About-kategória: Mesék, amelyek rosszul végződnek

Az About-kategória egy játszótér. Egy értelmező játszótere. Olyan rovat, ahol irodalom és zene határai elmosódnak, a zene szöveggé válik, a dallam pedig a papíron is értelmet nyer. Tévéből, rádióból, csapból folyó, fesztiválokon harsogó, otthon, pihenés közben morajló jól ismert dalok következnek. Az értelmezések megpróbálnak rámutatni arra, hogy miért is szeretjük őket, vagy ha ez idáig nem szerettük, miért is szerethetjük őket. Vajon mit akar nekünk mondani a Honeybeast A legnagyobb hős című száma?

Honeybeast: A legnagyobb hős

A jó híremen nem eshet csorba,
Beállok én is a tornasorba.
Hiszem, hogy két paralel történet
A végtelenben összeérhet.

Álmaimban nem ezt vártam,
De felébredtem és megtaláltam.
Szabad egy hely, és leparkolnék,
Veled az időben eltévednék.

De tudom-e majd überelni anyádat?
És te nem mosod magad után a kádat.
Gyűjtünk lakásra és autóra,
Coelho-idézet a meghívókra…

Te vagy a legnagyobb hős a világon:
Én a királynőd és te a királyom.
Hova is rejtsem el a szívem tőled,
Nehogy a végén majd összetörjed.

Az idióta is célba érhet,
Mi meg doppingolva nyertünk érmet.
Nekem a fitness partizánok,
Neked a lelkes kurtizánok –

Jutnak – de tényleg, én nem ezt vártam;
A filmekben csak annyit láttam,
A történetet csókkal zárják,
A folytatást velünk forgatták…

És nem tudtam überelni anyádat,
S te nem mosod magad után a kádat.
Van nagy lakás és nagy autó,
Közel már az utolsó szó.

Te vagy a legnagyobb hős a világon:
Én a királynőd és te a királyom.
Hova is rejtsem el a szívem tőled,
Nehogy a végén majd összetörjed.

Kész vagyok teljesen a kis klambókra,
Jöhet a millió hős berepülő pilóta.
Nincs te és én, csak mi – összebújva,
Nyaral az ész, és mi megkukulva elvagyunk, mert jön a szerelem.

Mesék, amelyek rosszul végződnek – ez a címe Csáth Géza rendkívül jelentős novellakötetének. Hasonlóan lehetne körülírni A Dal 2014 mezőnyét is megjáró Honeybeast A legnagyobb hős című dalát is, noha ez esetben nem egy váratlan, tragikus és groteszk befejezésről van szó, sokkal inkább egy lassú folyamatról, fokozatos romlásról, mely az utalásoknak, áthallásoknak és a rendkívül hatásos iróniának köszönhetően bontakozik ki a fülünk/szemünk előtt. Nincs tehát meglepetés sem: a kezdetektől lehet számítani a szomorú befejezésre.

A felépítés teljesen tudatos, szépen lassan indulunk az én és az akarat feladásától az elveszett illúziókon át a kiábrándulás, majd a családódás és a kudarc bekövetkeztéig. Az első szakaszban még található némi hit, ami – bár főleg a társadalmi konvenciókra épül – mégis mindennek az alapját adja. Ahhoz, hogy eljussunk a kiábrándulásig, ennek az alapnak meg kell lennie. Sokáig nem is tart ez az állapot, az álom mint illúzió jelenik meg, és máris figyelmeztet a valóság és a képzelet közti hatalmas szakadékra. Érdekes a „Szabad egy hely, és leparkolnál”-mondat, mely tulajdonképpen a párválasztásról szólna, mégis, mennyire ellentétes annak természetével. Párunkra ugyanis rátalálunk, egyszer csak feltűnik életünkben, váratlanul, de mindent elsöprően. Itt sokkal inkább tudatos keresgélésről, és a maradék lehetőségek kihasználásáról van szó. A tudatos olvasó/hallgató már itt sejti: ennek nem lehet jó vége.

Ennek következtében költői kérdésként jönnek is a freudi kétségek: „Tudom-e majd überelni anyádat?”, valamint a sztereotipikus problémák, konfliktusforrások: „És te nem mosod magad után a kádat. / Gyűjtünk lakásra és autóra, / Coelho-idézet a meghívókra…” A refrén a mese-vonalat viszi tovább, de itt már nyilvánvaló a gondolatiság fonákja. Királynő és király egymásra talál, de a hősség mint olyan, negatív értelmet kap. A másik antihőssé válik, sokkal inkább az élet elrontója, mint megváltója lesz.

A dal második fele már az elrontott élet részletezéséről, kifejtéséről szól. „Doppingolva kaptunk érmet” – szól az értékítélet, utalva a már tudatosan, az elejétől elhibázott koncepcióra. Aztán megint egy, az élettől elszakadó terep, ezúttal a filmek világa marad meg viszonyítási alapnak. A feladatok, viszonyítási pontok és kétségek immáron múlt időben, végleges kudarcként vannak meghatározva, a rejtélyes, ki nem mondott végítélet pedig még nagyobb bizonytalanságot szül. És bár az „utolsó szó” nincs kimondva, mégis, mindenki tudja, mi a helyzet: a „boldogító igen” után most a mindent lezáró „nem”-en van a sor.

A záró, szinte kétségbeesetten, kapkodva elénekelt mondatok már a jövőt vetítik előre, az újabb és újabb kalandokat, a szingli élettel járó izgalmakat. Az utolsó sor mégis meglepetést hoz, újra a „mi”-ről beszél, és az elvakult szerelemről. Nyitva marad tehát a dal vége, és az sem világos, hogy ez az eddigi „hős”-re vonatkozik-e, vagy már a jövőbeli jelöltre, aki újra az egyik tökéletesnek vélt, életmegváltó ígéret lesz. És a legfőbb kérdés persze éppen ez: ígéret lesz és az is marad-e, vagy van esély arra, hogy a mese szépen végződjön.

Barna Péter

One Response to About-kategória: Mesék, amelyek rosszul végződnek

  1. Dr Fehér Eszter szerint:

    SziaSztok! Nekem, valami, teljesen más jött le erről a dalról: az élet finoman cizellált, de nem túlrajzolt ismerete. Minden szó igaz, minden hang a helyén van. “Csak” úgy gyakorlatilag. Nem szingli, nem csalódott, nem levonulos… fölvállalja mindazt ami mindannyiunklnak, mindig a lényeg. Amúgy Tarján Zsófi szerintem egyszerűen egy őstehetség. Ennyi. Élvezem.
    Eszter

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: