Barlangszentély és rituálé a városlakók épülésére

Tárlat: Rutkai Bori – Barlangos testek, Jurányi Galéria, Budapest

Gyógyítós fal (részlet)

Gyógyítós fal (részlet)

Rutkai Bori egy képzeletbeli panteista barlangszentéllyé változtatta át a Jurányi Inkubátorházhoz tartozó galéria egyetlen szobát kitevő terét. A művészeti metamorfózist a hely ab ovo különleges rendeltetése tette lehetővé. A feketére festett budai galériában olyan művészek, csoportok állítanak ki, akik vállalják, hogy a helyszínre tervezett alkotásaikat iskolai táblakrétával és nedves szivaccsal készítik el. A kiállítás végén a falra rajzolt műveket letörlik, és efemer életük ezzel beteljesül. Így nemcsak a Barlangos testek időszaki kiállítás, de az azonos című mű napjai is meg vannak számlálva. 

A galériaszoba minden falát befedi a krétafreskó-ciklus, amely még a mennyezetre is kiterjed. Bár a rajzok hat részre tagolódnak, valójában annyira összefüggenek egymással, hogy végül is egyetlen művet alkotnak. A művésznek csak egy megkötéshez kellett igazodni, a kijelölt anyaghasználat azonban közvetetten a mű egészét meghatározza, hiszen Rutkai Bori nem alkalmazhatta a festészetére jellemző eszközöket: az akrilt, illetve az intim hatású, aránylag kis képformátumot. Rutkai Bori munkáira pazar, burjánzó formavilág jellemző, amelyet erőteljes színfonatokból, szinte égő színanyagból sző meg. A falakon krétával húzott vékony körvonalak és színfonalak hullámzanak hosszan, a védjegyszerű stílus mégis felismerhető. Ugyanakkor – szintén a mediális kötöttségek miatt – a polikrómiában most óhatatlanul jelentős a fekete szerepe, amit a festő nem egyszerűen eltűrt, de a javára is tudott fordítani, hiszen az egyenletesen besatírozott és az üresen hagyott sötét felületek pozitív-negatív ritmusban lüktetnek.

A formák nagy léptékű, dinamikus kompozíciója nemcsak expresszivitást és dekorativitást, hanem valamiféle szokatlan monumentálist is biztosít a műegyüttesnek, amely a szobába belépőt azonnal meg is suhintja a legtávolibb, leginkább kavargó jelenet irányából, a Hajcsárok fala felől. Ennél a falnál érdemes elkezdeni a játékos, rituális képnézegetést a képzelt barlangszentélyben, mivel ez a kép jelképezheti az ártó szellemeket távol tartó kapuőrt. Négy ormótlan, elbűvölően rút és ostoba szörnyeteg menekül a kietlen űrben, mintha egy vörös aurájú fekete nap örvénye szippantaná fel őket a fal bal felső zugába. Igába fogott démonok, a lélekvilág tompa súlyú mélysötétjének megtestesítői, hátukban egy durva kinézetű hajcsárral, aki kegyetlenül messze űzi őket. A művész koncepciója szerint a Hajcsárok ellenpárja a szemközti, szintén kaotikus szerkezetű Gyógyítós fal. A dús természet fekete úrnőjét látjuk boldog álomba, békés mámorba merülve, fekete őselemben lebegve. Szinte a falsík egészét kitölti, ahogy keresztben elhever, és ha túlzás is volna aktnak nevezni, mégis érezni, ahogy szertelen testisége ellenére gyöngéden visszaidézi a nagy Vénuszok letűnt, bár rejtve máig ható szerelemittas kultuszát. Vénusz mindenekelőtt mint ősanya juthat eszünkbe. Rutkai Bori alkotásán a nőalak különféle stilizált állatfigurák (pl. malac, kígyó) körében látható, melyek olyan szorosan úsznak a teste mentén, mintha az attribútumai lennének, mintha belőle nőnének ki, és hozzá térnének vissza. Akár a Hajcsárok falára is igaz lehet az ősanya lába alatt húzódó szlogenszerű felirat: „Az óriáslelkek gyakori elfeketedését az őstermelők által kibocsájtott [sic] színenergiákkal rehabilitáljuk.”

Szolgáltatások fala (részlet)

Szolgáltatások fala (részlet)

A következő falszakaszt, a Szolgáltatások falát két kis ablak tagolja három részre. Ezek mindegyike egy-egy élményforráshoz kapcsolódik: az érzelmi, a szellemi és érzéki feltöltődés lehetőségeihez. A „szolgáltatások” lényegében egy-egy élménykör fokozottabb átélésére invitálnak. Az alkony idején egy fa alatt időző szerelmespár (érzelem), az égi energiák színes sugarait fejükbe fogadó figurák (szellem), valamint a tarka nyár édességeivel felszerelt árus (érzék) képein a szereplőket vastag körvonalakkal megrajzolt tömött emberi árnyalakok jelzik, melyek olyan puhának és tágasnak hatnak, mint egy kibélelt fülke, melybe bárki kényelmesen belebújhatna. Rutkai művészetétől nem idegen módon, a “szolgáltatások” gyanánt felkínált “oltalmazó képek” ötlete természetesen némi iróniát is rejt.

Fényhal-Gyerökcsigalény

Fényhal-Gyerökcsigalény

A szoba szemközti oldalára, külön falfelületekre kerültek a Természet ábrázata és a Fényhal – Gyerökcsigalény című krétafreskók. Az előbbi emlékeztet csak igazán a festő legszínpompásabb alkotásaira; itt nem maradt egy szemernyi szabad felület sem kitöltetlenül a falsíkon. A „természet maszkja” zöldségekből, csupa zöldből formálódik meg, s egyúttal egy gazdag gyökérzetű és terebélyes lombú, mitikus óriásfa alakjába rejtőzik. A viszony azonban – akár a krétafreskó-ciklus számos más pontján – nem egyértelmű. A festő akár a furcsa, két borsóhüvelyből, bennük három-három borsószemből, vagyis hat (vészjósló) szemgolyóból álló hatalmas szempárú maszkban is elrejthette a fát. Ha ez a kép ettől függetlenül is a természet kimeríthetetlen gazdagságának dicsérete, akkor a Fényhal című párja e gazdagság eredetének sajátos képi metaforája is lehet. Utóbbi jelenet egy mese a teremtésről: arról, hogy a vizek fölött repülő fényhal miként termékenyíti meg fényikráival a tengert, s hogyan születik világra az anyahullámok ölében az élet szelleme, a tiszta gyerek-csigalény.

Antigravitációs társasjáték (részlet)

Antigravitációs társasjáték (részlet)

„Csend-kertben legelj, lelked etesd meg” – ezzel a nehezen kibetűzhető mondattal zárul rá az apró barlangra a mennyezet krétarajza, az Antigravitációs társasjáték. Az idézet elhangzott egy Rutkai Borival készített interjúban is, egy olyan kérdés előtt, amely azt firtatta, hogy miként töltekezik fel munkái között. „Kertben vagy a természetben nézegetem a történéseket, csillagokat, gesztenyeágakat: bármit az embervilágon kívül” – válaszolta a művész. S tényleg, a mennyezetkép valami hasonló állapotot juttat a néző eszébe: amikor saját körülményeitől mentesülve, az embervilágtól átmenetileg csodás módon elszakadva, az ember önkéntelenül belekapcsolódik elcsendesült lényével – mondjuk – egy tiszta éjszaka szférikus nyitottságába. A fekete mennyezet középpontjából egy körkörösen megrajzolt, fátyolosan kavargó fényszövevény bontakozik ki. A helyzetéből fakadóan is éginek ható fényszövevény egyben a belső földmag képe, minden élet titokzatosan kiáradó fundamentuma. Gyors iramú fénypatakokra ágazik szét, melyek apró sejtszerű halmazokat és más egybekapcsolódó alakzatokat táplálnak és fogadnak be.

A művész alkotásmódját, avagy az abban kendőzetlenül megnyilatkozó elemi látásmódot gyakran illetik a gyermekiség fogalomkörébe tartozó jelzőkkel. A tárlatot bogarászva megütheti azonban a szemünket az egyik oldalfal felirata: „A teremtés nélkülözi az irgalmat, a szeretet járulékos reflexió, ami azonos vagy szimpatikus fajok-családok között jöhet létre.” Igazán nincs rá magyarázat, hogy miért szerepel itt ez a nem éppen szívderítő üzenet, hacsak nem azért, hogy a kiállítás igazolja: amennyiben létrejöhet, akkor valóban létrejön a „járulékos reflexió”.

Barkóczi Ákos

Rutkai Bori Barlangos testek című kiállítása június 30-ig tekinthető meg a budapesti Jurányi Galériában. (II. kerület, Jurányi utca 1–3.)

A fényképeket Molnár Ágnes Éva készítette.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: