Világfürkésző, jó ember (beszámoló)

Jó ember. Ez a két szó – Radnóti Sándor e két szava – tette igazán ünneppé Parti Nagy Lajos születésnapi köszöntését. Parti Nagy Lajos jó ember, „ha öntudatlanul is, ez a radikális jóság a titkos múzsája.” Ezért történt, hogy október 11-én Parti Nagy Lajost, „a Lajost”, „a Parti Nagyot” ünnepeltük. A személyt, nem a műveit: azoknak az olvasás a köszöntőjük.

A „hopmesternek” kikiáltott Szegő Jánost is beleszámítva tizenöt barát, ismerős, pályatárs fejezte ki tiszteletét és szeretetét az idén hatvanéves írónak, s nemcsak a kedves, sokszor humoros szövegek tették emlékezetessé a születésnap előestéjét, hanem a két teremben összegyűlt szép számú olvasóközönség is.

10 perccel az előadás kezdete előtt már nem volt üres szék a két egybenyitott teremben, s miután egy-két percig egyetemi ismerőseim után kutatva fürkésztem a teret, beláttam, hogy legjobb lesz, ha ezúttal nem a vetítővászon közvetítésével nézem végig az estet, hanem a tulajdon két szememmel. Eszembe jutott Bodor Ádám 75. születésnapja, amelyet ugyanitt ünnepeltünk, s amelyre olyan sok egyetemista jött el, hogy a hátsó teremben valóságos dzsembori hangulat alakult ki. Aznap este nemcsak a székeken, de a padlón is mindenfelé diákok kuporogtak, s a vásznat kémlelő fiatalok között időnként végigsöpört egy „Ott az Esterházy, látom a fejét!” vagy egy lelkes „Ott van a Bodor Ádám, ott van a Bodor Ádám!” Ez így volt, nem a most születő beszámoló kedvéért írom mindezt, hanem azért, mert azon az estén valóban ilyen izgatottan várakoztunk – és emlékszem, mennyire örültünk, amikor megláttuk Parti Nagyot, amint épp a folyosón beszélgetett valakivel.

A láthatásnak ez a fojtott izgalma hiányzott nekem Parti Nagy Lajos jubileumára érkezve, s bár e hiányérzet hamar eloszlott, jobb híján csak magamban soroltam, hogy ott az Esterházy bozontja, mellette Radnóti üstökét látom, túlnan az írók, művészek sorban ülnek, s Bíró Kriszta oldalán szerényen üldögél az ünnepelt, Parti Nagy Lajos. Szegő János hol itt, hol ott tűnt fel, s mire végeztem a résztvevők lajstromával, ő már tekintetével rendezte a széksorokat, jelezve, hogy a műsor másodperceken belül kezdetét veszi.

Elsőként Morcsányi Géza, a Magvető igazgatója lépett a pódiumra s kvázi házgazdai minőségében röviden köszöntötte Parti Nagyot. Wernitzer Júlia a Petőfi Irodalmi Múzeum képviseletében már valamivel hosszabban ragadta magához a szót, s miközben a háttérben az ünnepeltről készült fényképek váltották egymást, a fotókon látható Parti Nagy-pillantások és a hús-vér szerző világfürkészése között vont párhuzamot. „Sokat gondolni Parti Nagyra.” – emlékeztette önmagát és a közönséget e fontos teendőre PNL hangcédulájának mintájára, amelyen Parti Nagy hangján hallható a nagyjelentésű mondat: „Sokat gondolni Ottlikra.”

Wernitzer Júlia a PIM ajándékaként egy bio-konzerv-tortát nyújtott át Parti Nagynak, de nem ez volt az egyetlen furcsa meglepetés a gyorsan pergő 60 perc alatt: megtudtuk például, hogy Parti Nagy és Szegő János 40 év különbséggel ugyanahhoz a boxedzőhöz jártak.

Závada Pál egy képzelt elbeszélő monológját mímelve Parti Nagy Lajos gyermekkorát, ifjonti éveit idézte fel, s kedélyes beszámolójában nem mulasztotta el megjegyezni, hogy az ünnepelt valószínűleg csak azért született Szekszárdon, „hogy eldicskedhessen vele Babitsnak, miszerint ő is Szekszárdon született és úgyszintén színésznőt szeretett.”

Esterházy Péter szellemes köszöntővel rukkolt elő, amely a Szövegséta az oeuvre-ben címet kapta. A hallottak nyomán egyre-másra jutottak eszembe az eredeti szöveghelyek: Esterházy ugyanis Parti Nagy saját műveiből komponálta meg a maga mondandóját.

Parti Nagy Lajost Parti Nagy Lajos szavaival felköszönteni nem egyszerűen kedves gesztus volt. Esterházy Péter e – cseppet sem rögtönzött – beszéd erejéig összecsiszolódott a szövegekkel és Parti Nagy nyelvi kultúrájával. A munkáját, a művekkel való törődését hozta ajándékba.

Csakúgy, mint Nagy Boglárka, aki Sárbogárdi Jolán nevében fordult az első sorban figyelő születésnaposhoz. Sikerült eltalálnia a hangot, sikerült megforgatnia a jól ismert Sárbogárdi-nyelvet és szépen össze is állította a szöveget – ehhez nem férhet kétség. Mégis: amíg őt hallgattam, mindvégig az járt a fejemben, hogy vajon hogyan lehetett volna megoldani azt, hogy Sárbogárdi Jolán ne a Jelenkor szerkesztőjének arca mögül tekintsen elő. Sárbogárdi Jolán legfontosabb tulajdonsága ugyanis az, hogy kizárólag inkognitóban létezik, s ebből következően az ő szavai nyilvános előadások alkalmával csak továbbított, megüzent szavak lehetnek. Mindamellett ezt az üzenetjelleget talán csak én hiányoltam, s szó se róla: magam is élveztem Nagy Boglárka – vagy ha tetszik: Sárbogárdi Jolán – ünnepi köszöntőjét.

Závada Péter és Bertók László saját versekkel készültek a jeles alkalomra, Máté Gábor, a Katona József Színház igazgatója a szerény és lelkiismeretes, kezdő drámaíró alakját idézte fel: többek között arról mesélt, hogy milyen volt a Mauzóleum kapcsán együtt dolgozni Parti Nagy Lajossal. Ágoston Zoltán pedig egy korábban már elhangzott, a Jelenkor hőskoráról szóló szöveggel érkezett.

Terézia Mora Bíró Kriszta közvetítésével üzent a 60. születésnap alkalmából, Berniczky Éva és Balla D. Károly pedig egy játékos szöveggel fejezték ki Parti Nagy iránti jóérzésüket. Igazi színfoltja volt ennek az estének Lukács Miklós cimbalomszólója és Dés László előadása, aki egy Parti Naggyal közösen írt dalt játszott el.

A legbensőségesebb ajándék mégis a Rókatárgy alkonyatkor szavalata volt, amelynek versszakai más-más ajkakról, a terem különböző pontjairól hangzottak fel. Parti Nagy Lajos barátai, pályatársai ezzel a szép, közös meglepetéssel koronázták meg a születésnapi köszöntést. Ezen a ponton gondoltam a legkomolyabban arra, hogy jó döntés volt a saját fülemmel hallgatni, a saját szememmel nézni Parti Nagy Lajos születésnapi köszöntését.

Merthogy nagyon szép este volt ez, nagyon szép gesztusok egész sorával. Egy jó embert köszöntöttünk egy szép októberi estén és jó volt látni, hogy művei mellett Parti Nagy Lajost, az embert ekkora szeretet veszi körül. S jó tudni azt is, hogy az elhangzott köszöntéseken túl milyen sok olvasói nevetés, milyen sok gondolat és mennyi jókívánság hever még parlagon, kifejezetlenül.

Tóth Anikó

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: