Sára Gergely versei (online megjelenés)

A bármi végleges hiánya

függönyt húzni el korareggel
csak feküdni látens-ébren
funkcióként ülni csak ülni
ebben a presztízs-sötétségben
hol a ki-kiégő lámpa rendre
belemered a halálba
most ketten vagyunk én és a tárgyak
szükségszerű magánya
én az utolsó alvadt csepp
vér egy szűkülő sebben
ülök az elsötétített csendben
a tárgyak muszáj-magánya
a fáradt izzó a fényt kihányja
és az ajtó előtt kuporog
a bármi végleges hiánya

A hétköznapiság tragikussága

most érzem ezt a napnyugta-létet
magam idilli tájnak képzelem
innen nézem közelgő végzetem

és kitűzöm ezt a fájdalmas képet
sötét szobámban a faliújságra
a hétköznapiság tragikussága:

megint itt vagy kezdődik előröl
minden ijedt beszűkül összemegy
vacognak az utcán az őrszemek
úgy jön az éj hogy bármit felőröl

kis sötétek peregnek a felhőkről
felderengnek gyakorlati közegek
egy félénk fényszegmens bárhol közeleg
benne egy apró létdarab felhőköl

Látásaink

láttad ahogy becsuktam a szemem
és elképzeltem hogy nem vagy itt
láttad a szelet a szúnyogháló lyukain
a hirtelen sötétet mi megvakít

láttad hogy alakot nyer a semmi
és láttad a betűt a papírt mi súgja
hogy pont csak azért nem tudtál menni
mert visszanyomott a pupillák súlya

én láttam ahogy nyitott szemekkel
elképzeled hogy innen nincs hova
az apró vonásokba tapadt sötétet
hogy hogyan lesz végtelen idő a kisszoba

láttam rajtad megakadni a szelet
a hirtelen fényt mi mindent szétrepít
és láttam ahogy lecsuktad a szemed
láttam hogyan ürültek székeink

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: