Feketemosó: Aszfaltdűnék

feketemoso-kisebbA. beszél, halkan. Megszoktam már, hogy közelebb kell hajolnom, ha érteni akarom, amit mond. 8-10 éve még nem így beszélt, mint ahogy 5-6 éve sem, amikor egyáltalán nem tartottuk a kapcsolatot, és most halk, sokszor bosszantóan erőtlen, de megpróbálok a lehető legnagyobb megértéssel viszonyulni a hangjához, mert úgy hiszem, végső soron én ugyanígy beszélek. – Halmi Tibor  írja az Apokrif naplóját.

Nem tudom, hogy amit csetlőn-botlón magam előtt látok fényleni, az még a múltam, vagy minden visszásságával, letagadhatatlanul a jelen.

Szombat van, hajnali három. Mostanában, ha statisztaforgatásra megyünk A.-val, korábbi és jelenlegi legjobb barátommal, ilyen időtájban szoktunk végezni. Ilyenkor, ha fáradtak nem is, inkább csak bágyadtak vagyunk. Azt hazudjuk jó volt az este, a forgatás, mikor a tök üres kelenföldi állomás egyik padján megbontunk egy aránylag olcsó sört.

Ilyenkor már, illetve még nincs semmi nyitva. Kivéve egy közeli non-stop dohányboltot, ahol a dohányon kívül csak alkoholt lehet kapni, és mivel inkább éhesek vagyunk, mint szomjasak, lemondva az égetett szesz jótékony hatásáról, egy-egy sört veszünk magunknak.

Leülünk egy padra erőt gyűjteni, mi öltönyös-zakós, viharvert statiszták. Éjszakai busz hiányában még sokat kell gyalogolnunk Kelenföldtől A.-ék albérletéig. Normál esetben csak az aluljárón kéne átsétálni, majd a Sasadi út csomópontján megvárni az első buszt, ami Gazdagrétre visz, de hajnali háromkor nincsenek ilyen normális pillanatok, csak fékevesztett, jelzés nélküli buszok, a volánnál ülő kékruhásokkal, mint egy nagyobb rendszer megkésett statisztái, úgy sietnek valahová.

Mi nem sietünk, vagy legalábbis úgy tűnik, semmivel nem vagyunk elkésve. Igaz, a nagyobb, összefüggő teret néha átfésüli a kellemetlenül felélénkülő hajnali szél, ami nem kíméli inggallérjaink réseit, és zakóink összegombolhatatlan felső kétharmadát sem. Mindegy, gondolom, mint korábban annyiszor, most is, túlzott prekoncepciónk volt a behűtött, hideg sörre.

De a sör rossz. Nem azért, amiért mi gondoljuk annak. Inkább csak egykedvűen isszuk. Olcsó volt, hát ez van. Hanem aztán mindig aránytalanul, egy-egy hülye, felvezető asszociációval indulnak meg a fajsúlyosabb gondoltatok, mindig ilyenkor, mindig így. Mint ahogy A. nem tudom mit, én az előttünk levő, egyenetlen betonplaccot nézem. Olyan ez a macskakövekből kirakott aszfalt, mintha direkt alkotna szabályos hullámzással kis dűnéket. A dűnék csúcsain pedig, összegyűlik a nátriumgőz lámpák sárgás fénye, a fény, amit tévesen ilyen távolságból is melegnek érzékel az ember. Elveszni jó ebben a mozgásban, de különösebben nem tesz hozzá az éjszakához.

A. beszél, halkan. Megszoktam már, hogy közelebb kell hajolnom, ha érteni akarom, amit mond. 8-10 éve még nem így beszélt, mint ahogy 5-6 éve sem, amikor egyáltalán nem tartottuk a kapcsolatot, és most halk, sokszor bosszantóan erőtlen, de megpróbálok a lehető legnagyobb megértéssel viszonyulni a hangjához, mert úgy hiszem, végső soron én ugyanígy beszélek. Amikor vele időzök, érdekes módon ez nem zavar, de ahogy most itt a padon ülünk, elnyúlva, elterülve feltehetően igencsak gyűrött zakónkban, úgy érzem, sőt, egész biztosan tudom, ránk van írva, évekig ugyanazt a lányt szerettük. Baszd meg F. És basszuk meg mi is, amiért ilyen hülyék voltunk, amiért megroppantott minket a gondolat, amiért fektetett nyolcasokban rójuk, azóta különböző névvel illetett statiszta éveinket.

Persze ritkán beszélünk róla, mit tagadjam, lényegében rólad. A. még ritkábban. Egyszerűen, próbáltam, nem tudjuk kibeszélni ezt a dolgot. Én is csak annyit mondok, talán feleslegesen, hogy itt laktál. Ha nappali menetrend lenne érvényben, és járnának a buszok, Tétényi úttól alig pár megállót kellene a 7-sel menni, kifelé. De ezt már nem mondom ki hangosan, csak csendben magamat átkozva mormolom a vörös mantrákat, hogy hiába történt mostanáig bármi, hajszálpontosan emlékszem a részletekre.

Ez lenne majd a jövőm is, merül fel bennem, és ettől aztán hirtelen csak még rosszabb a sör íze. És a hajnali város a maga csöndjével még elviselhetetlenebb. Pedig szeretem az éjszakák könyörtelen mozdíthatatlanságát, a részletekben világító, zöldes-sárgás lombokat. Benézni azokba a kis mellékutcákba, ahol ilyenkor már nem jár senki. Elképzelni azt, hogy itt is lakhatnék. Innét járnék dolgozni, ha rendezett életem lenne, és megállapodtam volna egy lehetetlenül kedves, vagy épp lehetetlenül ellenszenves lány társasága mellett. Eddigi kudarcaim persze nem foghatom rád, úgy mondom ezeket. Mint ahogy, lényegében nem vagyok felelős a mellettem ülő ember kudarcaiért sem.

Aztán végül én beszélek, megtapasztalva a halkulást, direkt hangosan. Elindulunk. Korábban azt mondtam, olyan szar ez a sör, inkább itt hagyom a pad mellett. De ahogy a felélénkülő szél miatt, a ruhát egyre szorosabbra húzzuk össze magunkon, és ehhez szükség van mindkét kezünkre, valahogy a kezemben marad a doboz. Nem is tudom, valahogy megbarátkozom vele.

Aztán nem a benzinkútnál kanyarodunk el. Minek, mikor a pénzünk fogytán, és amúgy is, ilyenkor már felesleges vásárolni. Mikor az éber álom egyre nagyobb dózisokban rogyasztja meg térdünk feltétlen reflexeit. Ahogy zombimód szeljük át, az aszfaltdűnéknél látott, még nagyobb emelkedőket, és erről A.-nak eszébe jut, ilyen lenne egy ’80-as évekbeli zombi támadás, a sebességről, már nevetünk. Tudunk nevetni.

Majd keleten az ég alja, halvány kékes-zöldes színsávokkal telik meg, és madarak csevegnek egymással a lakótelep furcsa kiszögelésein. Én pedig, az időközben vállalhatatlanul felmelegedő, utolsó korty langyos sört, a nyugati, sötét égbolt legközelebbi buszmegállójának kukájába dobom, egyfajta tiltakozásul, legyen már elég.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: