Európa zizegő fele

Tárlat: Punga, amaTáR, Budapest

Szabó Eszter: a Mennyibe kerül egy kiló párizsi? sorozatból, 2008, akvarell, latex, 15 cm × 12 cm

Szabó Eszter: A Mennyibe kerül egy kiló párizsi? sorozatból, 2008, akvarell, latex, 15 cm × 12 cm

A fizikatanáromnak, Tófalusi Péternek

A punga románul pusztán annyit tesz: zacskó. Tamás Gáspár Miklós azonban a kelet-európai (perem)lét attribútumai közé emelte be egyik gyógyító humorú, a Ceauşescu-kori „proli Kolozsvárra” és Bálint Tiborra emlékező esszéjében.[1] Ahogy TGM megrajzolja a kolozsvári értelmiségi mikrokozmosz két kitüntetett helyszínén – a folyóirat-szerkesztőségben és a légyjárta kávézóban – bőrkabátjához ragaszkodó, szatyrát szorongató Bálintot, a regényíró alakja mellett a korszakot is láttató erővel idézi meg. Ettől a történettől kölcsönözte sommás címét a recenzált tárlat, amely a pungával nemcsak a trash és posztszoc képzettársításai miatt tetszetősen csengő szót, de egy markáns jelképet is óhatatlanul átvett. A címválasztás szerencsés, hiszen lehetőséget ad arra, hogy időszerű diskurzusokkal kerüljenek kapcsolatba a kiválasztott munkák. A két induló kurátor, Gadó Flóra és Molnár Tamás felismerte ezt, és első kiállításukon igyekeznek élni a jelkép adta lehetőségekkel, miközben kísérletet tesznek az asszociációs mezejéből való kilépésre is. Úgy tűnik azonban, hogy a punga túlságosan karakteres metafora ahhoz, hogy egy kamaratárlatba más elemeket is büntetlenül bezsúfolhassanak mellé.

A punga jelképes ereje a hétköznapiságán és a szóban rejlő humoron is átüt: őszintén inkább kínunkban lehet nevetni rajta. Relevanciája abban rejlik, hogy – bármennyire is idegen ebben a közegben ez a kifejezés – valóban attribútum, hiszen a rendszerváltások előtti és utáni Kelet-Európa egyszeri emberei elválaszthatatlanok gurulós cekkereiktől és nejlonzacskóiktól. A szatyor túlélte a szocializmust, és az egykori keleti blokk piacai, buszmegállói ma is elképzelhetetlenek nélküle. Sőt, egy olyan szókép lehet, amibe zizegve-csörögve belecsomagolható Osteuropa kesernyés velejének egy része. A szatyrokban szunnyadó tartalom azonban nem állandó: napjainkban némileg más, mint a TGM által megrajzolt „romániai létező szocializmusban”. Akkor, az osztogatásoktól függő társadalom számára „végső menedéket” és „kapaszkodót” jelentett a punga, amihez hozzájutni sem volt egyszerű.[2] K. Horváth Zsolt a megnyitószövegében inkább „sorsszerűségének” nevezte a szatyrot,[3] ami közelebb áll a tárgy mai – továbbra is obligát, de a nyomor képzetétől távolabb eső – szerepéhez. Magától értetődő módon cipeli most is hajléktalan, nyugdíjas, szakmunkás és értelmiségi. (A gimnáziumi fizikatanárom számára például majdhogynem „vár” volt az a két hatalmas teszkós szatyor, amiben három kelet-magyarországi középiskola között hurcolta susogva rugóit, tolóellenállásait, kijavítatlan témazáróit: tulajdonképpen a szertárát.)

Enteriőr Koronczi Endre 100 talált szentlélek című fotósorozatával, 2012, fotó: Sárközi Mariann

Enteriőr Koronczi Endre 100 talált szentlélek című fotósorozatával, 2012, fotó: Sárközi Mariann

Koronczi Endre egy egész termet megtöltő printjei már puszta mennyiségükkel bizonyítják, hogy – szemben a Ceauşescu-érával – mennyire semleges és értéktelen ma egy zacskó. A 100 talált szentlélek című fotósorozat arte povera munkákra jellemző gesztussal próbálja szakralizálni az úton-útfélen lekattintott nejlontasakokat. Ugyanakkor (talán akaratlanul) azok szélsőséges esendőségéről is meggyőz, hiszen a képek alapján tudatosulhat, hogy a zacskó azon kevés tárgyak egyike, amely a földre esve szükségszerűen és rögvest szemétté válik.

Szatyrokkal és táskákkal sorakoznak Szabó Eszter impresszionisztikus hatású akvarelljein az ál-naiv, mégis tagbaszakadt és nem ritkán torz alakok. A minuciózus alkotói műgond az ábrázolt járókelők ridiküljeinek, szütyőinek és zacskóinak már-már taxonomikus bemutatására is kiterjed (nem marad olyan élelmiszerboltlánc, amelynek emblémája ne tűnne fel valamelyik apró vízfestményen). A kiállított anyagban Födő Gábor zsákjai azok, amelyek a szatyrok nagy családjának virtigli kelet-európai válfajába tartoznak: a vásárcsarnokokból ismerős, fél nyugdíjnyi értékek cipelésére alkalmas, sávozott, szalagfüles műanyagtáskák. Mintha a TGM-esszéhez készült „illusztrációk” lennének. Az Óbudán most látható Födő-munkák „hordozói” maguk is ilyen táskák, melyek durva szövésű, csíkozott felületén evickélnek újabb szatyrokba kapaszkodva a hajlott hátú linóleummetszet-figurák. Födő grafikáin rendre feltűnik a táskamotívum, amely a Pungán kiállított sorozat esetében hatványozódik, mivel az ábrázolás felületét is a táska adja, és a munkák címei szintén a tárgyra utalnak (Azt hiszem, megvan minden; Valahol még volt egy).

Födő Gábor: Szatyrok, 2002, vegyes technika

Födő Gábor: Szatyrok, 2002, vegyes technika

Az eddig szóba hozott munkák mind „negatív előjellel”: cipekedő szegények kezeiben vagy sodródó szemétként mutatták be a szatyrokat. A kiállítás – saját címén túlnyújtózkodó – koncepciója szerint viszont a tárgyban összesűrűsödő társadalmi különbségek bemutatására törekszik, azaz annak bizonyítására, hogy a nejlonzacskó státuszszimbólumként is kifordítható. A luxus- vagy trendmárkák inkább csillogó, mint csörgő bevásárlótáskái és „viselőik” azonban jószerivel elmaradnak a falakról. A társadalmi rétegződést végül csak ruhák képezik le.

A kurátori elképzelésnek ugyanis a táskákon túl az öltözködés is része. Belátható, hogy a szatyrok után miért éppen a ruhákkal bővült a tárgykör: szintén árulkodók viselőik társadalmi helyzetéről; a cipekedő kisemberek öltözete legalább annyira jellegzetes, mint a holmi, amit szorongatnak; ráadásul Bálint Tibor a műbőrkabátját sem vette volna le senki kedvéért. S bár Szabó Klára Petra dekoratív akvarellekkel ad hírt arról, hogy mi a divat; továbbá Koronczi videóloopjából megtudható, hogy honnan öltözködik az egyszeri honpolgár; Hecker Péter vitriolos békaperspektívájú festményéből pedig még az is, hogy mit visel, amikor lezserebbre veheti a figurát – érzésem szerint a kérdéskör koránt sincs kimerítve. Valóban érzékenyek a felvetett problémára azok a munkák, amelyeket a Veder utcában láthatunk, de az „öltözködés mint társadalmi lakmuszpapír” téma apropóján akár egy egész múzeumemeletet is be lehetne népesíteni. Talán másfél teremnyi kiállítótér birtokában a kurátoroknak most is inkább a pungába lett volna érdemes kapaszkodniuk, mint annak idején Bálint Tibornak az Utunk szerkesztőségében.

Hecker Péter: Anuyék a zöldben, 2006, akril, vászon,

Hecker Péter: Anyuék a zöldben, 2006, akril, vászon, 110 × 140 cm

Árulkodó a kortárs művészet tematikai látóteréről, hogy a nemzetközi mustrák és a progresszív jelzőt maguknak vindikáló világvárosi kiállítóterek szociofíliája mellett két induló budapesti kurátor is társadalmi vetületű anyaggal jelentkezik elsőként. Örömteli, hogy a szociális kérdések identitásbeliekkel is vegyülnek, s alkalom kínálkozik arra, hogy – még ha csak szűk körben is, de – tollra tűzhessük a pungát mint a régió egyik lehetséges szimbólumát. A koncepciójával túl sokat vállaló, de a térhez képest arányosan és érzékkel összeválogatott tárlat legnagyobb erénye, hogy fényt vet a tárgyi kultúrán keresztül „közös dolgainkra”, valamint erre a születésétől fogva lappangó kelet-európai létmetaforára.

veress dani

A tárlat december 15-ig kereshető fel az amaTáR kiállítótérben, Óbudán, a Veder utcában (szerdán és pénteken 14–18 óra között).


[1] Tamás Gáspár Miklós: „A punga”, in: Élet és Irodalom 51:25 (2007), 7. Egy hosszabb idézet olvasható a tárlat megnyitószövegében: K. Horváth Zsolt: „Ha egy őszi éjszakán egy villamoson utazó. A punga: teher és vágy között”, in: Magyar Múzeumok Online, 2013. november 12.

[2] „Az üzletben amúgy sem adtak a vásárlónak, az ügyfélnek pungát, a pungát az ember a magyarországi ismerőseitől kunyerálta el, s avval lézengett a városban, várva, hogy valamit majd osztanak.” Tamás Gáspár Miklós: i. m.

[3] K. Horváth Zsolt: i. m.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: