Pohárszorongató benyomások (beszámoló)

articsoka.com lapbemutató buli, RoHam Bár és Galéria, 2013. december 5.

articsoka_5Az articsoka.com nem könnyítette meg a dolgomat. Tetszik az oldal dizájnja, tetszenek az ötletek, a honlap atmoszférája, de a lapbemutató egyórás csúszása jól belerondított az estémbe.

Borda Réka szerint „a beszámolók azok objektívek szoktak lenni”, ő viszont „szubjektív” és „naiv” módon ír. Hadd legyek most én is szubjektív, mert én lettem az a „legszerényebb, sarokban poharat szorongató”, aki ez est felhívásában szerepelt. Először jót mosolyogtam ezen a figurán és elkezdtem előre kiszínezni a beszámolómat. Legyen tiszta, világos és lezser, mint az articsoka.com – gondoltam. Legyen benne minden, ami magvas és velős volt ezen az estén, aztán a végén egy kicsit csavarok rajta, és kész is a pompás szöveg. Csakhogy a várakozás alatt az idő agyaglábakon vonszolta magát, a hatvan percig sem tartó beszélgetés pedig – mitagadás – nem volt túlságosan gondolatgazdag.Adott volt egy jó téma, egy sokrétű portál, az eszmecsere szintjén azonban nem sikerült teljesen kiaknázni ezeket a szerencsés körülményeket. A főszerkesztő, Tóth Júlia Éva szépen, tömören megfogalmazta az articsoka.com feladatvállalását: „különleges embereket, különleges műhelyeket interjúztatni minőségi fotóanyaggal”. Ennek a célkitűzésnek a kifejtésére számítottam a Rohamban üldögélve, ehelyett egy élménybeszámolókkal megtűzdelt, kissé ingatag beszélgetés szem- és fültanúja voltam.

A közbeékelt videókat nagyon élveztem és Kováts Zsófia fotóit is szívesen láttam a vetítővásznon, de egy kicsit érzékenyebb, átgondoltabb diskurzusra számítottam. Nem igazán sikerült pozícionálni például a videó és a sport szerepét, pedig ezek valóban érdekes elemei az articsoka.com anyagának. Földváry András, a videórovat vezetője nyíltan ki is mondta, hogy nem tudja, pontosan mi az, amit ő ezekkel a kisfilmekkel művel. Pedig a honlapon közzétett videók ennél sokkal tudatosabb, átgondoltabb koncepciót sejtetnek. Nyilvánvalóan a sport sem csak azért kapott helyet a portálon, mert „rengeteg embert megérint”. Borda Réka ezzel a válasszal kissé felületesen közelítette meg ezt a jelenséget. Holott a dizájn és a sport kulturális közegbe emelése nagyon is üdvözlendő törekvése az articsoka.com-nak. Éppen ezért lett volna fontos valóban számot vetni a honlap anyagának e sajátosságaival.

Valahogy nem kaptam választ a saját kérdéseimre, pedig mindvégig éreztem, hogy Kassai Zsigmond beszélgetőtársai a hallottaknál mélyebben gondolkodnak a közzétett fotókról, videókról és szövegekről. Az igazi válaszokat megtartották maguknak, vagy csak lazább alapokra helyezték a beszélgetést. Például azokból a történetfoszlányokból építkeztek, amelyek valóban sokat lendítettek a lapbemutató menetén. Leginkább az a történet fogott meg, amely Borda Réka egy tárlatkritikájáról szólt. Györffy László egyik kiállításáról írva véletlenül egy „sorozatgyilkost” nevezett meg egy kortárs alkotó helyett. Idézem a beszámolót: „Azon választásában, miszerint egy szobor legyen a kiállítás centruma vélhetjük felfedezni Jake és Dinos Chapman installációit.” Feltételezem, hogy a megemlített sorozatgyilkos George Chapman lehetett – noha ő nem volt sorozatgyilkos, ahogyan névrokona, a John Lennont lelövő Marc David Chapman sem az. Mondjuk, hogy mindketten „alkalmi” gyilkosok voltak.

A csütörtök esti beszélgetésben is elhangzott egy hasonlóan szórakoztató elszólás. Földváry András nagy beleéléssel ecsetelte, hogy miért átütő erejű élmény a videóinterjúzás. „Úristen, itt ülök a nemtom kicsodával, itt beszélgetek a Tillával és egy légkört szívok vele!” Nahát! Lyukas az ózonréteg, egyre magasabb az UV-sugárzás, Földváry András pedig Tillával együtt elszívja a légkört! – villant belém a gondolat, és persze, lehet erre mondani, hogy ez nem teljes értékű baki, mert végső soron mindannyian a Föld légkörét fogyasztjuk, de egy hosszú munkanap végén egy megsavanyodott fröccsöt kortyolgatva nekem kifejezetten tetszett ez a mondat.

articsoka_2

Ezeknek a vidám momentumoknak köszönhetően az este végére kezdtem egészen jól érezni magam. Még a koncertre is maradtam volna, ha a lelkes tereprendezők nem hordják el alólam a széket.

Mindezt nagyobb kedvvel, több elismeréssel is megírhattam volna, hiszen az articsoka.com-ot valóban szép kezdeményezésnek tartom. Talán egy másik alkalommal majd több érdemi megszólalásról számolhatok be. Addig is magamba szállok és elmélázom a beszámolók tulajdonképpeni feladatáról. Hogy miért érdemes csinálni mindezt. És hogy mégis mi a módja. És hogy én miért éppen így oldottam meg konkrétan ezt a szöveget.

De jaj! – miért vagyok már megint szubjektív? Bizony, ha akarnám, meg tudnám mondani.

Tóth Anikó

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: