Szabó Márton István versei (online megjelenés)

Mama

már egy hete csak a mamára
gondolok, meg arra
hogy ki mosta-e már a
kék nadrágot, amelyiknek
a szára meg van varrva
(egyet kiterített
már biztosan
de valószínű, hogy
azt hagyta piszkosan,
amelyikről beszélek)
de télleg,
hogy gondol-e
rám a
mama,
rám gondolni
eszébe jut-e

mert amikből
tanítania kellene
azokat a
könyveket is
sokszor elfelejti,
és a fejét is
csak azért
nem hagyja el,
mer
az a nyakához
hozzá van
kötve

és hogy ugye
nem gondol
arra a
mama
hogyha
nem vagyok
hozzákötve
én is
elhagyom

Úgy aludni

Tudod, ha lehetne, most elaludnék veled.
Most rögtön aludnék el. Munka közben
esnék össze a fáradtságtól.
Egymás mellett aludnánk,
összegörnyedve, mint két gyerek-madár.
Valaki fényképet készítene rólunk,
és megmutatná mindenkinek.
A fotó később bejárná az egész világot,
képeslapokra és táskákra nyomtatnák.
A fotós halála után pedig
csak úgy beszélnének róla,
mint a dolgozó fiatalok leghitelesebb
ábrázolásáról a századelőn.
Tudod, nem vágyom másra, csak elaludni veled.
Úgy aludni, hogy tudjam, van miért.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: