Morten Falck tanulóévei (könyvkritika)

Kim Leine: A Végtelen-fjord prófétái, Scolar Kiadó, 2014.

avégtelenfjordKim Leine neve egy ideje megkerülhetetlen a kortárs északi irodalomban. Bár a dán író 2007 óta már négy regényt publikált, magyarul elsőként a legfrissebb, 2012-es A Végtelen-fjord prófétái jelent meg. Leine első kifejezetten fikciós műve − a korábbiak szoros önéletrajzi vonatkozásaival ellentétben − sikeresen vegyíti a 19. századi naturalista tézisregények világát a posztmodern antikolonialista jegyekkel. Ugyanakkor, bár mindkét törekvés megvalósul a regényben, az olvasónak mégis marad némi hiányérzete a félezer oldalas könyv elolvasása után.

Az Északi Tanács Irodalmi Díja indoklásában „lenyűgöző eposznak” nevezi a tekintélyes vastagságú könyvet, és „vadul burjánzó” műként jellemzi. Grönland világáról, a sziget történelméről az átlag magyar (de akár európai) olvasó igen keveset tudhat, ezért az sem feltétlenül evidens, hogy a sziget a hagyományos európaitól különböző kultúrájú, a dán gyarmatosítók világának alárendelt terület, amely magán viseli a kolonizáció erőszakos jegyeit.

A regény valóban felveti a lehetőséget, hogy antikolonialista alkotásként olvassuk, hiszen már a történet rövid felvázolása is ebbe az irányba indíthatja el az olvasót. Morten Falck, frissen végzett lelkészként a házasságról és a csendes parókiáról lemondva önként a misszionárius létet választja Grönland kietlen szigetén. A sukkertoppeni lelkészi feladatokat betöltve azonban egészen más tapasztalatok érik, mind a dán gyarmatosítók, mind a „vadak”, az inuit eszkimók részéről. A sziget egészségtelen klímája őt is megbetegíti, a pogányok térítése helyett inkább saját démonjaival kell megküzdenie. Eközben telepétől nem messze egy kisebb bennszülött közösség függetlenedni próbál a dán fennhatóságtól, és prófétáik vezetésével (Habakukkal és feleségével, Mária Magdalénával) megpróbálnak Végtelen-fjord néven egyfajta szintézist létrehozni, a gyarmatosítás előtti kultúra és a dán kereszténység között. Falcknak hivatalból üldöznie kéne őket, ám ő egyre közelebb kerül világukhoz.

A mű a naturalista tézisregények hagyományaihoz hűen már a legelején felvezeti azt a gondolatot, amelyhez Falck vissza-visszatér. A fiatal lelkész kedvenc olvasmánya Rousseau. Egy nap ez a mondat vonja magára a figyelmét: „Az ember szabadnak született, és mindenütt bilincsbe verik.”. De nemcsak Falcknak, hanem a regény más szereplőinek történetei is a rousseau-i gondolat újraértelmezésévé válnak, a bilincs minduntalan felbukkanó motívuma folyamatosan ütközteti egymással a különböző nézőpontokat.

A könyv kezdetén Falck számára a házasság és a csendes lelkészi élet tűnik bilincsnek, így a Grönlandra tartó hajóúton optimista imperatívuszként tűnik fel számára az idézett mondat. A szigeten később saját bűnei jelentik béklyóit, amelyeket nem tud levetni – nem hiába jelenik meg a gyóntatásnál is a problematika: „Bűneid megbocsátattak, vesd le bilincseidet.” De más szereplők is felmutatják saját bilincseiket: a monopólium vezetőjének felesége, Haldora Kragstedt szó szerint a kovács műhelyéhez van kötözve; a titokzatos özvegy a múltjának és származásnak foglya; a katekéta Bertel pedig a fia miatt érzett aggodalom súlya alatt roskadozik. Falck a sziget elhagyása után döbben rá igazából arra, hogy mindig mást érzékelt bilincsként, pedig a szabadság sokkal inkább a bilincsek közötti választásban rejlik. Szabad emberként pedig úgy dönt, hogy visszatér Grönlandra, és befejezi küldetését.

Kim Leine

Kim Leine. Forrás: http://www.dr.dk

Bár a regény könnyen olvasható ekképpen, egyszerű tézisregényként nem lenne sem újszerű, sem kivételes. A realista nagypróza jellegzetességei narratív szempontból sem tartogatnak nagy meglepetéseket, bár a szöveg kétségkívül olvasmányos. Falck bűnhődéstörténete mellett sokkal érdekesebbek azok az elemek, amelyek a két kultúra – a grönlandi és a dán – összeütközésének folyamatát tárja föl. A regény legerősebb pontjai azok a részek, ahol a szerző megmutatja, hogy a gyarmatosító erő a felszín alatt hogyan próbálja bekebelezni, maga alá rendelni az elnyomottakat, azok kultúráját és életmódját, és ez hogyan hat vissza az elnyomókra.

Ezek közül a felszín alatti motívumok közül az egyik legizgalmasabb az erőszakos megtermékenyítés motívuma, amely újra és újra tematizálódik. A Falck mellett felbukkanó dán gyarmatosítók többféle magatartással próbálják leigázni vagy a maguk képére formálni Grönlandot. Az egyik legrettenetesebb erőszaktevő a másik lelkész, Oxbol tiszteletes. Térítő munkája során a regény majdnem összes női szereplőjét megerőszakolja és teherbe ejti. Ennek következtében szinte az egész vidék tele van leszármazottaival, akikkel azonban egyáltalán nem törődik. Munkája a gyarmatosító kultúra átalakító hatását hordozza magában: gyermekei, a „keverékek” egész életükben magukon viselik a két kultúra erőszakos találkozásának jeleit. Egyes utódok maguk is elnyomókká válnak (például Mária Magdaléna Oxboltól született fia megöli a Habakuktól született testvérét), más utódok életét pedig a bosszú tölti ki az elnyomókkal szemben (például az özvegy esetében, aki Oxbol gyermeke és egyik gyermekénak anyja is). A dán felsőbb hatalom a kultúrák termékeny összeolvadásának lehetőségét is felszámolja: amikor a bognár feleségül akar venni egy bennszülött nőt, az engedély sosem érkezik meg, ami végül a férfi öngyilkosságához vezet.

Mindezekre válaszként születik meg a Végtelen-fjord telepe, ahova azok a grönlandiak menekülnek, akiknek elege van a dán elnyomásból ‒ a telepet Habakuk és Mária Magdaléna alapítják, akik megelégelik, hogy Oxbol tiszteletes a házasságuk után is megerőszakolja a nőt. Itt azonban nem valamifajta visszatérés valósul meg a gyökerekhez, hanem egyfajta szintézis, amely az ősi kultúrát és a kereszténységet vegyítve egy új, szabad rendet kíván megvalósítani. Amikor Falck betegen és bűneitől roskadozva megérkezik közéjük, befogadják, így újfajta misztikus élményt él meg, megszabadul bűneitől, és igazibb grönlandi életet él, mint korábban faluja lelkészeként.

A dán hatóságok azonban eretnekség ürügyén felszámolják a telepet, leigázva ezzel egy újabb előremutató kulturális összeolvadást. A regénynek talán ez a leggyengébb pontja: Falck élményeinek misztikus vonatkozásai megtörik az addigi szikár naturalizmust, és eltávolítanak a Végtelen-fjord világától. A kis közösség leírása a leginkább elnagyolt és mindössze egy rövid fejezetben, Falck naplóján keresztül találkozunk vele, így joggal vetődik fel a kérdés, hogy vajon valóban olyan idilli közegről van-e szó. A próféták alakja is sokkal felületesebben megrajzolt, mint akár a kisebb jelentőségű falubeli szereplőké. Természetesen lehet, hogy Leine elsősorban a leigázók, és nem a leigázottak szempontja felől kívánt közelíteni a gyarmatosítás témájához. Ám a regény befejezése után mégis maradhat egy kis hiányérzetünk, hiszen a telep felszámolása után nem tudni, Falck tulajdonképpen milyen magatartásformához tér vissza Grönlandon: folytatja korábbi, az elnyomásban segédkező lelkészi hivatását, vagy valamilyen újfajta, pozitívabb tevékenységet valósít meg a szigeten. A Bertel szemszögéből íródott epilógus nem ad kielégítő választ erre a kérdésre.

Leine terjedelmes regénye izgalmas olvasmány egy számunkra talán távoli kultúráról, ám sokkal inkább a mindenhol ugyanúgy működő kulturális elnyomás mechanizmusait mutatja be, elsősorban az elnyomók nézőpontjából, mintsem Grönlandot. Ezzel együtt a szerző sokat merít a realista nagypróza hagyományaiból, ami könnyen olvashatóvá, ám narratív szempontból kissé unalmassá teszi A Végtelen-fjord prófétáit.

Takács Dóra

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: