Feketemosó: monológ

feketemoso-kisebb“Különben nem ezért szedtem le a függönyöket. Sajnos kezdek olyan lenni, mint a felnőttek, mostanra végképp betörtél, és elhitetted velem, te parazita, hogy tényleg Én vagy, te szavatolod a létezésem. Egy kocsmavécé üres keretéből hiányod ölti rám a nyelvét: ösztönös mozdulattal kapok az arcomhoz, megvan-e még, s csak aztán ocsúdok, hogy a földön szétszórt üvegcserepekről vigyorogsz felém megszámlálhatatlan variációban.” – Szendi Nóra írja az Apokrif vendégblogját a Librariuson.

A teljes szöveg a Librarius felületén, ide kattintva olvasható.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: