Megújulási kísérletek

Tárlat: FIAC 2014, Grand Palais, Párizs

Paul McCarthy: Tree, fotó: Marc Domage

Paul McCarthy: Tree, fotó: Marc Domage

Ugyan az idei FIAC Paul McCarthy Vendôme téri análdugónak látszó karácsonyfájával turnézta végig a világsajtót, a vásár más izgalmakkal is szolgált – ahogy McCarthy is: a Monnais de Paris-ban, a művész Csokoládégyár című kiállításán az ünnepi hangulatú szexuális segédeszköz csokoládé mását is be lehet szerezni. Párizs 20. századi és kortárs művészetre fókuszáló őszi művészeti vására láthatóan a megújulás útjára lépett, idén elsőként (Off)icielle címmel, új helyszínen, egy régi bal parti dokképületben, a Les Docks – Cité de la Mode et du Designban biztosított helyet 68, a Grand Palais drága négyzetméterárait megfizetni egyelőre nem tudó, feltörekvő galériának. A fiatal kereskedők és galeristák egyébként is mozgolódni látszanak a francia fővárosban, a Biennale des Antiquaires idején Salon des Jeunes Antiquaires név alatt megrendezték saját vásárukat a Champs-Elysées túloldalán, az Espace Pierre Cardin épületében, biztató eredménnyel: a megnyitó ezer látogatót vonzott, és eladásaik is voltak.

Fotó: Bagi László

Fotó: Bagi László

A vásár tehát igyekszik a néhány ezer eurós szegmens felé is bővíteni kínálatát, és kísérletezőbb galériákat, kisebb pénzű gyűjtőket is a francia fővárosba vonzani a FIAC idejére. Akadnának még feladatok a biodiverzitás növelésének területén: idén például nem volt egyetlen Párizson kívüli francia galéria sem… Azok viszont, akik ki tudták fizetni a majd’ kétszázezer forintos négyzetméterárat, változatos programmal készültek. A tavalyi FIAC kritikusai sokat panaszkodtak az egyformaságra, a galériák uniformizálódására, hogy minden sarkon egy Poliakoffba ütközik az ember, idén viszont változatosabbnak tűnt a kép. Csúcsművek (Donald Judd: Untitled, Pace Gallery; Edvard Munch: Two Reclining Woman, Galerie Thomas) váltották egymást neves 20. századi sztárművészek aranyáron kínált, gyengébb vázlataival, rajzaival (Picasso, sok standon, Delaunay, kevesebbszer). Friss, izgalmas kortárs munkák (Mario Airó: Grattage, Galleria Tucci Russo; Georgia Russell: La lumière, Galerie Karsten Greve), a Damien Hirst-öt idéző, kimerevített, dramatizált pillanatokat rögzítő, divatos darabokkal (Alicja Kwade: Two directions of casuality, Kamel Mennour; Claire Morgan: Falling down, Galerie Karsten Greve).

Mario Airó: Grattage, 2014, papír, üveg, vas, neon, 205 × 150 × 25 cm

Mario Airó: Grattage, 2014, papír, üveg, vas, neon, 205 × 150 × 25 cm

A botrányfaktort Pierre és Gilles biztosította – a magyar közönség őket a Ludwig Múzeum Meztelen férfi című tárlatán láthatta – a Marie-Antoinette-nek öltöztetett Zahia Deharral, aki kiskorú prostituáltként vált híressé. Ugyan Anish Kapoor neve önmagában is megállítja a látogatókat, de konkáv tükre vitán felül kiérdemelte volna a FIAC legszórakoztatóbb műtárgya díjat, ha volna ilyen: a látogatók egymás sarkát taposták, hogy lefotózhassák magukat az Untitledben.

Anish Kapoor: Untitled, 2014, fotó: Gucsa Magdolna

Anish Kapoor: Untitled, 2014, a szerző felvétele

Magyar vonatkozású művekből sem volt hiány. A Galerie Françoise Paviot Kepes Györgytől egy, Moholy-Nagytól három (Arthur Siegellel közös) fotogramot, Brassaï párizsi graffitiket ábrázoló sorozatából pedig két fotót kínált, amelyek egyike Jacques Prévert költő Paroles című kötetének címlapján szerepelt. (Prévert egyébként barátja, egy másik magyar származású művész, Trauner Sándor mellett nyugszik Omonville-la-Petite temetőjében, akihez Décors címen verset is írt.) Brassaï a Le Minotaure standján is feltűnt – Femme phallique című fotója már a megnyitó napján elkelt – Moholy vegyes technikájú, a berlini időszakban, 1921-ben készült Kompozíciójának társaságában.

Moholy-Nagy László – Arthur Siegel:  Photogram, 1946, ezüstnyomat, 40 x 30 cm

Moholy-Nagy László – Arthur Siegel: Photogram, 1946, ezüstnyomat, 40 × 30 cm

A FIAC nagy versenytársa, a londoni Frieze már lezajlott október 14–17. között, a hírek szerint viszont nem szívta el igazán a vásárlóerőt a párizsi vásártól. Ahogy tavaly, úgy idén is voltak csúcseladások, 2013-ban 180 000 eurós áron kelt el Bertrand Lavier Dinoja, egy totálkáros Ferrari, idén a Lisson Gallery már említett Anish Kapoorja talált gazdára a nagyságrendekkel letaglózóbb 1-1,2 millió eurós áron.[1] A Galerie Chantal Crousel is megkísérelte megismételni tavalyi sikerét, és tovább építeni művészeit, például Wade Guytont. 2013-ban 250 000 euróért ment el az amerikai egy munkája – ha e cikk írója jól sejti némi google-keresés után – az Anne & Wolfgang Titze Collection lehetett a vásárló, a kép pedig azóta látható volt a Belvederében.[2] A Victoria Miro galéria – ahogy Michael Werner is – szinte egész standját eladta, Yayoi Kusama, Idris Khan és Secundino Hernandez művei 15 000–320 000 euró közötti összegekért keltek el.

Yayoi Kusama: Outdoor Sculptures, 2009, öveggyapottal erősített műanyag, fém, uretán festék, változó méretek

Yayoi Kusama: Outdoor Sculptures, 2009, üveggyapottal erősített műanyag, fém, uretán festék, változó méretek

Idris Khan: Point, 2014, alumínium, gipsz, olaj alapú tinta, 76.04 × 77.63 × 5.71cm

Idris Khan: Point, 2014, alumínium, gipsz, olaj alapú tinta, 76.04 × 77.63 × 5.71 cm

A csúcseladások persze nem jelentenek sokat a középkategóriás árszintet megcélzó, pár ezer eurós műveket kínáló galériák szempontjából. A Grand Palais első emeletén egy fokkal diszkrétebbek a négyzetméterárak, itt kapnak helyet a feltörekvő galériák, akik általában kísérletezőbb, merészebb munkákat hoznak – idén sajnos nem találkoztunk a magyar Kisteremmel, pedig 2012-ben és 2013-ban is kiállított. Tavaly a hírek szerint itt, a felsőbb régiókban is voltak zajos sikerek, a Galerie Yvon Lambert például az összes kiállított művét eladta. Idén vegyes volt a kép: a Murray Guy Gallery a már jó nevű, a MET gyűjteményében is szereplő Moyra Davey 2013-as művét hozta el. A kopott pennyk változatos felszínformákká torzult Abraham Lincolnjait ábrázoló printsorozat, a Copperheads minden egyes darabját eladta a Tate Liverpool kurátorának a művész, a standon a postabélyeggel ellátott verzióból álló installáció volt látható.

copperheads101-200

Moyra Davey: Copperheads, 2013, száz darab C-print, ragasztószalag, levélbélyeg, tinta, 77 × 112 cm

Moyra Davey: Copperheads, 2013, száz darab C-print, ragasztószalag, levélbélyeg, tinta, 78 × 113 cm

Költői muzealizálása ez a hétköznapok által megmunkált érméknek, és az aprót pörgető, anonim ujjaknak – hasonlóképp a FIAC-on szintén több standon felbukkanó Carl André acéllemezeihez, amelyek a művész szándéka szerint a rajtuk járók lépteit őrzik az év(tized)ek során végbemenő lassú, folyamatos kopás által. Ambíciózus vállalkozás volt a Proyectos Monclova galériától Simon Fujiwara koncept műveit kiállítani. Echo tower című frappáns installációjának központi eleme egy cipő, fém sarka az 1944. december 14-én a Peter Group nevű náci csoport által felrobbantott Odin Tower (Odin torony) egy apró darabjából készült, így kopogása csendes, de örök visszhangja a robbanásnak.

Simon Fujiwara: Echo Tower, 2014, vegyes technika, 197 × 61 × 61 cm

Simon Fujiwara: Echo Tower, 2014, vegyes technika, 197 × 61 × 61 cm

Fotó: Bagi László

Fotó: Bagi László

Végül, de nem utolsó sorban meg kell emlékezünk a hagyományosan a FIAC-on kiosztott Marcel Duchamp-díj idei nyerteséről: az elismerést Julien Prévieux kapta a francia művészek nemzetközi elismertségének növelését célul kitűző ADIAF-tól. A negyvenéves művész munkái a kapitalizmus visszásságaira mutatnak rá, napjaink gazdasági-társadalmi problémáival foglalkoznak. Leghíresebb munkája, a Motivációhiányos levélsorozat (Lettres de non-motivation) pocsék álláshirdetésekre beküldött levelekből áll, amelyekben részletesen megindokolja, hogy miért nem kellene alkalmazniuk őt a munkaadóknak. Hogy a díj mennyiben segíti a művész karrierjét és mennyiben emeli a francia kortárs művészet renoméját, az még a jövő zenéje, de az biztos, hogy szívesen látnának a franciák egy hazai művészt az Artprice legdrágább élő művészeket felsoroló listáján mondjuk az első száz helyezett között – persze erre nem feltétlenül egy nagyméretű installációkban és koncept művekben gondolkodó alkotónak van a legnagyobb esélye. A 2014-es FIAC látogatói addig is megnézhették az első öt helyezett munkáit: ugyanis Jean-Michel Basquiat, Jeff Koons, Christopher Wool, Zeng Fanzhi és Peter Doig művei is jelen voltak idén.

Gucsa Magdolna

A párizsi Foire internationale d’art contemporain vásárt 2014-ben október 23–26. között rendezték meg.

(A Bagi László által készített képeket a szerző, a többi reprodukciót a FIAC sajtóosztályának engedélyével közöljük.)

[1] Forbes, Alexander: „FIAC Is the Art Fair Europe Wants”, in: Artnet, 2014. október 24., URL: <http://news.artnet.com/market/fiac-is-the-art-fair-europe-wants-136292&gt;

[2]Az alábbiak alapján: Reyburn, Scott: „Wrecked Ferrari Sells for $250,000, Basquiat $5 Million”, in: Bloomberg, 2013. október 24., URL: <http://www.bloomberg.com/news/2013-10-23/wrecked-ferrari-sells-for-250-000-basquiat-5-million.html&gt;; „Love Story – Anne & Wolfgang Titze Collection”, URL: <http://www.belvedere.at/en/ausstellungen/ausstellungsvorschau/love-story—anne–wolfgang-titze-collection-e153710&gt;

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: