több is volt, de átfogó, hosszú távú művészeti program megvalósítására csak Jordán Tamásnak, Alföldi Róbertnek volt, és most Vidnyánszki Attilának van lehetősége.) Ami egyben azt is jelenti, hogy a nézeteltérések, a véleménykülönbségek és az eltérő színházfelfogások ellenére mindhárman érdemesnek találták a Zsótér által képviselt esztétikát arra, hogy teret adjanak neki, még akkor is, ha ez a tér a Gobbi Hilda Színpadot, vagy a Kaszás Attila Termet jelenti. Hogy Zsótér elvállalta a felkéréseket, annak már kisebb a jelentősége, számára ugyanis a színészekkel való munka lehetősége az, ami számít egy-egy ilyen meghívásban.

brand_4

A Brand közvetlenül a Peer Gynt előtt íródott, sőt, pont az előbbi sikere lelkesítette annyira Ibsent, hogy nekifogjon az utóbbinak. Voltaképp ez a mű nyitja Ibsen nagy műveinek sorát, ezért is meglepő, hogy mindeddig nem került színpadra. Persze bizonyos szinten érthető is. Egyrészt a címszereplő Brand fanatikussága látszólag egydimenzióssá teszi a karaktert, aki képtelen fejlődni. Anyja után hajlandó feláldozni a gyermekét és a feleségét is, csakhogy puritán elveihez hű tudjon maradni. Brand prófétai dühvel támad mindenkire, akiben a megalkuvásnak csak a morzsáját is felfedezi. Másrészt a főhős foglalkozására nézve lelkész, így a szöveget áthatja a vallásos tematika. Ibsen ugyan hangsúlyozza, hogy ennek nincs akkora jelentősége. És valóban, a Brand nem egy vallásos mű. Sem a vallás mellett, sem ellene nem tör lándzsát. A kérdés nem arra vonatkozik, hogy Istennel vagy Isten nélkül, hanem arra, hogy meddig tarthatóak a meggyőződések, mi számít megalkuvásnak, hol van a határa az egyén önmaga iránt, a családja iránt, a közössége iránt támasztott követeléseinek. Megéri-e a végsőkig elmenni ahhoz, hogy az ember saját magával szembe tudjon nézni, vagy, hogy a kompromisszumkészség egyenlő-e az önfeladással?

A címszerepet alakító Trill Zsolt szuggesztív módon kelti életre a karaktert. Ha kell, üvöltve prédikál és ostorozza a többiek gyávaságát, máskor suttogva kérdőjelezi meg saját választásait. Trill Brandja ugyanúgy nem ismeri a megalkuvást, mint az Ószövetségi próféták. Egy sosemvolt, idealista világ követe, akit Trill mégis mai emberként tud megjeleníteni.

brand_3

Nagy segítségére van ebben a Brand feleségét, Ágnest, alakító Trokán Nóra. Elsősorban az ő figurája az, aki miatt Brand karaktere földközeli tud maradni, aki által kapcsolódni tud a világhoz. Ágnes mindenben aláveti magát férje akaratának, sőt, támogatja is minden döntését. Éppen ezért Trokán Nóra végig a színpadon van. Puszta jelenlétével jelzi elkötelezettségét. De amíg Trill karakterének kizárólagosan a kitűzött cél elérése a fontos, addig Trokán karakterének családja épségét is meg kell őriznie: a családjáért aggódó, de a férjének ellentmondani nem akaró nő szerepében lévő kettősséget jeleníti meg.

brand_2

A szereposztás miatt ki kell emelni Törőcsik Marit, aki Brand anyja mellett Gerdet is alakítja. Brand anyjaként kapzsi, a világi javak bűvöletében, azokról lemondani nem tudó embert kell megformálnia, Gerd ennek teljes mértékben az ellentéte. A társadalom peremén él, világfelfogásában nagyobb szerepet játszik a természet, mint az emberek. Gerd emiatt a társadalomban csak félbolond öregasszony lehet. Kívülállóként ő az, aki kiutat tud mutatni Brandnak.

brand_5

Ugyan az előadásban csak tompítottan vannak jelen a „zsótéros jegyek” egyet mégis meg kell még említeni. Ez pedig a Brand gyermekét alakító kisgyerek színpadi jelenléte. Gyereket a színpadra vinni mindig hatásvadász húzás. És a kisgyerek itt is „kimaxolja a cukiságfaktort”, de Zsótér nem csak bedobja a színpadi hatás kedvéért, majd kiveszi a szereplőt, hanem bennhagyja. És hagyja játszani is. Vagyis a színészeknek ilyenkor a gyermek akcióira reagálva kell továbbjátszani, improvizálni. A színészek és a nézők figyelme is megoszlik a darab és a gyerekkel való színpadi játék között. Aminek következtében kizökken a színházi szituáció, ugyanakkor a színtér és a nézőtér „közelebb kerül” egymáshoz.

Zsótér Brandja ma is aktuális kérdéseket feszeget. Sokak érdeklődésére érdemes, fontos alkotás lehetne, de attól tartok, hogy a Nemzeti eldugott, hátsó zugában nem fogja megtalálni közönségét. Mégis azt kívánom, hogy ne legyen igazam.

Jenei Péter

Fotó: Puskel Zsolt. Forrás: puskelzsolt.hu.

Henrik Ibsen: Brand, Nemzeti Színház

Fordító: Kúnos László és Rakovszky Zsuzsa

Rendező: Zsótér Sándor

Díszlettervező: Ambrus Mária

Jelmeztervező: Benedek Mari

Dramaturg: Ungár Júlia

Ügyelő: Kabai Márta

Súgó: Sütő Anikó

Rendezőasszisztens: Kolics Ágota

Szereplők: Trill Zsolt, Törőcsik Mari, Máttyásy Bence, Trokán Nóra m.v.,Mátray László m.v., Szatory Dávid, Horváth Lajos Ottó, Kristán Attila, Szűcs Péter Pál m.v., Molnár Erika m.v.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: