Berlini falak

Tárlat: Wall Works, Hamburger Bahnhof, Berlin

Lawrence Weiner: Left here put there for a limited time, 1976 , kép forrása: http://www.galleriesnow.net/

Lawrence Weiner: Left here put there for a limited time, 1976, kép forrása: http://www.smb.museum/

Nehéz lenne jobb helyszínt találni egy falakkal foglalkozó kiállításnak, mint egy berlini múzeum. A város kapcsán az ember első asszociációi között szerepel az azt egykor kettéosztó, emlékével máig benne lebegő Vasfüggöny. A 2013 novembere óta a berlini Hamburger Bahnhofban látható Wall Works című kiállítás olyan művek bemutatását tűzte ki célul, melyek valamilyen módon a képzőművészeti alkotások falhoz való viszonyát vizsgálják. A kérdés csupán az, nem túl nagy vállalás-e egy ilyen kiállítás, különösen abban a városban, ahol a fal szó jóval többet jelent, mint bárhol máshol.

A berliniek által egyre kevésbé szívesen látott[1] évi többmillió turista elsődleges célpontjai a berliner Mauerhez köthetők: Checkpoint Charlie,[2] Mauerweg,[3] Mauerpark,[4] satöbbi. Emellett a város (ős)lakói – tekintsünk most el a „berlini lakos” terminus definiálásának kényszerétől – sem közömbösek faluk irányába. Annak tudatában, hogy az 1989-es „fall of the wall” világszerte a hidegháború befejeződésének szimbólumaként él a köztudatban, a berliniek rendkívül önreflexív módon foglalkoznak az egykori fal jelentésének és jelentőségének feldolgozásával: példa erre a Mauermuseum vagy az East Side Gallery. Az egykor Nyugat-Berlinhez tartozó Hamburger Bahnhofban látható Wall Works című kiállítás bár címével (is) tudatosan játszik a Fal-asszociációval, kiindulópontjában nem a berlini fal, hanem a falfestészetet, a Wandmalerei áll.

A németül csak többé-kevésbé olvasóknak is feltűnhet, hogy a Wandmalerei és a berliner Mauer kifejezések esetében a fal jelölésére eltérő szavak szolgálnak. Míg a német Wand szó a beltéri „választófalakra” értendő, addig a városfalak, vasfüggönyök, egyéb szabadtéri falmonstrumok jelölésére a Mauer szó használandó. A kiállítás kurátora, Gabriele Knapstein valószínűleg nem véletlenül döntött az angol nyelvű cím mellett; az angol wall szó – a magyar falhoz hasonlóan – mindkét jelentést lefedi, így lehetőséget ad a Berlin és a fal kapcsolatán alapuló asszociációknak.

Daniel Buren: Unexpected variable configurations  – A work in Situ, 2013, kép forrása: http://www.smb.museum/

Daniel Buren: Unexpected variable configurations – A work in situ, 2013, kép forrása: http://www.smb.museum/

A kiállítás a 20. század eleje óta múzeumként funkcionáló egykori pályaudvar nyugati szárnyában látható.[5] A tárlat öt csarnokon keresztül az 1960-as évektől szemlélteti a képzőművészet és a falak lehetséges viszonyulásait. A kiállításon szereplő művészek névsora egészen nemzetközi – igaz, arányaiban valamivel több a német származású alkotó. Az öt csarnok öt különböző szempontot helyez előtérbe: a konceptuális és minimalista tendenciákat – pl. Donald Judd, Daniel Buren (1. csarnok); a falfestészet és a táblaképek viszonyát – pl. Imi Knoebel, Joseph Kossuth, Rosemarie Trockel, Blinky Palermo (2. csarnok); a jelek és szimbolumok megjelenését a falakon, köztük a graffitiket – pl. Friederike Feldmann, Sherrie Levine, Sol LeWitt (3. csarnok); a falak és tárgyak viszonyát – pl. Michelangelo Pistoletto, Giulio Paolini, Franz West (4. csarnok); a tér és a test viszonyát, illetve azt, hogyan határozzák meg ezt a falak – pl. Jannis Kounellis, Bruce Nauman, Antonio Paucar (5. csarnok).

Friederike Feldmann: Info, 2013

Friederike Feldmann: Info, 2013, kép forrása: http://www.smb.museum/

Nem véletlen, hogy csarnokokról és nem termekről beszélünk. Pályaudvar-épületről lévén szó, a kiállítótér utólag lett kialakítva. A néhány állandó választófal mellé minden kiállítás idejére további ideiglenes falak állíthatók fel a terekben, melyek tetszőlegesen variálhatók, s egyben nagyobb egybenyíló terek (csarnokok) kialakításának lehetőségét is meghagyják. Az első vagy a negyedik csarnok tágasságához képest például szembetűnő a harmadik csarnok kisebb egységekre való tagolása annak érdekében, hogy több mű bemutatására legyen lehetőség. A kiállítás, vagyis a kurátor tehát nem csupán falakkal foglalkozó műveket mutat be, de maga is foglalkozik a saját rendelkezésre álló falaival. Ugyancsak a kiállítás rendezője, Gabriele Knapstein szerepének jelentőségét mutatja, hogy a tárlaton nagy számban szerepelnek helyspecifikus installációk, kifejezetten az adott térbe készült alkotások. Imi Knoebel minimalista, formázott táblaképeivel szemben például ugyanezekhez méretben és formailag is hasonló alakzatokat látunk a falra festve. A művész eredetileg csak táblaképeket készített, a kiállítás kedvéért festette fel a kiállítótér falaira saját művének továbbgondolásait – kapcsolódva a második csarnok témájához. A kurátori jelenlétet szemléltetendő egy harmadik példaként Rosemarie Trockel művét emelném ki, aki jellemző mintáiból tapétát (wallpaper) tervezett a kiállítótér falára, miközben azt az instrukciót követte, hogy tapétája funkcionális legyen, vagyis falak beborítására szolgáljon, s a hétköznapi tapétához hasonló rendeltetést tulajdonítsanak neki – adott esetben állítsanak bútorokat a falhoz, akasszanak rá képeket. Gabriele Knapstein az utóbbival kísérletezve Günther Förg műveit installálta a Trockel által kitapétázott teremben. A művek esztétikailag (színek, formák) és gondolatvilágukat tekintve (gender témák) is közel állnak egymáshoz.

Imi Knoebel: Konstellation S. Cadmiumrot, 1985, kép forrása: http://www.picturesberlin.de/

Imi Knoebel: Konstellation S. Cadmiumrot, 1985, kép forrása: http://www.picturesberlin.de/

A kurátor megjelenést érintő kérdésekben mutatott bátorsága egy látványos kiállítást eredményez. Az egész falakat beborító vibráló, színes munkák minden térben egy sajátos környezetet alakítanak ki, melyek így a szó legteljesebb értelmében veszik körül a látogatót, s így hatásuk, a keletkező impulzus is rendkívül erős. Felmerülhet azonban a kérdés: nem túl olcsó-e ez a fajta hatásvadászat? Amennyiben a kiállítás célja csupán a falak által való meghatározottság hangsúlyozása, annyiban semmiképp. Az öt csarnok öt felvetett szempontja azonban ennél jóval szélesebb vizsgálatát tenné lehetővé a műalkotások és a fal kapcsolatának. Hiányzik például a falhoz kötődő két dimenzió és a térben való kiterjedés[6] közti különbség tényleges vizsgálata – még ha Donald Judd és Giulio Paolini művei ebbe az irányba is mutatnak, alkotásaikat inkább a saját koncepciójuk irányítja, semmint a felületek és a dimenziók vizsgálata. Erőltetettnek hathat az első csarnok konceptualista és minimalista fókusza, akkor is ha a kiállítás elején a történeti kiindulópont indokoltnak tűnik. Mivel azonban a későbbi szekciók nem az irányzatok kronologikus bemutatását tűzték ki célul, nehéz eldönteni, miért nem a konceptuális művészet szekcióban kerül bemutatásra Joseph Kossuth Fal című műve, az Egy és három szék egyik legzseniálisabb változata, mely egymás mellet mutatja be a kiállítótér falát, az ugyanezen (fehér) falról készült fotót, illeve a „fal” szótári definícióját. (Azt még kevésbé könnyű megmagyarázni, mit keres a kiállításon Kossuth Neon című munkája.)

Giulio Paolini: Vis-à-vis (Hera), 1992, kép forrása: http://icoonbook.tumblr.com/

Giulio Paolini: Vis-à-vis (Hera), 1992 (a háttérben: Sol LeWitt műve), kép forrása: http://icoonbook.tumblr.com/

A hiányosságokat legerőteljesebben a helyszínre, azaz Berlinre való reflektálás elmaradásában érzem. Annak ellenére, hogy a téma többszörösen indokolná, a kiállítás nem fókuszál a Falra magára. Az egyedüli igazán „berlini falak” a graffiti téma feldolgozásai – Friederike Feldman, aki falfirka stílusban üzen a nézőnek; illetve Nasan Tur frankfurti (!) művész Berlin says című videóműve, ami azt mutatja be, ahogy az alkotó piros festékkel írja a falra a városban olvasható különböző üzeneteket, olyannyira összesűrítve azokat, hogy a végeredmény egy homogén vörös falfelület lesz.

Nasan Tur: Berlin Says, 2013, kép forrása: http://maybeitsallok.tumblr.com/

Nasan Tur: Berlin Says, 2013, kép forrása: http://maybeitsallok.tumblr.com/

A hiányosságok ellenére a kiállításon látható művek tényleg erős hatást gyakorolnak a látogatóra. Kiemelhető például Katharina Grosse I think this is a pine tree című munkája, melynek esetében az óriási, gyökerestül kihúzott fa, rajta az élénk színű festék (spray) nyomaival rögtön magára irányítja a tekintetet, s ezentúl egy fontos aspektust, a falon kívül és belül való létezés kérdését is diskurzus tárgyává teszi. Ugyancsak erős műnek gondolom Antonio Paucar Kézenállás Yves Klein kékben című munkáját. A berlini bázisú művész Yves Klein Antropométhries című műve előtt teszi tiszteletét. Miután a kiállítótér fala mellett YKB[7] színárnyalatú festékbe lépett, kézenállás közben festékes talpait érinti a falhoz, ezzel egyszerre több értelemben is megfordítva Yves Klein 1962-es munkáját.[8]

Katharina Grosse I Think This Is a Pine Tree, 2013, kép forrása: http://www.smb.museum/

Katharina Grosse: I Think This Is a Pine Tree, 2013, kép forrása: http://www.smb.museum/

Antonio Paucar: Purzelbaum in Yves Klein Blau, 2013, kép forrása: http://www.bthumm.de/

Antonio Paucar: Purzelbaum in Yves Klein Blau, 2013, kép forrása: http://www.bthumm.de/

A kiállítás megpróbálta több szempontból vizsgálni, hogyan viszonyulhatnak egymáshoz a képzőművészeti alkotások és a falnak való kiszolgáltatottság vagy épp annak szükségtelensége. A téma szerteágazósága miatt azonban az egyensúlyok néhol elbillentek, s olyan kiaknázatlan területek maradtak hátra, mint például a falról a térbe lépés vizsgálata vagy a berliniségre való mélyebb reflexió. Mentségül szolgálhat, hogy a kiállított anyag egy meghatározott gyűjteményből, az Edition Schellmann repertoárjából került kiválasztásra. Azt is könnyű belátni, hogy az esetleg feleslegesnek tűnően ismétlődő témakörök egyaránt olyan jelentős alkotók nevéhez kapcsolódnak, hogy nehéz lett volna közülük szelektálni. Várhatóan azonban nem kell attól tartanunk, hogy ez a kiállítás volt az utolsó lehetőség arra, hogy berlini keretek között gondolkodjunk a falak képzőművészeti vonatkozásairól.

Barkóczi Flóra

A Wall Works kiállítás augusztus 31-ig látható a berlini Hamburger Bahnhofban.

[1] A témához: A. T. Rebhan Welcome Goodbye című filmjét az idei Berliner Filmfestivalon mutatják be: https://www.youtube.com/watch?v=mURsFeJEZrs.

[2] A berlini Vasfüggöny legismertebb katonai ellenőrzőpontja.

[3] Az emlékmű egy speciális fajtája a Fal egykori nyomvonalán végigfutó jelzés.

[4] Az elsősorban bolhapiacáról ismert park a megosztott berlin határán helyezkedik el.

[5] Az Apokrif Online-on 2013-ban már közöltünk kiállításkritikát a Hamburger Bahnhof egy tárlatáról Kocsis Szandra tollából: https://apokrifonline.wordpress.com/2013/03/16/a-provokator-is-egy-kozuletek/

[6] Elég csak a Greenberg és Rosenberg közti fontos vitára utalni.

[7] YKB=Yves Klein Blue http://en.wikipedia.org/wiki/International_Klein_Blue

[8] https://www.youtube.com/watch?v=gj9nHa7FtQQ

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: