About-kategória: Hogy szólítom majd a nevén?

Az About-kategória egy játszótér. Egy értelmező játszótere. Olyan rovat, ahol irodalom és zene határai elmosódnak, a zene szöveggé válik, a dallam pedig a papíron is értelmet nyer. Tévéből, rádióból, csapból folyó, fesztiválokon harsogó, otthon, pihenés közben morajló jól ismert dalok következnek. Az értelmezések megpróbálnak rámutatni arra, hogy miért is szeretjük őket, vagy ha ez idáig nem szerettük, miért is szerethetjük őket. Vajon mit akar nekünk mondani a Csókolom zenekar Dunántúli sláger című száma?

Csókolom: Dunántúli sláger

Remegve várok, egy utcasarkon állok,
Hiába keresem, nem látom őt.
Őt, csak őt, csak őt keresem én,
Mikor jön már végre énfelém?

A városban élek, egyedül vagyok,
Járom az utcákat, rá gondolok.
Ő, csak ő, csak rá gondolok én,
Hogy szólítom majd a nevén?

Egy kocsmában vagyok, a pupilláim nagyok,
Meresztem a szemem, nem látom őt.
Őt, csak őt, csak őt kívánom én,
Hogy fogom majd átölelni én?

Szombat van, este, a parton bolyongok,
Lámpák fényében utána kutatok.
Őt, csak őt, csak őt imádom én,
Mikor lesz már végre az enyém?

A hídon merengek, alattam a folyó,
Egy férfi lép mellém, de nem hozzám való.
Fúj a szél, hajamra hull a hó,
Szerelemben élni volna jó.
Fúj a szél, hajamra hull a hó,
Szerelemben élni volna jó.

A keresés jelensége és folyamata olyan, az egész emberiség múltját, jelenét és jövőjét átszövő toposz, amely örökké kiváló témát szolgáltat majd az összes művészeti ágnak. Állandóan keresünk valamit, hol konkrét, hol elvont, absztraktabb dolgokat és jelenségeket. Így a boldogságot, a kiteljesedést, életünk célját, vagy éppen csak a fenntartható elégedettségérzetet. És ugyanígy keressük alkalmas lakóhelyünket, egzisztenciális javainkat, barátainkat és természetesen létünk egyik legfontosabb elemét, életünk szerelmét. Ez utóbbi témában a magyar zeneirodalom egyik legismertebb alkotása a Quimby Sehol se talállak című remeke. A Csókolom Dunántúli slágere, mely egy Tom Waits-szám feldolgozása,  szintén ezt a tematikát állítja középpontba.

A főhős egyik legfontosabb jellemzője a bizonytalanság és a kétségbeesés. Jól tükrözik ezt a beszélő tanácstalan sorai („Hiába keresem, nem látom őt”; „A városban élek, egyedül vagyok”), a nem csupán lelki, hanem az egész testre hatást gyakorló reakciók („Remegve várok, egy utcasarkon állok”; „Egy kocsmában vagyok, a pupilláim nagyok”) és a szakaszok végét záró kérdések is. Négy kérdés, mindegyik a jövőre vonatkozik, sürgeti eljövetelét, vagy éppen feltölti a már jelenben megfogalmazott vágyakkal, tervekkel. „Hogy szólítom majd a nevén?”; „Hogy fogom majd átölelni én?” – ez a két, a jelenben még nem létezőt aposztrofáló kérdés a legérdekesebb.

Szembeötlő a szöveg térközpontúsága. A beszélő minden szakaszban fizikailag is meghatározza a helyét. Egyrészt mintha ezzel akarná bizonyítani, hogy ő aztán tényleg mindent bejár, másrészt mintha fel szeretné hívni magára a figyelmet: jelezi, hogy hol találhat rá az a bizonyos keresett. Keresett és kereső pozíciója így képes felcserélni egymást. A vágy egyre erősebb, ezt mutatja az egyre fokozódó és egyre erőteljesebb lelkiállapot: „őt keresem én” – „rá gondolok én” – „őt kívánom én” – „őt imádom én”. Bár a vágynak még csak képzelt tárgya van, ahogyan a keresés folyamata egyre hosszabb ideig tart és egyre intenzívebb, úgy erősödnek és mélyülnek az arra jellemző érzések is.

Meglepetésként hat, amikor az addigi meddő keresés véget érni látszik, és az utolsó szakaszban a beszélő mellé egy férfi lép. A hirtelen jött lehetőség azonban gyorsan el is illan. Az illető nem illik a beszélőhöz, de ennek miértje homályban marad. Ebben a kis történetben ennél természetesen több van. Ironikus és önironikus, egyfajta mise en abyme-ként, kicsinyítő tükörként funkcionál, megmutatja, miről szólnak a főhős napjai. A kezdetet, a megakadást és a csakazértis újrapróbálkozást sűríti egy képbe.

Az egész mondanivaló értelmét és lényegét szimbolizálja, és azt is felvillantja, hogy ennek a keresésnek sok esetben miért nem lesz pozitív végkimenetele. A kereső nem tud leállni, mindig újért és jobbért kutatna, így veszítheti el a lehetőségeket, és így következhet be az, hogy bármiféle megismerés nélkül mond le már az elején arról, akit mindig is keresett. A zárókép rendkívül különleges és hangulatos, belső és külső törékenység egyesül. A sóvárgó, egyelőre magányos beszélőt mutatja meg egyedül, elhagyatottan, minden külső körülménynek védtelenül kitéve. Minden magányával ellentétben valahogy mégsem tudjuk elhinni, hogy helyzete hamarosan nem változik meg gyökeresen.

A keresés legrémisztőbb oldala az, hogy semmi garancia nincsen a végcél megtalálására. Kicsit olyan, mintha a vizet akarnánk megfogni. Pozitív oldalát mégis az adja, hogy ezt ellensúlyozandó reményt és hitet generál, amelyek erőt és kitartást adnak a cselekvőnek. Ezek nélkül sem törekvés, sem eredmény nincs. Keresés nélkül nem tudunk élni. Ez viszi előre az embert, ennek köszönhetően következnek be a nagy találkozások, köttetnek a legjobb barátságok, valósulnak meg az életre szóló szerelmek. Aki keres, az talál; aki kopogtat, annak ajtót nyitnak.

Barna Péter

A cikk eredeti változatában a Csókolom zenekar helyett tévesen az Amorf Ördögök neve szerepelt. Utóbbi formáció feldolgozta a Dunántúli slágert, azonban a szám eredetije nem hozzájuk köthető. Olvasóinktól és az érintett zenekaroktól ezúton is elnézést kérünk!

szerkesztőség

4 Responses to About-kategória: Hogy szólítom majd a nevén?

  1. nagy marianna szerint:

    ja, jó, de a zárókép rendkívül különleges és hangulatos-ezt nem komoly ugye? És hát itt a lírai én egy nő

  2. barnap szerint:

    Az értelmezés szempontjából releváns az, hogy nő-e vagy férfi a beszélő?

  3. nagy marianna szerint:

    igen

  4. nagy marianna szerint:

    bizonyos szempontból csak

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: