Évjárat (10) – Énkép

2014. január 31.

2013 végével ismét megkértük lapunk állandó szerzőit, hogy – teljes formai-tartalmi szabadsággal élve – a lehető legszubjektívabban nyilatkozzanak elmúlt és leendő évükről, mi volt számukra idén a legfontosabb, mire számítanak, mit remélnek a következő évtől. 2010-ben indult, nagy sikerű sorozatunkat újabb szövegekkel folytatjuk tehát. A beérkezett írásokat folyamatosan közzétesszük az Évjárat rovat keretében, az Apokrif Online felületén.

Gál Soma írását közöljük.

Olvass tovább »


Apokrif-szerzők más folyóiratokban (2014. január)

2014. január 31.

szfigy13-6 alföld14-1A Vörös Postakocsi felületén Bödecs László három verse (Paradicsom, Böjt határozatlan időre, Ifjúságunk kertje) jelent meg. A Mozgó Világ januári számában Szabó Márton István három versét (Mesterkő, Még közelebb, Nem alszol) olvashatjuk. A Képírás januárban Tinkó Mátétól közölt egy verset (Egy ápolónő félálma telőben), illetve Szarvas Melindától egy tanulmányt: Dilettáns-e minden, ami új? Új-e minden, ami dilettáns? – A dilettantizmus és a kritika az irodalomtörténetben. Szarvas Melindától kritikát is olvashatunk a Kulteren, mégpedig Végel László Neoplanta, avagy az Ígéret Földje című regényéről: Amikor mindenki egyért. Ugyancsak a Kulteren Fráter Zoltán színikritikájával is találkozhatunk, nevezetesen a Karinthy-színház Karinthy Ferenc: Nők-előadásáról: „Ez a Józsi, ez a Józsi!”. Az Alföld januári számában Smid Róbert írt Bednanics Gábor A kétséges faggatása című tanulmánykötetéről: Viszály helyett (a teljes szöveg elolvasható a Litera lapajánlójában). A Szépirodalmi Figyelő 2013/6. számának online irodalmi folyóiratokhoz intézett körkérdésében az Apokrif Online képviseletében Nyerges Gábor Ádám nyilatkozott. Ugyanő ír Egressy Zoltán Majd kiszellőztetsz című kötetéről a Népszabadság 2011. január 11-i számában: Édes élet, keserű szájíz.


Tettek és távlatok (beszámoló)

2014. január 30.

Tízeset, a Spanyolnátha művészeti folyóirat fennállásának 10. évfordulójára rendezett kiállítás- és programsorozat megnyitója, Miskolci Galéria, 2014. január 22.

spanyolnáthaA Spanyolnátha folyóirat fennállásának 10. évfordulóját ünnepelte a Miskolci Galériában, a Tízeset kiállítás- és eseménysorozat nyitónapján. Ahogyan arra megnyitó beszédében Petőcz András is felhívta a figyelmet, a Spanyolnátha olyan avantgárd vagy ahhoz kapcsolódó művészeti törekvéseket vállal, amelyek ma háttérbe szorítva működnek. Ezt az irányultságot példázza a folyóirat hármas programja is: az online létmód, a papíralapú kiadványsorozat és a művészeti események egyenrangú, tudatos működtetése. Így – noha ez ebben a formában nem hangzott el – valószínűleg nem járok messze az igazságtól, ha azt állítom, a Spanyolnátha körének célja a művészet tetté tétele.

Olvass tovább »


Feketemosó: Valami a hóban

2014. január 29.

Közlemény:

Kedves Olvasóink,

mivel a Librarius oldala meghatározatlan ideig karbantartás miatt leállt, itt az Apokrif Online-on, valamint lapunk és a blog Facebook-oldalain, valamint az Apokrif Online-on tesszük közzé Halmi Tibor mai Feketemosó-bejegyzését. A kellemetlenségért elnézést kérünk, mind szerzőinktől, mind olvasóinktól, a leállásról nem tudtunk előre, így felkészülni sem állt módunkban.

Megértésükért, türelmükért köszönettel,
a szerk.

*

feketemoso-kisebb

Kis apró idők sűrűsödnek össze a térben, főképp a főutak mentén, és nem tudni mi történik menetrend szintjén két megérkezés között. Lehet, talán csak a be nem tervezett idő, az a kategorikusan üldözött, sötét istenség vesz ilyenkor revanst, az őt több évszázada igába hajtó „mérnöki időn”. És ilyenkor a kettő egyszerre működik, felerősítve, olykor kioltva egymás erejét. – Halmi Tibor írja az Apokrif naplóját.

Olvass tovább »


Bársony Márton: Az intellektuális montázs építette identitás Alan Parker Angyalszívében (tanulmány)

2014. január 28.

„azt, hogy Dsuang Dszi álmodja a lepkét,
a lepke őt és mindhármunkat én.”

Szabó Lőrinc: Dsuang Dszi álma

Az Angel Heart (a kissé félrevezető magyar cím: Angyalszív) című filmet 1987-ben mutatták be az Egyesült Államokban. Rendezője, Alan Parker ma megbecsült angol filmes, többek között két Oscar-jelölés (Éjféli expressz [1979], Lángoló Mississippi [1989]) és több BAFTA díj (Éjféli expressz, The Commitments [1991]) valamint számtalan egyéb jelölés (berlini Arany Oroszlán, cannes-i Arany Pálma, Arany Glóbusz, César-díj) birtokosa. Igen pazar szereplőgárdát válogattak össze hozzá: Robert De Niro ekkor már a Hollywood egyik csillaga volt, szerepelt a filmben a The Cosby Show-ból ismert egzotikus szépségű Lisa Bonet és a mélyrepülése előtti Mickey Rourke, akit az 1980-as években még Marlon Brando méltó utódjaként emlegettek, és aki a történet hősét, Harry Angelt játssza. A film alapja, William Hjortsberg könyve, a Falling Angel a maga módján szintén nem bizonyult népszerűtlennek. A kritikák azonban vegyesen nyilatkoztak, és ami a legfontosabb, a film elbukott a mozi legfontosabb próbáján: a jegypénztáraknál. Úgy tűnt, igen nehezen emészthető a közönség számára, és a szakma sem jelölte komolyabb díjakra. Mégis akadtak kritikusok (valamint évente egy-egy filmtudós), akik az eltelt évtizedekben kultuszfilmet faragtak belőle, és helyet szorítottak számára a neo-noir stílus legjobbjai között. Ma már az igen népszerű okkult thrillerek egyik ősapjának tekintik, és a kritikák elérhetetlen célként tűzik a mai mozik elé. Összetett narrációs szerkezetéről számos tanulmányt írtak, vizuális megoldásaira is gyakran hivatkoznak hasonló hangvételű műveknél. Stephen Cooper írja róla, miután alapos kritikával illette Lisa Bonet játékát: Olvass tovább »


Évjárat (9) – Bárhova, csak a **nosba ne!

2014. január 27.

2013 végével ismét megkértük lapunk állandó szerzőit, hogy – teljes formai-tartalmi szabadsággal élve – a lehető legszubjektívabban nyilatkozzanak elmúlt és leendő évükről, mi volt számukra idén a legfontosabb, mire számítanak, mit remélnek a következő évtől. 2010-ben indult, nagy sikerű sorozatunkat újabb szövegekkel folytatjuk tehát. A beérkezett írásokat folyamatosan közzétesszük az Évjárat rovat keretében, az Apokrif Online felületén.

Mihók Nóra Zsófia írását közöljük.

Olvass tovább »


Tannouri Dániel versei (online megjelenés)

2014. január 25.

Inkább nem

a szoba közepén újságpapírt égetsz, s
a füst habjai szaggatott,
fehér sodrásban szűrődnek ki a kulcslyukon.
én meg az ágy szélén ülve tépkedem
a félreértésektől hólyagos falat.
– valamiképp te is hasonlóan nyúzod a bőrömet –
a tekinteted átfut a szobán,
rajtam meg keresztül,
ha egy pillantás mégis összegabalyodik
egymásra nézésünk eredménye
rutinszerű felhígult mosolygás.
megkérdezed, van-e nálam papír,
mellém ülsz,
most egymással szemtől-szembe, mint
két párhuzamos vonal,
akik optikailag mindig,
de a végtelenben sosem találkoznak,
karodat mozdítod,
csontok, izmok és inak lengésben,
majd a kezedet a számhoz teszed,
letapogatsz, szavakat keresel,
a nyelvem görcsben,
inkább nem mondok semmit,
amúgy is mindig lusta voltál összetakarítani
a mondatok végén hagyott szótörmeléket.

Olvass tovább »