„Valaki az összes költőt megmenthetné” (interjú)

Az Apokrif Online Tóth Anikó interjúsorozatát közli az Apokrif Könyvek 2014-es pályázatának győzteseivel. Az első interjúalany Bödecs László, a Semmi zsoltár című kézirat szerzője.

bödecsBödecs Lászlóval a Prága kávézóban találkoztunk 2014. december elsején. Beszélgetésünk apropóját az Apokrif és a FISZ közös pályázatán sikerrel szereplő Semmi zsoltár munkacímű kötet adta, amely a költő verseinek első nyomtatott gyűjteménye lesz.

Tóth Anikó: Semmi zsoltár című versesköteteddel Szendi Nóra és Juhász Tibor mellett te is az Apokrif folyóirattal debütálsz a könyvpiacon. Mi volt az első reakciód, amikor kiderült, hogy a te neved is szerepel a könyvpályázat nyertesei között?

Bödecs László: Természetesen örültem. És megosztottam a jó hírt a Facebook-on. Nagy lehetőség ez, és nem is reméltem, amikor újra elkezdtem írni. 2012 óta publikálok, és csak néhány hónappal azelőtt kezdtem el újra verseket írni. Azelőtt nagyjából 2 évig nem írtam semmit. Aztán találkoztunk [Nyerges] Gáborral, és szimpatikus volt a srác. Akkor újra elővettem a régi Apokrif-számokat, megint beleástam magam a dologba, és rájöttem, hogy basszus, ez nekem is menne. Gondoltam, esetleg megpróbálom, megpróbáltam, és az Apokrif Online-on le is jött két vers elég hamar. De ekkor még egyáltalán nem terveztem, hogy nekem kötetem lesz, és hogy ilyen hamar. Ez az egész olyan beláthatatlannak tűnt. Aztán jött a pályázat, és akkor már elég sok versem volt. A szerkesztés során 20-25 verset félretettünk, így jött létre a kötet magja. Ezután egy év alatt írtam körülbelül 20 olyan verset, amelyeket már kimondottam a kötetbe szántam. Ekkor már megvolt az a minőség és az az összefüggésrendszer, ami szerintem kell egy kötethez. Az pedig nagyon jó érzés volt, hogy a négy szerkesztő egyhangúlag azt mondta, hogy mehet a dolog, és a FISZ-esek is rábólintottak. Ez jó visszajelzés volt.

Bödecs

T. A.: És mi lett azokkal a versekkel, amelyeket kihagytál a kötetből?

B. L.: Ezeknek egy része online folyóiratokban már megjelent: például a Vörös Postakocsin és a Képírásban. Egy másik részüket pedig – amelyeket afféle zsengéknek ítéltem – a Kezdemények mappában tárolgatom, hátha később még előveszem őket. Számomra ez a kötetalkotás egy érési folyamat is volt. Nemrég kezdtem el foglalkozni az egésszel, még csak tanultam a dolgot. És persze most is. Mert a költészetről sose lehet mindent rendesen tudni. De úgy érzem, hogy most már többet tudok, így a régi verseket is elő-előveszem, hogy átdolgozzam őket. Például amikor már majdnem kész volt a kézirat, és már be is adtam a pályázatra, még hiányzott valami összefogó szöveg. Egy minicklust találtam ki, ami három versből áll – mindhárom ciklusban elhelyeztem egyet-egyet –, és ehhez elég sokat felhasználtam a régi versek nyersanyagaiból.

T. A.: Ezek szerint az utóbbi két év a kötet formálgatásával telt. Szerinted mi jellemezte leginkább ezt az időszakot?

B. L.: A tömény versírás. Bár a kötethangulat nem volt meg az elejétől kezdve, hisz csak fél éve gondolkodom kötetben. Azelőtt csak írtam a verseket, és számomra igazából ez a fontos: nem a kötet, hanem csak az, hogy megírjam azt, amit szeretnék. Közben jöttek a témák, és próbáltam őket a lehető legjobban kidolgozni. Emellett elkezdtem például tudósításokat írni az Apokrif Online-ra, és máshol is jelentek meg szövegeim. Feketemosót [az Apokrif naplója] is kaptam, úgyhogy prózát is írok néha-néha. Ilyesmik történtek.

T. A.: Ebben otthon érzed magad? Például a Feketemosóban.

B. L.: Igazából ez elég nehéz. Mindig van bennem egy kis drukk, amikor már közeleg a határidő, ilyenkor ott van a kérdés, hogy „na, most mit írjak?”. De azért van egy összefüggő novellafüzérem, amit előveszek, ha nem jön valami más. Igazából ezt élvezem. De nem mondanám, hogy jó prózaíró vagyok. Én ezt még csak próbálgatom. Az az igazság, hogy már gyerekkoromban is írtam: fantasyprózákból, fantasynovellákból írtam egy csomót. Ezzel kezdtem én is, és közben jött a vers. Vagy inkább utána. Úgyhogy valamennyire érdekel ez is, és most tök jó, hogy megint írhatok prózát, és amit írok, az meg is jelenik. De ezt egyelőre csak a Feketemosó miatt csinálom, aztán majd meglátjuk, mi lesz.

T. A.: A bemutatkozó esten is azt mondtad, hogy mindig változatosságra törekszel. Úgy tűnik, hogy ez a műnemek szempontjából is igaz.

B. L.: Igen, így van.

T. A.: Egy kicsit kanyarodjunk vissza a versekhez. Van egy Baráti kör című versed, amelyben elhangzik egy érdekes mondat: „A túl későn született barátok hazája ez.” Ha összeválogathatnál egy olyan asztaltársaságot, amely még élő és már elhunyt szerzőkből áll, kik lennének azok, akikkel szívesen leülnél egy sörre vagy egy kávéra?

B. L.: Vagyis hogy én kiket szeretek olvasni?

T. A.: Igen, pontosan.

B. L.: Hát… Kivel? Na, most akkor olyanokat mondok, akik élnek. Szívesen leülnék például Kemény Istvánnal. Nádasdy költészetét nagyon szeretem, vele is szívesen elbeszélgetnék, és ő is nyelvész, én is nyelvészetet tanultam, ez is egy közös pont. Szeretem mostanában Jónás Tamást is. Igazából mindenkinél egy-egy verset keresek, ami igazán megfog. Bognár Péterrel is eldumálnék, a Bulvár nekem fontos kötet volt, zseniális. A katartikus élményeket keresem olvasás közben. De hogy kivel ülnék le, azt igazából nem tudom. Majd hozza az élet.

T. A.: Például Pilinszkyvel meginnál egy sört?

B. L.: Nyilván. Persze, meg József Attilával is szívesen találkoznék. És Radnótival. Petrivel is elmennék kocsmába, ezt írtam is valahol. Pont ebben a hülye versben van ez, hogy milyen jó lett volna velük is elbeszélgetni. Megmenteni őket a hülye sorsuktól. És esetleg valaki az összes költőt megmenthetné a magányosságtól.

T. A.: Igen, de ez talán maga lenne a csoda. És ezzel el is érkeztünk a kötet egyik alapfogalmához. Szerinted mi az a csoda? Te hogyan próbáltad megragadni, amikor ezeket a verseket írtad?

B. L.: Az Isten csodája. Hogy van valami magasabb értelme, valami összerendező elve az életnek, és nemcsak egymástól független, véletlen események sorozata. Jó lenne valami magasabb értelem. Több helyen keresi ezt a kötetben a lírai én, például milyen jó lenne egy beteljesítő szerelem. Vagy milyen jó lenne egy olyan haza, amely nem teszi ki a saját polgárait vagy gyermekeit, ha nagyon patetikus akarok lenni. Vagy milyen jó lenne egyszerűen az, hogy ha történik valami jó, akkor ne fordulna át hirtelen rosszba. Vagy ne válna unalmassá egy kapcsolat. Azt hiszem, hogy az embernek szüksége van valamiféle hitre ahhoz, hogy legyen elég ereje az élethez, hogy együtt maradjon egy emberrel, és hogy legyen ebben is valami csoda. Hogy ne csak a szürke hétköznapok legyenek. Jaj, ez most nagyon bénán hangzott, de úgyis le van írva minden a kötetben.

T. A.: A verseidet olvasva az volt az érzésem, hogy ez a csodavárás, illetve csodakeresés nem igazán arról szól, hogy van-e csoda vagy nincs, hanem arról, hogy hogyan lehetne azokból a magasabb szférákból lerángatni, és egy kicsit emberibb léptékűvé tenni a csodákat. Ahogyan Krisztus nem támad fel, hanem berendezkedik a sírboltban. Vagy amikor a bort nem ő változtatja vízzé, hanem egy cirkuszi bohóc…

B. L.: Igen, ez mindenképpen benne van. Mert nem akartam a csodát valami elemelkedett dolognak tekinteni, hanem meg akartam nézni az életben, hogy van-e vagy nincs. A végén pedig ott van ez a gesztus, hogy ha már nincsen csoda, akkor az egész nem nagyon ér semmit. Az, hogy haza. Vagy az, hogy szerelem. Ez az egész valami más, nem valami misztikus, csodálatos dolog.

T. A.: Üresebb?

B. L.: Igen.

T. A.: Számomra érdekes tapasztalat volt az, hogy a kötet legtöbb verse valamilyen ponton kapcsolódik ehhez a témához, de vannak olyan szövegeid is, amelyek – akár ebből a szempontból is – kilógnak a többi közül. Például a Juhász Gyula-paródiák vagy a Pilinszky-Négysorosok. Milyen elképzelést követtél ezzel az alulstilizálással?

B. L.: Ezek igazából véletlenül jöttek, de nagyon jól beleillettek a csalódott ember koncepciójába, aki elkezd gondolkodni, megtagadni azt, amiben hinni próbált. A hagyománynak ezek a részei, ezek a régi versek is afféle szakrális magasságokban vannak, én ezt próbáltam lerombolni. Hétköznapi, kiüresedett környezetbe helyezni ezeket az alulírás által. És persze beszélünk például a szerelemről és más magasztos dolgokról, de közben a költő is csak egy ember, aki egészen egyszerű fizikai szerelemre is vágyik. Tehát szerettem volna egy kicsit emberivé tenni ezeket a szakrális dolgokat. Ezt akartam, a Semmi zsoltárnak is ez a lényege: lehúzni ezeket a misztifikált dolgokat egy teljesen hétköznapi környezetbe és ezáltal megtagadni őket.

T. A.: Ez a kötetedben nagyon szépen kirajzolódik. Most, hogy elérhető közelségbe került a megjelenése, van még olyan, az irodalommal kapcsolatos terved, álmod, amelyet mindenképpen szeretnél megvalósítani?

B. L.: Őszintén szólva ez az első kötet egy gyerekkori álom volt. Mindenki akar könyvet írni, ez a „könyvet írok” című álom az, ami talán a legtöbb gyereknél megvan. Úgy érzem, hogy ha ez megvalósul, az már valami, de ezen kívül nincsenek más terveim. Szeretnék tovább foglalkozni ezzel, még van egy csomó minden, amit meg szeretnék írni, és szeretnék újabb köteteket. Vagy kötetet. Hogy legalább ne csak az legyen, hogy na, egyszer sikerült kiizzadnom magamból valamit. De nincsenek különösebben nagy elvárásaim, és szerintem nem is lehetnek. Ez egy nagyon nehéz pálya, ugyanúgy, mint minden művészeti pálya: nagyon sok az ember, nagyon jó a felhozatal, nagyon sok mindenen múlik, hogy ki az, aki a középpontba kerül. Én nem akarok úgymond befutni, csak szeretném ezt folytatni, és szeretném, hogy egy pár embernek – és ne csak a kritikusoknak – jelentős legyen az, amit csinálok. Hogy katarzist vagy hálát érezzenek. Nem kell, hogy kifejezzék ezt a hálát, csak remélem, hogy valahol a világon lesz néhány ember, akik úgy érzik majd, hogy ez nekik adott valamit. Hogy valamit megmagyarázott, ami az ő életükben is megtörtént, de nem értették. Valami ilyesmit szeretnék.

A kötet hivatalos facebook-oldala ide kattintva érhető el.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: