A zöld árnyék hűvösében

Tárlat: Hidetoshi Nagasawa – Ombra verde, MACRO, Róma

Még 1966-ban egy szál biciklivel és ötszáz dollárral a zsebében indult útnak a huszonéves Hidetoshi Nagasawa keletről nyugat felé. Az önmagát mint képzőművészt megtalálni akaró alkotó korábban építészetet és designt tanult, de többek között a Gutai csoport hatásának köszönhetően a váltás mellett döntött. A konkrét és átvitt értelemben vett utazás másfél év után, 1967-ben ért véget. Történt ugyanis, hogy a művész úti alkalmatosságát a kőcsipkés dóm városában, Milánóban meglovasították. A hoppon maradt és üres zsebű Nagasawának kapóra jött ez az „égi jel”, aki – mint állítja – amúgy sem tudta, hol fejezze be a világjárást.[i] A ma széles körben elismert japán alkotó választott hazája művészeti színterének aktív tagja, de Rómában 1997 óta nem állított ki. Az Appia Antica parkjában kialakított Abeona kert című tárlat után most a MACRO termeiben tekinthető meg hét műve.[ii]

Az építészet és a szobrászat határán billegő, geometrikus absztrakcióba hajló installációk sajátos térélményt hoznak létre. A fizikai erőkkel operáló munkák közös jellegzetessége a precizitás, az éles formák alkalmazása és egyfajta szikár, de nem nyomasztó monumentalitás. A művek erő- és türelem-játékok, amelyek egy-egy lehetséges egyensúlyi helyzetet mutatnak be.[iii] Ezek az egyensúly-állapotok azonban törékenyek és időlegesek. A művek egy csoportját az anti-gravitációs installációk alkotják, amelyek a földi nehézkedést legyőzve a térben lebegni látszanak. Ide tartozik a Yugao-Jole, az Iride, valamint az Aquila.

A monumentalitás, az elegancia érzését erősítik a nemes anyagok, mint a márvány és az arany. Ugyanakkor a munkák egyik fő ereje éppen a különböző matériák sajátos kombinációjában áll. A pogány kultuszhelyet idéző Epicarmo esetében az acélt a márvánnyal párosította Nagasawa. A görög komédiaköltő nevét viselő munkánál a tartóoszlopok a modern kor acéljából készültek, míg a fríz az antik építészet par excellence anyagából, fehér márványból készült. Múlt és jelen effajta összekapcsolása fontos eleme Nagasawa művészetének, aki elengedhetetlennek tartja a hagyománnyal való számvetést és a folyamatos párbeszédet.[iv] Ahogy az Epicarmóról, úgy Nagasawa műveiről általában elmondható, hogy emberközpontúak, de a centrumukban nem az „egoista Én”, hanem a Merleau-Ponty „anonim embere” áll.[v]

Epicarmo, 2012, márvány, acél, 230 × 230 × 230 cm

Epicarmo, 2012, márvány, acél, 230 × 230 × 230 cm

Nagasawa nemcsak időbeli, hanem térbeli egyensúlyra is törekszik. A kritika a japán művész munkásságában hajlamos a keleti és nyugati kultúra egy lehetséges szintézisét látni.[vi] Valóban, Nagasawa sokrétű identitásának ugyanúgy része a japán festészeti hagyomány, a kínai tusfestés, mint az 1960-as évek milánói tapasztalatai.[vii] Ugyanakkor a művész fontosnak tartja a Japán és az európai kultúrtörténet közötti párhuzamok kiemelését is. Ezek közé sorolja az országegyesítő Giuseppe Garibaldi japán megfelelőjét: Sakamoto Ryōmát, illetve Beato Angelico párját és egyben saját szellemi mesterét: Sesshūt.[viii] Az egyensúlyra törekvés megfigyelhető a címadás gyakorlatában is. A cím, amely Nagasawa intenciója szerint egyfajta találkozópont a művész, a műalkotás és a befogadó között, hol a japán (Yugao-Jole, Tate no me), hol az európai kultúrkörből származik (Epicarmo, Selinunte–Dormiveglia).[ix] Utóbbi cím első fele (Selinunte, Selinus) egy ókori szicíliai görög kolóniát jelöl, míg a cím második fele olaszul félálmot, szendergést jelent. A félálom egyrészt az a köztes állapot, amikor az elme különösen élénk, így ez az időszak kifejezetten alkalmas alkotótevékenység végzésére, másrészt összhangba hozható Nagasawa egy nyugtalanító emlékével. A második világháború idején gyermekként látta, hogy a szovjet támadás miatt Kínából menekülni kényszerülő japánok közül sokan az út szélén haltak meg a nélkülözéstől és az éhségtől kimerülve. Az elalvás így a gyerek Nagasawa számára egybemosódott a halállal. A félálom ezért egyszerre pozitív és negatív töltetű, egyszerre derűs és szomorú.[x] A mű két részének megfeleltethető a cím két része, de hasonló kapcsolatról tanúskodik a matériák egymásba fonódása is: ahogy a két dióbélhéjszerű, puha szélű kő védelmezően öleli körbe az eres, sötét, szögletes, szabálytalan márványdarabot. A mű tömörsége párhuzamba hozható a japán haikuk szűkszavúságával.

Selinunte–Dormiveglia, 2009, márvány, 135 × 70 × 80 cm

Selinunte–Dormiveglia, 2009, márvány, 135 × 70 × 80 cm

Nagasawa az „installáció” kifejezés helyett rendszerint a „szobor” megnevezést használja az interjúi során.[xi] A szobornak szerinte élő formának, erőközpontnak kell lennie, amely képes kifejezni a nem-látható realitást.[xii] A nem-látható realitás, noha láthatatlan, a művész szerint érezhető és érzékelhető. Valahogy úgy, ahogy a vízeret kereső varázsvessző megérzi a felszín alatti áramlást.[xiii] A két realitás nem válik el élesen egymástól, hanem egymást átfonva alkotják a világ húsát. Ezen a ponton tetten érhető Nagasawa nyugati látásközpontúságtól való elhatárolódása. A művész célja a felesleges részek lehántása útján eljutni a tiszta formához, a tiszta ideához. Felmutatni azt az eszenciát, amitől a fa fa marad akkor is, ha feldarabolják, ahogy a szobor szobor marad akkor is, ha széttörik.[xiv] Az absztrahálás ugyanakkor nem jelent egyben lecsupaszítást, rombolást.[xv] Az Aquila (am. ’sas’) például a levegőben felfüggesztett hosszú egyenes rúd körül különböző helyzetben elhelyezett jelzésszerű szárnyakból áll, és a felfelé repülés képzetét idézi fel. A madár-király calderi jellegű dinamikus szerkezetté desztillálódott, amely az üvegtetőn átsütő fényben spirális pályán tör felfelé. A köznapitól a mitikus régiók felé emelkedés realitássá válik, és megelevenedik az elhajigált villámokat összegyűjtő Zeusz madár, a szép Ganümédész elrablója.

Aquila, 1989, vas, sárgaréz, 650 × 120 × 300 cm

Aquila, 1989, vas, sárgaréz, 650 × 120 × 300 cm

A művész nem imitálja a természetet, és nem talál fel új formákat, hanem olyan a kollektív tudatban elevenen élő jelenségeket szublimál, mint a szentély, a számszeríj, a virág vagy a kert.[xvi] A mindennapi tapasztalat körén belül azonban képes felmutatni a csodálatosat. Ilyen például az a pillanat, amikor a hatalmas Yugao-Jole alá sétálva egyszerre megértjük, hogy a messziről nézve szeszélyesen összegabalyodó geometrikus forma tulajdonképpen egy virágkehely, az abból lecsüngő, szervetlennek látszó acélsodrony-köteg pedig a bibéje.[xvii]

Yugao-Jole, 2005–2013, réz, alumínium, acélsodrony,150 × 400 × 400 cm

Yugao-Jole, 2005–2013, réz, alumínium, acélsodrony, 150 × 400 × 400 cm

A Nagasawa Ombra verde kiállítása egyrészt értelmezhető Winckelmann „nemes egyszerűség és csendes nagyság” formulájának egy lehetséges újragondolásaként. Másrészről elmélkedés a térről, az időről és az emberi kreativitás erejéről. A látható és láthatatlan viszonyát, a szobor anyagiságának és éteriségének mibenlétét kutatja. A tárlat ébren álmodásra hív a platóni és a keleti világfelfogás között félúton húzódó Nagasawa-univerzumba, a zöld árnyék hűvösébe.

A kiállítás szeptember 15-ig tekinthető meg a római MACRO-ban.

Farkas Mariann

(A képek forrása: www.domusweb.it)

IRODALOM

Marta CASATI: „Intervista a Hidetoshi Nagasawa” [2013. február 9.], in: makinginter-views, URL: http://makinginter-views.blogspot.it/2013/02/hidetoshi-nagasawa.html [legutóbbi lehívás: 2013. augusztus 11].

Renato BARILLI: „Nagasawa forza e agilità nelle sue opere travi e strumenti di caccia Nagasawa”, in: Unita.it, URL: http://cerca.unita.it/ARCHIVE/xml/2555000/2550165.xml?key=renato+barilli&first=11&orderby=0 [legutóbbi lehívás: 2013. augusztus 11].

Simona GAVIOLI: „L’equilibrio di Hidetoshi Nagasawa”, in: mywhere.it, URL: http://www.mywhere.it/lequilibrio-di-hidetoshi-nagasawa/ [legutóbbi lehívás: 2013. augusztus 11].

Walter GUADAGNINI: „La melodia dalle farfalle”, in: marcorossispiralearte.com, URL: http://www.marcorossispiralearte.com/testicritici_artisti.aspx?id=81 [legutóbbi lehívás: 2013. augusztus 16].

Giacomo GUIDI: „Hidetoshi Nagasawa”, in: giacomoguidi.it, URL: http://www.giacomoguidi.it/hidetoshi-nagasawa [legutóbbi lehívás: 2013. augusztus 11].

Simona MAGGIORELLI: „Nagasawa, tra visibile e invisibile” [2013. június 22.], in: simonamaggiorelli.com, URL: http://simonamaggiorelli.com/2013/06/22/nagasawa-tra-visibile-e-invisibile/ [legutóbbi lehívás: 2013. augusztus 11].

Maurice MERLEAU-PONTY: Le visible et l’invisible, Paris, Gallimard, 1964.

[N. N.:] Intervista a Hidetoshi Nagasawa [Festival della filosofia di Modena, 2010], in: asia.it, URL: http://asia.it/adon.pl?act=doc&doc=1243 [legutóbbi lehívás: 2013. augusztus 11].

Eva di STEFANO: La barca dell’invisibile. Nagaswa e la Fiumara d’Arte, Palermo, Edizioni Ariete, 2000.

Maria Chiara STRAPPAVECCIA: „»Ombra verde« o la monumentalità di Nagasawa” [2013. augusztus 2.], in: lindro.it, URL: http://www.lindro.it/cultura/2013-08-02/94891-ombra-verde-o-la-monumentalita-di-nagasawa [legutóbbi lehívás: 2013. augusztus 11].

Gloria VALLESE: „I confini dell immateriale”, in: Hidetoshi Nagasawa. Opere recenti, 12 giugnio – 10 ottobre, 1993. Venezia, Nuova Icona, 1993.


[i] Az út során érintette Thaiföldet, Szingapúrt, Indiát, Pakisztánt, Irakot, Afganisztánt, Szíriát, Törökországot majd Görögországot és Brindisit. Olaszországban a milánói végállomás előtt megfordul Nápolyban, Rómában, Firenzében és Genovában. Jelenleg szobrászatot tanít a milánói Nuova Accademia di Belle Arti-n. (GUIDI, 2013.)

[ii] Míg a kiállítás címét adó Ombra verde (2000), valamint az Iride (1993), a Yugao-Jole (2005–2013), a Tate no me (2007) és az eddig még ki nem állított Epicarmo (2012) az Enel Teremben kapott helyet, addig a Selinunte-Dormiveglia (2009) és az Aquila (1989) az előtérben, illetve a MACRO halljában látható.

[iii] BARILLI, 2013.

[iv] „Quello che credo però essere fondamentale è non permettere che il filo con il passato sia spezzato. Non dobbiamo permettere che, mai e poi mai, sia interrotto” (CASATI, 2013.)

[v] Merleau-Ponty leírásában az ember nem önmagában álló elszigetelt „ego”, hanem „anonim én”, aki szorosan összefonódik az észlelés világával. MERLEAU-PONTY, 1964, 195.

[vi] „…spesso, quando lavoro, mi sento come se camminassi su di una lama, alla mia destra c’è l’Oriente alla mia sinistra l’Occidente, io devo trovare l’equilibrio…” (GAVIOLI, 2013.)

[vii] MAGGIORELLI, 2013.

[viii] Sesshū munkáira az aszimmetrikus kompozíció, valamint a tökéletes, de kényes egyensúly jellemző. CASATI, 2013.

[ix] Az Ombra verde (am. ’zöld árnyék’) egyszerre kiállítás és műcím, mely aláhúzza az árnyék tárlatkoncepcióban betöltött szerepét. Az installációk vetett árnyéka második síkként van jelen a térben, és mintegy szobrászati anyagot alkot. „Il titolo è il punto di unione tra l’artista, l’opera e lo spettatore. Molti credono che sia la spiegazione dell’opera ma non è così. Le risposte sono lì contenute ma devono essere trovate dallo spettatore.” (CASATI, 2013.)

[x] Hasonlóan ambivalens tartalommal bír a bárka Nagasawa művészetében, azonban ezen a kiállításon nem szerepel egyik ilyen alkotása sem. (DI STEFANO, 2000, 2.)

[xi] [N. N.], 2010.

[xii] „…io credo che l’ arte è communicazione, ma l’ occhio può essere una trappola non è detto che vedere sia sufficiente , la maggioranza si accontenta di vedere senza guardare realmente, solo pochi hanno la sensibilità per andare oltre.” (VALLESE, 1993, 16.)

[xiii] „…credo che possa essere sentita così come i rabdomanti sentono la presenza dell’ acqua o come si puo sentire il profumo di fiori che nn si vedono.” (VALLESE, 1993, 18.)

[xiv] „Un albero è sempre un albero anche quando si è seccato. Una pietra è sempre una pietra anche se si è spaccata. Una scultura è sempre una scultura anche quando cadendo giù da un dirupo si rompe.” (GUADAGNINI, 2013.)

[xv] VALLESE, 1993, 5.

[xvi] „La scultura significa dotare un albero o una pietra di una melodia che esiste originariamente in questi materiali, dare una melodia significa dare vita alla scultura.” (GUADAGNINI, 2013.)

[xvii] Japánul a ’yugao’ holdvirágot jelent. Az eljárás hasonló De Chirico módszeréhez, aki fel tudta villantani akár egy konyhakesztyű és egy antik Apolló-fej összepárosításával is a létezés mélyebb, metafizikus síkját.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: