A (mozgatható) színek birodalma

Tárlat: Navid Nuur – Color me closely, Trafó, Budapest

Navid Nuur kiállítása a Trafóban a REDBLUEREDBLUE gyurma- és hanginstallációval (2006–2014)

Navid Nuur kiállításáról művészettörténészként gondolkodva lehetne olyan címkéket sorolni és magyarázni, mint helyspecifikus, poszt-konceptualista. Hasonlóképpen lehetne (művészet)történeti vonatkozásokat vizsgálni a színtan, a monokróm festészet vagy a camera obscura használatát történeti kontextusba helyezve. Most mégis másfelől közelíteném meg a kiállítást: a Trafó tárlatán látszólag valami sokkal kevésbé konstruált, elementárisabb erővel van dolgunk, mint amit a címkék sejtetnek. Mikor elkezdem leírni a tárlatot, olyan banálisnak tűnő szavak jutnak először eszembe, mint játékosság, élmény, kaland, képzelet. Navid Nuur élettel tölti meg, átértelmezi, újraalkotja a kategóriákat, kísérletezik velük, megmutatja a kísérlet fázisait, és minket is kísérletezni hív – komolyan játszani.

Navid Nuur: A bejárat (tanulmány 2), 1988–2014, lézerrel vágott fa, foszforeszkáló festék, lámpaidőzítővel, tükör, ásványok, ragasztó, 43 × 39 × 2 cm

Navid Nuur: A bejárat (tanulmány 2), 1988–2014, lézerrel vágott fa, foszforeszkáló festék, lámpaidőzítővel, tükör, ásványok, ragasztó, 43 × 39 × 2 cm

A színekről szól a kiállítás, de Nuur teljesen máshogyan értelmezi őket, mint várnánk: dinamikussá teszi azokat, testet ad nekik, hogy minden érzékünkkel befogadhassuk őket. A szín számára nem csak vizuális élmény, hanem egyben hang, mozgás, térbeliség, interakció. Talán úgy fogalmazhatnánk meg pontosabban, hogy a művész és a szín, illetve a néző és a szín közötti kapcsolat is része az ő újraalkotott színfogalmának. „A saját fizikai jelenlétem a festmény körül valójában fontosabb volt számomra, mint a végeredmény” – írja piros-kék gyurmainstallációjáról. Az élénk színű vastag színfoltok a terem egyik oszlopának sarkát borítják be. Az anyag változása révén a színek is folyamatosan mozognak, a száradás következtében néhány réteg már lehullott a padlóra. Ha feltesszük a fülhallgatót, ami a lehullott rétegek mellett hever, hallhatjuk Nuurt, amint a „red” és „blue” szavakat ismételgeti, változó ritmusban, egyszer gyorsabban, aztán lassabban, izgatottan, végül megnyugodva. Az egész olyasmi, mintha egy teniszmeccset néznénk, és hallgatnánk a versenyzők nyögését egy-egy ütés után. A falra ragasztott gyurma textúráján fel is fedezhetjük az ütések nyomait, a kántálás dinamikája révén képzeletben újrajátszhatjuk a munkafolyamatot, ahogy a gyurma felkerült a fehér falra, majd ütésekkel elegyengették. Nemcsak az érzékeinket (látás, hallás), de a képzeletünket is megmozgatja az installáció, hiszen Nuur azon túl, hogy kész festmények elé állítja a nézőt, igyekszik feltárni és megmutatni az alkotás folyamatát. Éppen a gyurmainstalláció miatt nézünk néhány perccel később máshogyan a belépéskor szinte steril hatást keltő monokróm táblára a szemközti falon (Coca Cola v/s Pepsi tanulmány). Miután megtapasztaltuk, hogyan küzdött Nuur a piros és kék fogalmával, a színekkel, továbbá mindazzal, amit számára ezek jelentenek, ez az absztrakt is többet mond puszta formai kísérletnél. E gondolati küzdelem eredményét láthatjuk most már szabályos mintává alakítva.

De kezdjük csak még egyszer az elejéről! A kiállításon nem találunk címeket tartalmazó táblácskákat, ha kíváncsiak vagyunk az adatokra, egy papírlap segít eligazodni. Ez a gyakorlat nem szokatlan, de ezen a kiállításon talán különleges jelentősége van. A művek nem önmagukban, hanem együtt érdekesek igazán, együtt alkotják a színek birodalmát, ahol Nuur vezeti a nézőt állomásról állomásra.

Navid Nuur: Cím nélkül, 2006–2014, izofólia, spotlámpa, a néző jelenléte

Navid Nuur: Cím nélkül, 2006–2014, izofólia, spotlámpa, a néző jelenléte

Ha belépünk a galéria terébe, jobbról a füstölt festmények mellett megnézhetjük a füstölésről készült videót, balra zizeg az aranyló izofólia – talán hasonló, mint amivel Nuur beborította a füstöléskor a műterem falát. Rögtön az elején bepillantást nyerünk tehát az alkotói folyamatba. Nuur az egész műtermet beborította fóliával, majd megtöltötte füsttel, hogy manipulálja, megváltoztassa a színeket. A füst révén a képeken olyan további felület, szokatlan hatás keletkezett, amit nem lehetett volna létrehozni festékkel vagy más eszközökkel. Ahhoz viszont, hogy a képeket nézve megérthessük egyediségük okát, elengedhetetlen a videó, hiszen a füst mozgását látva „mozdulnak meg” a színek a táblákon is. Balra az aranylón mozgó, tükröző, zizegő fólia-fal szintén tökéletesen szemlélteti Nuur törekvését a színek kiterjesztésére. A megvilágított fólia visszaveri a fényt, megfesti a teret, tükrözi a festményeket és a látogató alakját, ráadásul aláfestő hangot is ad – ezáltal mutatja az utat, de egyben el is rejti a kiállítás nagyobb részét.

Amikor belépünk a kiállítótérbe, valójában a fény és a színek birodalmába, egy mesebeli, képzeletbeli tartományba érkezünk. A fólia-fal által határolt tér a világosság, a csillogás világa, az a hely, ahol a színek keletkeznek. A bejárattal szemben rögtön bepillanthatunk a sötétségbe is egy kis lyukon keresztül, az álfal mögött „megnyílik” előttünk a fény nélküli világ. A leválasztott sötét tér hátsó falán egy táblát látunk, ami visszatükrözi a lyukon beeső fényt, ha tetszik, távoli visszfénye a csillogás birodalmának. A lyukon keresztül úgy tűnik, a tábla önmagában izzik, de minél közelebb akarunk menni hozzá, annál inkább eltakarjuk a rést. Minél több fényt árnyékolunk el a fejünkkel, tehát minél kevesebb fény jut be a résen, annál kevésbé látjuk a fénylő táblát. Mozgásunkkal megváltoztathatjuk a látványt, cinkosaivá válhatunk az alkotónak, de egyben a tér, a fény és a színek kapcsolatáról is tanulunk.

Navid Nuur: Helyszín (tanulmány), 2012, c-print, fotó papír, fém doboz, szög, vonatjegy, napfény, ragasztó, 6 hónap, 71 × 32,5 × 10 cm

Navid Nuur: Helyszín (tanulmány), 2012, c-print, fotó papír, fém doboz, szög, vonatjegy, napfény, ragasztó, 6 hónap, 71 × 32,5 × 10 cm

Fény és sötétség – a kiállítás struktúrája erre az ellentétpárra épül. A színekkel (arany, füstölt monokrómok, piros és kék) szemben ott találjuk a do-it-yourself camera obscurát, a fekete falat, a sötét szobát. Az egyik oldalon egy dokumentált camera obscurát látunk: a nap mozgásáról készült fotó (szolárgráf) mellett ott találjuk azokat az eszközöket (egy energiaitalos fémdobozt, egy gombostűt és fényérzékeny papírt), melyekkel fél éven keresztül gyűjtötte össze Nuur a fényt. Mint egy recept, útmutató arra vonatkozóan, hogyan készítse el mindenki otthon is a fénycsapdát. Szemben kap helyet az „életnagyságú” sötétkamra, ami lehetőséget ad arra, hogy egy nagyobb lyukon át belebújjunk magába a feketeségbe, amit korábban a kis résen keresztül figyelhettünk meg. De mielőtt eltűnnénk benne, meg kell, hogy ismerjük. Az első lépés a tudatos találkozás. Ebben segít a falra írt manifesztó: Nuur interjúja a feketével. Eddig a művek az érzékeinket vették célba, a képzeletünkre apelláltak. A falra írt szövegben Nuur teljesen más szempontból közelíti meg a feketét: meg akarja érteni, hogy tudatosan használhassa. Olyan ez az interjú, mintha egy performance és egy misztikus vízió dokumentációja lenne egyszerre: a művész (a közvetítő a néző és a szín absztrakt fogalma között) bebújik egy pokróc alá, hogy társalogjon a misztikus entitással. A fekete mint szín és hang, mint a világegyetem mindenható alkotóeleme mutatkozik be: „Én az a köztes tér vagyok, ahol minden mozgásban van… minden jelen van bennem és körülöttem.” Persze a makrokozmosz és a mikrokozmosz kapcsolatát is megleljük a fekete-filozófiában: ez a mindent mozgásban tartó titokzatos „szín-tér” egyben a művész képzelete is, „elsődleges műterme”, ahol nincsenek tér- és időbeli határok, ahol először születik meg minden alkotás, ahol a munkafolyamatok párhuzamosan zajlanak. A sötétség az a hely, ahol a képzeletbeli és a valós világ között létrejöhet a kapcsolat. A sötétségben fogadja be a művész az inspirációt (legyen az misztikusan természetfölötti vagy saját kreatív energiáiból táplálkozó), és indul el a megvalósítás útján is.

Navid Nuur: Amikor fekete és én kapcsolatba lépünk, akkor megkérdezem (A Value of the Void kiadványból), talált pokróccal

Navid Nuur: Amikor fekete és én kapcsolatba lépünk, akkor megkérdezem (A Value of the Void kiadványból), talált pokróccal

A fekete, teleírt fal előtt a padlón ott hever a vastag, gyerekkorunkból jól ismert barna pokróc – vajon megint dokumentációs célt szolgál vagy felhívás keringőre? Bárki bebújhat alá, hogy alaposan, a Nuur által adott támpontokból kiindulva megismerje a feketét, és esetleg további kérdéseket tegyen fel róla, neki. Nem tudok szabadulni a párhuzamtól, ami a gyerekkori pokrócos emlék és Kosztolányi verse között kínálkozik: „akarsz-e együtt a sötétbe menni, / gyerekszívvel fontosnak látszani”. Az igazi játék ugyanis a pokróccal kezdődik, itt végre aktívvá válhat az eddig passzívan befogadó néző, maga indulhat felfedezőútra a színek világába.

Navid Nuur kiállítása a Trafóban

Ez a játék folytatódik a sötét szobában, ahol megint közel kerülünk a lyukon át látott képhez. Most se látunk belőle többet, viszont megint lehetőségünk van megváltoztatni. Belesétálhatunk a lyukon át nézelődők látómezejébe, eltakarhatjuk a tábla egyes részeit. Így beléptünk a feketébe, Nuur képzeletébe, igazi műtermébe, a felnagyított camera obscurába, ahol összegyűlik a fény és elkezdődik az alkotás. Komolyan játszhatunk, mozgásunkkal dinamikussá tehetjük a feketét, megváltoztathatjuk a fény útját. Rafinált módon tett minket Nuur az alkotás részévé.

Kocsis Szandra

 

Navid Nuur Color me closely című kiállítása március 23-ig látható a Trafó Galériában.

 

Az artmagazin képzőművésszel folytatott beszélgetése a lap videoblogján érhető el.

(A képeket a Trafó Galéria engedélyével közöljük. Az utolsó felvételt Kocsis Szandra és Sándor Emese készítette.)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: