Eltévesztés – szándékosan

Tárlat: Die Irregulären – Ökonomie des Abweichens [Szabálytalanok – A különbözőség ökonómiája], Neue Gesellschaft für Bildende Kunst, Berlin.

Dilettáns. Kritikus. Zseniális. Virtuóz. Talán elsőre nem nyilvánvaló, hogy a nem megszokott, a hagyományostól eltérő milyen termékeny energiákat rejthet magában. Ami szabálytalan, az sokszor forradalmi is egyben abban az értelemben, hogy nem engedelmeskedik a létező rendnek és valami újat provokál. Nevezhetjük ezt a zsenialitás másik oldalának, hisz csak egy lépés választja el tőle. A kiállítás koncepciója szerint egy olyan társadalomra reflektál, ahol a kreativitás már a mindennapi közegben és a gazdasági szférában is egyre inkább teret nyer (éppen ezért ha a fogalom vásárlóértéke nem is, de jelentésértéke jelentősen inflálódott), azonban a művészeti szférán kívül a jelenség sokkal kétarcúbb. A mindennapi kreativitás ma nem pusztán lehetőségként van jelen (Beuys után mindenki lehet művész), hanem kényszer (légy kreatív és proaktív!), még olyan területeken is, ahol korábban ez az igény fel sem merült. A hagyományosan nem a munka területéhez tartozó kifejezések körképet adnak egy korszak értékítéleteiről és szükségleteiről (hiszen a jelentésinfláció a használat és elhasználódás következménye): normálisnak vagy átlagosnak lenni már nem elég, a zsenialitás és perfekcionizmus önmegvalósító nimbusza földbe döngöli a középszerűt. Emellett azonban az sem mindegy, hogy miben, mikor és hogyan tűnik ki az egyén, hiszen azt is tudni kell, milyen feltételekkel és mennyire lehet egyedinek lenni.

Az Irregulären című berlini kiállítás éppen ezt a patikamérlegen mért normát kerüli meg a túl- vagy alulteljesítéssel, humorral vagy öniróniával. Így szabadítja fel (újra) a kisajátított és elbitorolt képzetek felforgató erejét. A tárlat adekvát otthonaként az NGBK (Neue Gesellschaft für Bildende Kunst) szolgál: a kulturális intézmény létrejöttét pont az 1970-es évek munkapiaci útkeresése és az azóta mindenütt jelenlévő alternatív működési lehetőségek, a hagyományos intézményrendszerekkel szembemenő stratégia hívta életre. Mivel az intézmény mindig is külön figyelmet fordított a kifejezetten társadalmi szempontokból releváns kiállításokra, nem meglepő, hogy ezúttal is a szociális folyamatokba történő beavatkozás lehetőségei kerülnek előtérbe; a művek többsége pontosan azt mutatja be, hogyan lehetséges akár dilettáns eszközökkel az intervenció. A kiállított munkák közül több is sikeres társadalmi megmozdulások eszköztárait használja fel (pl. Anna Bromley Occupy Karaokeja), vagy éppen egyes művészi kezdeményezések esettanulmányai (így Marcelo Expósito Május 1-je című dokumentációjában a milánói Chainworkers aktivistacsoport egyik híres akciója is helyet kapott).

1. kép: előtérben: Anna Bromley: Occupy Karaoke, 2013; háttérben: Harun Farocki videója (a szerző fotója)

1. kép: előtérben: Anna Bromley: Occupy Karaoke, 2013; háttérben: Harun Farocki videója (a szerző fotója)

Harun Farocki Die Schulung című dokumentációjában egy szeminárium keretében próbálják a munkavállalók (vezetők és beosztottak) retorikai képességeiket fejleszteni, miközben egy számukra már idegen környezetben, újra az iskolapadban találják magukat. Folyamatosan reflektálniuk kell magukra és egymásra, a kurzus során elért eredményeikre, miközben a csoportattitűd is óhatatlanul terápiajelleget kezd felvenni. Mintha valami nagyon komoly problémát kellene orvosolni, hiszen egyértelműen baj van – sugallja Farocki. (A jelenet egyre groteszkebbnek és kényelmetlenebbnek hat, a résztvevők pedig magukba roskadnak, ahogy a szeminárium vezetője a hibáikat parodizálja.) A perfekcionizmus igénye dilettáns tálalásban – a mű egyszerre tükrözi a vállalati továbbképzések világát (lépj túl magadon, mindig lehetsz jobb!) és azt az egyre terjedő munkahelyi igényt, hogy a felsőfokú végzettséggel nem rendelkező munkatársakat továbbtanulásra vagy valamilyen képesítés megszerzésére ösztönözze.

2. kép: Harun Farocki: Die Schulung, 1987, fotó: Harun Farocki

2. kép: Harun Farocki: Die Schulung, 1987 (fotó: Harun Farocki)

Az a tény, hogy egyre nagyobb hangsúlyt fektetünk saját képességeink fejlesztésére, szorosan összefügg egy technicizált világélménnyel. A mechanikai-technológiai innováció nyomán átalakuló világban már természetes, hogy az a szolgáltató szektor van legerőteljesebben jelen a piacon, amelynek nemcsak folyamatai (át)láthatatlanok, de termelt és cirkulált jószágai is anyagtalanok. Arturo Hernández Alcázar pont azt vizsgálja, hogyan függ össze a termelés folyamata az egyre inkább eltűnő materialitással: No trabajes Nunca című installációjában egy rézlemez játssza a főszerepet, amire hulladékfémgyűjtők egy napjának hangfelvételét rögzítette és játssza visszafelé. A transzformációs játék során a művész azt vizsgálja, hogyan válik az információ munkává, hogyan nyerhető a munkából energia, majd a munka segítségével hogyan alakítható ez az energia táplálékká, amit később a szervezet kalória formájában hasznosít. Mindehhez az installáció esetében egy rézdrót szolgál vezetőül. Köznapi értelemben a réz pénzérme formájában elemi tőkeként is jelen van csakúgy, mint az információ, mindkettő alapjaiban képes formálni a megélt valóságot, így nem véletlen a címben is megidézett Guy Debord-graffiti (Ne travaillez jamais): Alcázar egyszerre szól az információ és a gazdasági növekedés imperatívuszáról, értéktermelésről és értékességről, valamint transzparenciáról. Mind koncepciójában, mind megvalósításában hasonló ehhez Fabian Hesse STUXi DefCad című projektje, amely kapcsán szintén rögzített felvételként hallható a stuxnet névre hallgató internetes vírus forráskódja. A felolvasott számok ugyanarról a nem anyagi világról adnak korképet, mint Alcázar esetében (ahol a vírus ugyanúgy az egyént és a lakosságot támadja meg, de már virtuálisan). Hesse munkájában azonban a technológiához való hozzáférésen van a hangsúly: bárki alkothat fegyvert, ahogy már az internet sem kizárólag a katonaság berkeiben használatos. A projektoron felvillanó képek és a nehezen hallható számok ugyan megpróbálják prezentálni azt, ami nem észlelhető, ami a hétköznapokban nincs jelen (vö.: Alcázar problémája), de ez csak részlegesen, töredékesen lehetséges.

3. kép: Arturo Hernández Alcázar: No trabajes Nunca, 2010-2011, fotó: Arturo Hernández Alcázar, Galerie Dukan

3. kép: Arturo Hernández Alcázar: No trabajes Nunca, 2010-2011 (fotó: Arturo Hernández Alcázar, Galerie Dukan)

A probléma diagnosztizálásánál messzebb megy Wolfgang Müller, aki a Reykjavíkban 1998-ban bezárt Walther von Goethe Foundation helyett Ásta Ólafsdóttirral közösen megalapította saját intézményét ugyanezen a néven (ha már Izlandnak úgysem kell), profilként pedig elf- és törptanulmányok témakörben hirdettek programokat. Azalapítvány az egyre nagyobb méreteket öltő támogatás és a félreértések következtében hivatalos levélben szólította fel Müllert, hogy ne használja az intézet emblémáját, és egyúttal kijelentette, hogy a művész nem jegyezhet be ezen a néven magánszervezetet. A saját magát „elfszakértőnek” kikiáltó (dilettáns virtuóz) Müller a 21. századi geek bőrébe bújik: olyan kvalifikációkat mutat fel, amik a hétköznapokban vagy meghökkentőek, vagy pénzre nem konvertálhatóak (itt mintha Alcázarra is reflektálna). Tehát nem igazodik ahhoz a világhoz, amelynek értékrendje szerint az elfekről mint létező lényekről nem lehet érdemben nyilatkozni. Ugyanakkor formai tekintetben mindenképp megfelel a professzionalitás követelményeinek, még publikáció is született a témában. Müller a látványos képtelenség eszközével hívja fel a figyelmet, hogy a reykjavíki Goethe bezárása mögött nem financiális problémák, hanem gazdasági spekuláció állt – még abban az évben négy európai városban nyílt az intézetnek központja, ahol a piac sokkal kedvezőbb kilátásokat mutatott, mint Izlandon.

4. kép: Fabian Hesse: STUXi DefCad, 2012-2013 (a szerző fotója)

4. kép: Fabian Hesse: STUXi DefCad, 2012-2013 (a szerző fotója)

Müllerhez hasonlóan Klara Hobza sem kis feladatra vállalkozik. A kiállítás végén látható, Diving Through Europe című projektjében azt mutatja be, hogyan tervezi végigbúvárkodni Európát a Rajna, a Duna és a Majna segítségével, hogy tervei szerint 20–30 év alatt a Fekete-tenger román partjainál fejezze be a túrát. A kontinenst átszelő, és gesztusával azt újraegyesítő akció során a folyók nem ismernek földrajzi-politikai határokat, a maguk önkényes módján haladnak, vagy vérerekként hálózzák be azt. Videofelvételen láthatjuk, ahogy a művész nagyon lelkesen vízbe veti magát Rotterdamnál, majd a felkészülést és az első, ügyetlen próbálkozásokat. Az ember óhatatlanul is arra gondol, tényleg lehetséges-e mindez. Vajon csak egy fiktív történet eljátszásáról vagy egy valós projekt dokumentációjáról van szó? Kétségtelen, hogy a búvárfelszerelésében egy sífelvonón „edző” művésznő mindenképp megmosolyogtató. „Ez röhejes!” – fakad ki ő is, miközben majdnem megfullad az épp csak derékig érő vízben. Ezzel a művész az egyéni teljesítőképesség határainak elérését és meghaladását kísérli meg. Képes-e erre a tiszta művészi akarat? Ehhez először önmagát kellett meghaladnia saját virtuozitása által és a búvárkodás – számára szemmel láthatólag vadidegen – mibenlétét kellett elsajátítania.

5-6. kép: Klara Hobza: Quixotic Obstacle Course (Trainingsparcours), 2010 és The Famous Banana Scene, 2011 (fotó: VG Bild Kunst)

5-6. kép: Klara Hobza: Quixotic Obstacle Course (Trainingsparcours), 2010 és The Famous Banana Scene, 2011 (fotó: VG Bild Kunst)

A kiállítás látogatói önkéntelenül is elmosolyodnak, vagy éppen kérdőn néznek egymásra. Úgy tűnik, itt senki sem százas, de ami ennél sokkal fontosabb, hogy a kiállítás úgy tud az értékek, a köznapi igények és szerepkörök átalakulásáról és megítéléséről szólni, hogy eközben a bemutatás eszközei mégis teljesen adekvátak. A meghökkentő vagy éppen a humoros megoldások segítségével a néző kibillen kontempláló szerepéből és maga is átél(het)i az eltérőben, a másikban, a szokatlanban rejlő lehetőségeket. Noha itt is vannak olyan művek, amelyek nélkül koherensebb lehetett volna az összkép (pl. a Prinz Gholam művészpáros munkája talán nem ezen a kiállításon találta meg megfelelő közegét és Michael Fesca sem feltétlen illik a koncepcióba), de ezzel együtt is egy koncepcióját és a megválasztott eszközöket tekintve intelligens kiállítás állt össze. A reflektált kérdések egyáltalán nem újak (társadalmi felelősségvállalás, kulturális finanszírozás, egyéni és kollektív jogok, fennálló hatalmi struktúrák), ahogy a nézőpontok relativizálása sem (mi a deviáns?). A tárlat viszont egy olyan alternatívát mutat fel, amely nemcsak emlékezetes, de művészi stratégiaként is működőképes.

Fehér Gábor

A Die Irregulären – Ökonomie des Abweichens című kiállítás 2013. április 20. és június 2. között volt megtekinthető a berlini Neue Gesellschaft für Bildende Kunstban.

Források:

Die Irregulären – Ökonomien des Abweichens. Virtuose, dilettantische, nerdige. Umschiffungen gesellschaftlicher Bewertungen (kísérőszöveg), Berlin: Neue Gesellschaft für Bildende Kunst, 2013.

Die Irregulären. NGBK. URL: <http://ngbk.de/development/index.php?option=com_content&view=article&id=274&lang=de>, utolsó letöltés: 2013.06.20.

Barthels, Inga: “Kreatives Abweichung”. In: Berliner Tageszeitung, 2013. május 10.

Paenhuysen, An: “Freiheit und Freiraum”. In: Die Tageszeitung Junge Welt, 2013. május 30.

Bromley Anna; Fesca, Michael; Hillnhütter, Sara; Sengezer; Eylem; Schubert, Olga v. et al.: Glossar inflationärer Begriffe – von [dilettantisch] bis [virtuos]. Neue Gesellschafft für Bildende Kunst, Berlin 2013.

WHEEL ME OUT – Über Berlin. URL: <http://www.wheelmeout.com/5_10.php>, utolsó letöltés: 2013.június 25.

2 Responses to Eltévesztés – szándékosan

  1. homlokrakodó gép, munkagép, földmunkagép,időszakos
    biztonsági vizsgálat, üzembehelyezés szakértővel
    országosan.

  2. rakodógép, kotró rakodógép, időszakos biztonsági vizsgálat, üzembehelyezés, földmunkagép
    szakértővel országosan, főleg Pest megye és Budapest környékén.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: