Tarcsay Zoltán (h)őseposza

2014. december 31.

Kedves Olvasóink,

idén szilveszterre szándékunk szerint különleges meglepetéssel készültünk Önöknek. Tarcsay Zoltán Valavala című ősmagyar hőseposzának, avagy hősmagyar őseposzának különböző részleteit, énekeit már ismerhetik más helyekről (leginkább a nyomtatott Apokrif hasábjairól).  Most újonnan elkészült részeivel együtt közöljük az így, ebben a formában még sehol sem megjelent, teljes művet (pontosabban annak első teljes részét), ezzel kívánva Önöknek irodalmat és nevetést is nagy sűrűséggel tartalmazó, sikeres, boldog új évet.

(a szerkesztők)

Valavala

Ősmagyar kalandozások
főszerepben Pistikur

Első rész
Az szittyák szittya

I.

Messzi kelet messzi síkján,
Zúzmarától csípte lankán,
Jeges bércek árnyékában,
Urál hegység tájékában,
Ott éltek a magyar törzsek,
Élükön a vénhedt bölcsek,
Dús erszényű hétvezérek.
És a népek, merre nézek,
Voltak ottan szépszerével.
Pistikur is arra szédel,
Lóhamarján arra csattog,
Nyerget ülve arra battyog,
Hol piacterén a törzse
Ad-vesz: ott az árubörze
Főterén lovára dörren,
Elrikoldul bőgve, szörnyen,
Sarkantyúját bélevájja,
Szóval ígyen szól a szája:
„Ej, te Pistikur-parépa,
Szedd a lábodat marékba,
Törj a fenyves erdejekbe,
Turul járta nagy terekre,
Ott zabáld a fűt pofára,
Ott, hol annak nincsen ára!
Itt, e rablók közt az ember
Három havi zsoldot elver,
Korsó kvászra mégse futja!
Hej beh rosszul él a szittya!
Nincs, kit hősi érdemére
Elhagyná fukar szemérme,
Hősi medveüldözőnek,
Vad toportyán-lődözőnek,
Szarvasállat-koncolónak,
Ellenség-felboncolónak,
nincs, ki jól megvendégelje,
pörköltszafttal, kurkakolbász-
féleséggel tömje torkát
s friss kenyérrel töltögesse,
setét serrel öblögesse:
mindez már a messzi múlt.
Látod, már a szittya: senki.
El kell innen, Pejkó, menni.”
Így kesergett Pistikur,
Legnagyobbik szittya úr.

Olvass tovább »


Évjárat (3) – Mindennapi

2014. december 30.

2014 végével ismét megkértük lapunk állandó szerzőit, hogy – teljes formai-tartalmi szabadsággal élve – a lehető legszubjektívabban nyilatkozzanak elmúlt és leendő évükről, mi volt számukra idén a legfontosabb, mire számítanak, mit remélnek a következő évtől. 2010-ben indult, nagy sikerű sorozatunkat újabb szövegekkel folytatjuk tehát. A beérkezett írásokat folyamatosan közzétesszük az Évjárat rovat keretében, az Apokrif Online felületén.

Juhász Tibor írását közöljük.

Olvass tovább »


Januárban indul a Feketemosó újabb folyama

2014. december 29.

Az Apokrif szerzői által írt blogfelület, a 2012 nyara óta működő Feketemosó következő féléves folyamának négy szerzője (heti sorrendjükben) Juhász Tibor, Mizsur Dániel, Bödecs László és Kerber Balázs lesznek. A Feketemosó korábbi bejegyzései elérhetők ide kattintva az Apokrif Online-on, a még korábbiak pedig ide kattintva a Librarius-on.

A blog facebook-oldala erre a linkre kattintva követhető.

feketemoso-kisebb


Apokrif-szerzők más folyóiratokban (2014. december)

2014. december 28.

műút 14 decufo 14 decA Műút évvégi számában Nyerges Gábor Ádám verse (Ilyesmik történnek), valamint Reichert Gábor („Ebből vagyok” – Grecsó Krisztián: Megyek utánad) és Fehér Renátó (A Kafka-kód – Szántó T. Gábor: Kafka macskái) kritikái jelentek meg. A Híd decemberi számában (Alacsonyak voltunk), a Kulter.hu-n (Szabadnapos), és a decemberi Jelenkorban (Varázsütés, helyi nevezetesség) is Nyerges-verseket olvashatunk. A Kulteren Lukács Flóra verseit (Esti mese, Éjszaka) És Hyross Ferenc versét (Három) olvashatjuk. Továbbra is a Kulternél maradva: ugyanitt jelent meg Fráter Zoltán színikritikája a Karinthy Színház Róza-előadásáról: Az élet viharában. Reichert Gábor Centauri Jégvágójáról ír az Új Forrás decemberi számában: Felhívni az írót. A Jelenkor Éves lapzárta című körkérdés-sorozatában Fehér Renátó válaszai itt olvashatók. A Kortárs Online-on Nyéki Gábor kritikájával találkozhatunk a Middlemist Red Supersonic Overdrive című lemezéről: Még magasabban. Az ÚjNautilus Takács Éva recenzióját közölte Fehér Renátó Garázsmenetéről („Így vagyok itt, egy ország maradéka”), míg a Prae.hu Mizsur Dániel kritikáját Nyerges Gábor Ádám Sziránójáról: Levegőhöz jutni: egy ismert világ krónikája.

hid-2014-december-cimoldal


Évjárat (2) – Szőkeév

2014. december 27.

2014 végével ismét megkértük lapunk állandó szerzőit, hogy – teljes formai-tartalmi szabadsággal élve – a lehető legszubjektívabban nyilatkozzanak elmúlt és leendő évükről, mi volt számukra idén a legfontosabb, mire számítanak, mit remélnek a következő évtől. 2010-ben indult, nagy sikerű sorozatunkat újabb szövegekkel folytatjuk tehát. A beérkezett írásokat folyamatosan közzétesszük az Évjárat rovat keretében, az Apokrif Online felületén.

Gál Soma írását közöljük.

Olvass tovább »


Betévedni egy üvegházba (beszámoló)

2014. december 25.

Téli fák ‒ kortárs verses est az Advent Budapesten fesztiválon, Városháza park, 2014. 12. 15.

télifák_3Az Advent Budapesten téli fesztivál keretein belül megrendezett Téli fák ‒ kortárs verses est december 15-én este hét órától zajlott a Városháza park üvegházában.  Mesterházy Fruzsina, Izsó Zita, Haraszti Ágnes, Molnár Illés, Dékány Dávid és Szöllősi Mátyás olvasták fel verseiket.

A fesztivál egy színes eseménysorozat; koncertekkel, táncos előadásokkal, gyerekprogramokkal és néhány irodalmi programmal várták a szervezők az odalátogatókat. Ezek remek lehetőséget nyújtottak arra, hogy a karácsonyi zűrzavartól elszakadjunk, és a vásárlás és rohanás mellett a kultúrára is időt szakítsunk. A könyv még mindig a legnépszerűbb karácsonyi ajándékok között van, így az irodalmi események az ajándékozáshoz is ötletet adhattak.

Olvass tovább »


Feketemosó: Anarchista portrék 4.

2014. december 24.

feketemoso-kisebbA lázongó tulajdonképpen azért lázong, amiért az emberek manapság délutánokat henyélnek át a napon, amiért zsebre vágott kézzel, céltalanul kóborolnak a városban, amiért folyton szerelmesek akarnak lenni, amiért művészkednek, életművészkednek, alkoholisták lesznek, különcködnek, magánmitológiákat gyártanak, túlvilágról ábrándoznak, amiért folyton hülyéskednek, amiért kétségbeesetten szórakozni próbálnak – vagyis azért, hogy megtapasztalja az egyediségét, hogy nem más, ő, pont ő létezik. ‒ Palágyi László írja az Apokrif naplóját.

Olvass tovább »