Évjárat (2) – Szőkeév

2014 végével ismét megkértük lapunk állandó szerzőit, hogy – teljes formai-tartalmi szabadsággal élve – a lehető legszubjektívabban nyilatkozzanak elmúlt és leendő évükről, mi volt számukra idén a legfontosabb, mire számítanak, mit remélnek a következő évtől. 2010-ben indult, nagy sikerű sorozatunkat újabb szövegekkel folytatjuk tehát. A beérkezett írásokat folyamatosan közzétesszük az Évjárat rovat keretében, az Apokrif Online felületén.

Gál Soma írását közöljük.

Úgy kell kezdenem, hogy „már megint eltelt egy év”, hiába mondta, hallotta, olvasta már mindenki. Az, hogy „a közhelyek bármennyire elcsépeltek, mégiscsak igazak”, ugyanúgy egy közhely, és épp ezért igaz is. És már benne is ülünk a hintában, perpetuum mobile, ami állandóan csak múlik. És fogy.

Ezen a hűvös, verőfényes december 24-én próbálok visszaemlékezni az év első napjára. Bár akkor sosem történik semmi érdekes: csak felkelünk fáradtan, eltakarítjuk a tavalyi év romjait, ezernyi konfettit meg szerpentineket, aztán lencsét merünk a gazdagságért és hamar kidőlünk újra. Biztos megfogadtam elsején egy csomó szép és  nehéz dolgot, amiből aztán semmit se tartottam be. Aztán lassan elkezdtem tanulni a vizsgákra. Aztán levizsgáztam. És folytatódott volna minden tovább.

Ha nem vagyok az a túlbuzgó.

2014-ben nem halt meg senki a családban. Nem is bővült a számunk. Nem kapott senki előléptetést, nem ért minket nagy szerencse vagy katasztrófa. Minden folyt a megszokott medrében. És biztosan történtek nagy politikai események, ha megerőltetem magam, eszembe jut, hogy dumáltunk Danival és Gáborral az ISIS-ről, a lehetséges világháborúról, maláj fantomgépről és ukránok, vagy a fene tudja ki által lelőtt hollandról. Meghallgattuk az illiberális állam ígéretét, holott úgy tudtuk, ezidáig is ebben éltünk.

Elvesztettünk sportolókat, írókat, gondolkodókat, államférfiakat.

És én erre mind nem emlékszem. Csak ha utánanézek vagy nagyon sokat gondolkozom.

Jobban emlékszem a tavasz első hónapjaira. Amikor nagyon meg akartam váltani az egyik legkisebb közösségem, a kollégium életét azzal, hogy a diákbizottságba álltam. Szerettem volna jót tenni, a legjobbat mégis az a „munka” adta nekem.

Persze, egy újabb szerelemről van szó. És március 19-től nézve, amikor is elég bátor lettem az alkoholtól arra, hogy megszólítsam és táncra kérjem a világ legfényesebb hajkoronáját, hogy belenézzek abba a két lehetetlenzöld ékkőbe, amit a szőkeség keretezett és hogy megkóstoljam édes mosolyát, nos azóta az év kétharmada tel el (280 nap). Én ettől a dátumtól számolom 2014-et. Az legszebb évemet.

A bizonyos számla, amiről már szót ejtettünk egyszer, most csupa luxustételt sorol, némelyiknek bizony megvan az ára, de erre az évre a zsebbe is jutott, hogy kiegyenlítsem. Rajta van egy nyári reggel és délután a Királydombon, a Föld legfinomabb javaival (eperlé, virsliskifli, csokoládé, sajtok) és emelt tarifával egy éjszaka is, csillagokat felfedezve, mind pokrócokon. Tételesen felsoroltak sok sétát is, ezek is a parkban, eldugott helyeken, vagy szárnyalva, egy fa tövénél és futva. Ó, ez is milyen finom volt! Egy rövid kis élőétel, édesség, szakadó lakkcipővel tálalva, egy kiadós táncolás után nekiülve. Ezután megannyi helyet édes mézzel kentünk: szobákat, irodát, zuhanyzót. Kapkodva faltuk a fenséges falatokat, tömtünk minél többet, mert neki sietni kellett. Jegye volt valahová, három hónapos előadás, jó messze innét, így félbe szakadt az éves vacsorarandi. Míg ő amerika hamburgereit kóstolta, rám maradt a morzsák felcsipegetésének szomorú feladata.

Dehogy szomorú! Hiszen újra nekifogtam a Feketemosó szerzésének, alakult egy kötet, ami nagy szerencsémre támogatást is kapott. Most már emlékszem a Könyvhétre is, a két jóbaráttal töltött kánikula napjaira, a váratlan viharra, amit egy ponyva alatt vészeltünk át, meg persze a reménytelen várakozásra, hogy fogyjanak el a nyár napjai most azonnal, Lacitól pedig a bíztatásra, hogy úgyis millió nő van még a Földön, inkább egyet adjak fel, mint az összes többit.

Közben érkeznek sorban a kérdések: hogy áll az egyetem, a karrier, a szövegek, az egészség, a szerelem, a család, az életem. Jönnek a barátok, aztán egy éjszaka után eltűnnek. Alig mozdulok ki a napi rutin útjából, már nincsenek átbulizott éjszakák után ledolgozott napok, nincsenek egyáltalán átbulizott éjszakák. Egy a nyár elején, a tóparti kollégium tenyérnyi teraszán, épp odaférünk a három székkel, whiskeyt keverünk kólával és a szúnyogriasztó gyertya fényénél megváltjuk a világot, ki-ki a maga nosztalgiájával. A barátaim éveket öregedtek a gyertyalángtól és tíz perctől, rajtuk is látszott, amit akkor éreztem: már nem hiányzik kaland, fáradságos mulatozás, csak nyugalom és a szerelem. Vagy úgy ahogy biztonság.

Aztán, életemben másodszor, kimentem Magyarország repterére. Az első alkalommal még Ferihegyen állt, most a leghosszabb ujjú zeneszerző nevét viseli. És míg az első alkalommal utaztam, most az utazót vártam. Izgalommal. Félelemmel. Leszállt a gép, évek után megjelent Ő a kapuban: ugyanúgy ragyogott megint a haja, mint először, ugyanolyan boldogság volt a szemében és ugyanúgy eltüntette a mosolya a külvilágot.

És ment a háború, hol győztünk, hol vesztettünk, de a mérleg nyelve végül mégiscsak ott állt meg, hogy együtt vagyunk a legjobban.

És még nem meséltem elszámolásokról, kalandos ápolásokról, SZTK-ba járásról, elfelejtett estékről és éjszakákról, nyugalmas otthoni hétvégéről, Bajáról, a víz delejező hullámzásáról.

És még nincs vége az évnek.

Gál Soma

(kapcsolódó szövegek:

2014:

Évjárat (1) – Ideje annak

2013:

Évjárat (1) – Kagylót gyűjteni

Évjárat (2) – Nincs mit tenni

Évjárat (3) – “Annyi bátorságom sincs, hogy a halált szeressem”

Évjárat (4) – Rideg napok

Évjárat (5) – Temetések éve

Évjárat (6) – Műsorzárás

Évjárat (7) – „Most negyvenhárom éves fővel egészségben nekikezdek, / Remélve, hogy nem hagyom abba holtig”

Évjárat (8) – Járvány

Évjárat (9) – Bárhova, csak a **nosba ne!

Évjárat (10) – Énkép

*

2012:

Évjárat (1) – „A vágyott szám 2 (…)”

Évjárat (2) – Gondolatok az Ottlik-évben

Évjárat (3) – Messze még az éjszaka

Évjárat (4) – Idén nem voltam a Balatonnál

Évjárat (5) – Horror vacui

Évjárat (6) – Egy tál év

Évjárat (7) – Drága ’12, a számlát, kérem!

Évjárat (8) – Poros barázdák

Évjárat (9) – Ten years after

Évjárat (10) – Öreghalászésatenger, kiegyensúly, fuck

Évjárat (11) – haza

Évjárat (12) – Szabályos szilveszteri bölcsességgyűjtemény a százesztendős íróember füveskönyvéből

*

2011:

Évjárat (1.) – Közép-dunántúli Hobo Blues

Évjárat (2.) – Életvitel

Évjárat (3.) – Önmagam ellen

Évjárat (4.) – Lejáró

Évjárat (5.) – Lepereg

Évjárat (6.) – Halogatott szükségszerűség

Évjárat (7.) – pókból lettünk

Évjárat (8.) – Mintha hiányod lenne napom rendje

Évjárat (9.) – KÍNOK ÉVE – NAPLÓBA GÖNGYÖLT JAJGATÁSOK

Évjárat (10.) – Eljátszani a gondolattal, hogy

Évjárat (11.) – “Neal Cassadyre gondolok”

Évjárat (12.) – Mint céllövöldében zárás

Évjárat (13.) – Ingerküszöb

Évjárat (14.) – Kampós

Évjárat (15.) – Évjárat

*

2010:

Évjárat (1.) – Mi van a flaskámban?

Évjárat (2.) – Code is poetry

Évjárat (3.) – Január kilencedike

Évjárat (4.) – A meglepetések éve

Évjárat (5.) – Fogadjunk?

Évjárat (6.) – magamidézés

Évjárat (7.) – Nem azé…

Évjárat (8.) – Fencsák és az évértékelés

Évjárat (9.) – Meg akarom mondani

Évjárat (10.) – Doktor Óz

Évjárat (11.) – Tzolkin)

13 Responses to Évjárat (2) – Szőkeév

  1. […] Évjárat (2) – Szőkeév […]

  2. […] Évjárat (2) – Szőkeév […]

  3. […] Évjárat (2) – Szőkeév […]

  4. […] Évjárat (2) – Szőkeév […]

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: