Falba vésett nevek (beszámoló)

Bevésett nevek konferencia, ELTE BTK, 2014. 11. 12‒13.

Bevésett nevek címmel kétnapos konferenciát tartottak az ELTE Bölcsészettudományi Karán az egyetem Holokauszt- és második világháborús emlékművének felavatása kapcsán. A november 12-én és 13-án lezajlott konferencia változatos szekciókat kínált az érdeklődők számára. Az első napon a történelmi, egyetemtörténeti, illetve emlékezést, és az emlékezés helyét boncolgató témákat hallhattunk, míg a második napon az irodalmi, filmes és színházi vonatkozású, valamint az emlékezet közösségi és személyes narratíváit körüljáró előadások kaptak helyet. Az előadássorozatot rektori beszéd nyitotta, majd Molnár Piroska tolmácsolásában Takács Zsuzsa írása következett. A nyitó előadásokkal együtt az első nap négy szekcióra oszlott, ezeket követően pedig este kerekasztal-beszélgetést tartottak Egyetemi közösség, trauma és emlékezet címmel. A második napon lévő öt szekciót A Művészetelméleti és Médiakutatási Intézet diákjainak kisfilmjei a Csillagos házakról beszélgetéssel egybekötött prezentációja zárta.

A köszöntők után elsőként Komoróczy Géza Mire emlékezünk? előadása következett. Komoróczy felelevenítette az egyetem és a Judaisztika Tanszék (Assziriológiai és Hebraisztikai Tanszék) történetét, illetve a zsidó származású hallgatókat ért súlyos hátrányos megkülönböztetéseket is. Az elhangzottakból megtudhattunk, hogy az Országos Rabbiképző ‒ Zsidó Egyetem hallgatóinak a „rabbi” cím megszerzéséhez bölcsészettudományi diploma megszerzése is szükségeltetett, ám az ELTE-n is életben lévő zsidóellenes határozatok következtében tantárgyi korlátozással éltek a Rabbiképző hallgatóival szemben. Komoróczy Géza felidézte az egyetemen zajló egyéb zsidóellenes megmozdulásokat is: ellenséges közeggé vált a campus, jó példa erre, hogy a Trefort-kert és az egyik kapu őrzés alatt állt: „Őrzik az éberek, hogy ne jussanak be a héberek”. Igazoltatás zajlott a folyosókon, órákon, sőt a gettóhatározaton felbuzdulva még gettópadok kialakításának az ötlete is felmerült. Az előadás végén Komoróczy elmondta, hogy az emlékműszalag az áldozatok memoarbook-jává és az utókor számára szimbólumává válik mint az emlékezés helye.

Csonka Laura történész Nevek a múltból. Az ELTE Bölcsészettudományi Kar II. világháborús áldozatai című előadásában ismertette a kutatás menetét. Csapatával több hónapos alapos munka eredményeként sikerült megtudniuk minden egyetemhez köthető olyan személy nevét, akik életüket vesztették a tragikus események következtében, beleértve a zsidó, katona és civil áldozatokat is. Mind a 199 áldozat neve mellett szerepel a születési dátuma, a halálának éve és a „státusza” annak, hogy hogyan halt meg. A kutatás még arra is kiterjedt, hogy felfejtsék az esetleges személyes kapcsolatokat közöttük (például Kőnig Dénes és Szűcs Adolf matematikai tanulmányokat végeztek és ugyanabban az évben diplomáztak, de akadtak családtagok is, akiknek nevei együtt szerepelnek a szalagon: Bródy Imre és lánya, Bródy Janka).

unnamed

Polgárdi Ákos munkája.

A szekció zárásaként György Péter, esztéta, az ELTE Művészetelméleti és Médiakutatási Intézet vezetője, szólalt fel Már késő. Egy új korszak című előadásával, amely felhívta a figyelmet a traumatikus múlt felidézésének lassú folyamatára, az egyetem történelmének rekonstruálására. A traumatikus évekért, amikre most emlékezünk, felelősséggel tartozunk, és rávilágítanak arra, hogy mi az, amit soha többé nem szabad megengednünk. A Trefort-kert a „sorstalanság kertje” lett.

Az ezt követő blokk az egyetemtörténetet és a numerus clausust vizsgálta. E résznek zárásaként Borgos Anna pszichológus, irodalmár, genderkutató „…a mértéktelen beözönlésnek gátat vetni”. A zsidó és nőhallgatók létszámkorlátozásának retorikája a Bölcsészkaron című előadását hallhattuk, amelyben arról beszélt, hogy a numerus clausust kezdetben csak a női hallgatókra vonatkoztatták, úgy vélték ugyanis, hogy túlzott létszámban vannak jelen az egyetemeken, elveszik a férfiak elől a helyeket és a jól fizető állásokat. Az orvosi kar kezdeményezésére lépett életbe a női hallgatók felvételének csökkentése, illetve szüneteltetése. Később a zsidó hallgatókra is kiterjesztették a korlátozást, amelynek célja ugyanaz volt, mint a nők esetében. Az akkori rektor véleménye az volt, hogy a zsidó származásúak elveszik a helyeket a keresztény fiúk elől.

A nap záró szekciójában az Emlékművek, vizualitás témakörben Turai Hedvig az Élet Menete emlékmű kapcsán emelte ki a hely fontosságát. Ez a szobor ugyanis a történelmi események szempontjából jelentéktelen helyszínen, az Erzsébet híd pesti hídfőjénél kapott helyet. Az ilyen jelentőségteljes és szimbolikus emlékműveknél különösen fontossá válik a helyszín, hiszen egy emlékmű nem-helyen történő elhelyezése csökkentheti annak jelentőségét is.

A kerekasztal-beszélgetést megelőző utolsó előadást Farkas Zsófia tartotta Lakatlan lelkek – trauma és szürrealitás kapcsolata Ország Lili és Felix Nussbaum művészetében címmel. Az előadó kiemelte az alkotásokban a trauma feldolgozásaként megjelenő arcokat, maszkokat, amelyek különböző lelkiállapotként jelennek meg. Az igazi arc eleinte nem azonos a világ felé fordított arccal, végül azonban beleég a másikba, eggyé lesz az azzal. A maszk a történelmi emlék feldolgozása, mementója.

A konferencia második napjának első szekciójában az egyetem- és értelmiségtörténetről tudhattak meg többet a jelenlévők. A későbbiekben pedig az irodalomban, a filmben és a színházban megjelenő kérdéskörök kerültek középpontba.

Az Irodalom, színház, film 2. szekción belül Marczisovszky Anna Kétszázharminc könyvbe vésett név című előadásában Charlotte Delbo, francia írónő könyvével foglalkozik, aki 230 nőnek állít emléket. Delbo ellenállóként került az Auschwitz felé tartó transzportba 229 nő társával együtt. Az 1965-ben megjelent kötetében (Le convoi du 24 janvier) ezeknek a nőknek állít emléket, akik közül csupán 49 túlélő maradt. Sokan azt sem tudták, hogy hová szállították őket. Az ottani tapasztalatok nem írhatók le, az olvasóra hárul a látás feladata, mivel teljesen megérteni soha nem fogja tudni. Az író feladata pedig nem a leírás, hanem a láttatás, érzékeltetés. Az áldozatokat a nevüktől fosztották meg elsőként, amit a halál helyén sem kaptak vissza. Ez a könyv az emlékezet könyve, de valódi visszatérést ez sem adhat, hiszen a traumatikus múlt feldolgozhatatlan marad. Az emlékezés csak akkor lép életbe, ha kinyitjuk az emlékkönyvet és felolvassuk a neveket, vagy ha az egyetem épületei között járva közelítünk a falba vésett nevekhez.

Az előadássorozat Irodalom, színház, film 2. szakaszát Darida Veronika Jeles András katasztrófa színházáról, illetve Auschwitz működik című színdarabjáról tartott beszámolója zárta. A darab az eddigi utolsó Jeles-előadások között szerepel, amely a Kaposvári Egyetem harmadéves színészhallgatóinak tolmácsolásában volt látható. Részletes ismertetőt kapott a hallgatóság a mű történetéről és vizuális elemeiről egyaránt. Az akusztikai hatások tekintetében Jeles követi eddigi előadásainak és filmjeinek koncepcióját: több ponton torzított beszéddel, például a dadogás, a gégehang vagy a selypítés eszközével él, ami a darab esetében a kimondhatatlanságot, a múlt kifejezhetetlenségét jelzi. Darida kitér a befogadás nehézségeire is, hiszen a sorok között ülve minden néző érzi a felelősségét.

Az általam meghallgatott előadások többségében közös vonásként jelent meg a múlt kifejezhetetlenségének és feldolgozhatatlanságának problémaköre, valamint az, hogy az emlékezést nekünk kell működésbe hoznunk, rajtunk múlik. A konferencia és az emlékműállítás felidézés és tisztelgés a múlt előtt, az elhunytak előtt, akiktől a történelem, a holokauszt elvette a neveiket, amelyeket most ünnepélyes keretek között visszakaptak. Neveik az emlékmű gesztusával örökre bevésődtek az egyetem falaiba.

Tábi Rita

További információk a konferenciáról és az emlékműről ide kattintva érhetőek el.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: