Apokrif-szerzők más folyóiratokban (2013. június)

2013. június 28.

muut039_b1_770Az Ambrooziatiszatáj-cimlap-21 idei nyári számában Tinkó Máté verse (Zone libre) olvasható. Ugyancsak Tinkó-verssel találkozhatunk a Műút 039-es számában is (Űr-be-utazások), valamint a kritikai blokkban fokozott apokrifos jelenléttel; Turi Márton Bartók Imre új regényéről ír (Bonctanilag látni a világot), Braun Barna Áfra János Glaukómájáról (Glaukóma herceg emblémáskönyve), Nyerges Gábor Ádám Bognár Péter Bulvárjáról (Újnak láttatni a spanyolviaszt), Ayhan Gökhan (Orbán-kanca, megnyergelve) és Tálos Barbara (Figyeld az arcom, mert csalok) pedig Nyerges Számvetésforgó című kötetéről. Ugyancsak a Számvetésforgóról ír a Népszabadság június 1-i számában Mizser Attila: Barázdák. Az Új Forrás idei hatodik számában Turi Márton közöl kritikát Szasa Szokolov Bolondok iskolája című regényéről: Világgá kiáltott szavak, avagy skizofrén ima a Léthe partján, valamint Reichert Gábor Vodkában az igazság című színikritikájával is találkozhatunk. A Literán Vass Norbert szemezget a 84. Ünnepi Könyvhét terméséből: Kubiszyn Viktor, Potozky László és Tóth Krisztina köteteiről írván: Vízjelek. A Képíráson Evellei Kata ír a Magyarkanizsai Írótáborról: Kilátás a Balkánról. Ugyanott Biró Krisztián versei is olvashatók. A Tiszatáj júniusi számában Fehér Renátó ír kritikát Aczél Géza [búcsú]galopp című kötetéről: EKG-margó. A Kortás Online-on Nyéki Gábor kritikáját olvashatjuk az Óriás Tűz, víz, repülő című lemezéről: Óriási, mert egyszerű a képlet, valamint Szabó Benedek Kapuzárási piknik albumáról: Dalok a szobából. A Könyvhét magazin idei második számában Fráter Zoltánnal beszélgetett Jolsvai Júlia: Karinthy, az egyszemélyes szabadcsapat – Fráter Zoltán a „városi gerilláról”. A Spanyolnátha idei harmadik számában Tinkó Máté recenziója olvasható Tóth Krisztina új regényéről: Alulnézetből megszületni. A Népszabadság június 22-i számának Könyvszemle rovatában Nyerges Gábor Ádám ír Borbély Szilárd Nincstelek című kötetéről: A fájdalom dajkálása.


Acsai Roland versei Sós Dóra képeivel (online megjelenés)

2013. június 26.

Heraldika

A Föld
Címer
A mindenség csillagokkal teleszórt,
Éjsötét pajzsán –

Rajta megannyi címerállat
Repül, fut és úszik:
Sasok, hiúzok, lazacok.

Rajta megannyi címernövény
Hajladozik, virágzik és zöldül:
Rózsák, liliomok, lóherék.

És ez a kócsag, a nád között
– Amik úgy hajlongnak előtte,
Mint egy uralkodó előtt –

Tollforgó

A mindenség sisakján.

jelly4

A fóka

Fóka úszik a vízben,
Mint papírsárkány
A szélben, amit isten
Engedett fel saját

Gyönyörűségére.

Kiül egy jégtábla
Felhőjére,
De az ember
Elolvasztja alóla.

ice2

szöveg: Acsai Roland

kép: Sós Dóra


A színpad rendezés alatt

2013. június 25.
A fotó, ami bejárta a Facebookot és a Twittert. Alföldi Róbert, a Nemzeti Színház igazgatója taxira vár Pankával valahol a Thália művészbejárójánál. 2013. május 28. Fotós ismeretlen.

A fotó, ami bejárta a Facebookot és a Twittert. Alföldi Róbert, a Nemzeti Színház igazgatója taxira vár Pankával valahol a Thália művészbejárójánál. 2013. április 23. Fotó: Buzási Alíz.

„Az új igazgató azt szeretné, ha nem azért jönnének ide az emberek, mert egyszer kötelező.” – áll egy 2008-as indexes cikkben, amelyben a Nemzeti Színház élére éppen csak megválasztott Alföldi Róbertet faggatják.

Olvass tovább »


Farkasszem és sisakrostély (beszámoló)

2013. június 23.

Kritikustusa pestiesen, barokkosan, Kalicka Bisztró, 2013. június 19.

Dés Mihály, elsőkötetes író hibát hibára halmozott, de még ezt is következetlenül tette. A regény megírásánál pedig csak a megjelenése nagyobb baj: a kusza szerkezetű regény pongyolasága, a ki nem gyomlált elírások, nyelvhasználati cifraságok letörölhetetlen pecsétet ejtettek a Magvető Kiadó jóhírén.

A legutóbbi Kritikustusán elhangzottaknak körülbelül ez lett a veleje, ezt az álláspontot képviselte a moderátor, Antal Nikolett és beszélgetőtársai, név szerint Szilágyi Zsófia, Mészáros Zsolt Antal és Merker Dávid szociológus. E tipikusan nyári estén a Kalicka bisztrón is úrrá lett a zsibbasztó kánikula, habár azt nem állítanám, hogy a Pesti barokk vétségeit felfűtött hangulatban olvasták a szerző és a kiadó fejére. Megfontolt, józan kérdésekre hasonló stílusú és érdekes módon hasonló tartalmú válaszok feleltek. Az egybehangzó vélemények tehát nem adtak okot különösebb összecsapásra.

Olvass tovább »


Veres Roland prózája (online megjelenés)

2013. június 21.

Az eltűnt szó nyomában

 

Neked mi volt az első szavad? Nagy valószínűség szerint az anya. Még valószínűbb, hogy le se szarod. Vannak fontosabb szavak az életben, mint az első. Mondjuk az igen az oltár előtt. Vagy az első többszörös orgazmusnál. A bűnös a bíróság előtt. Az első komolyan gondolt szeretlek.
Évek óta kutatok utána, nekem mi lehetett. Egyben az utolsó is volt.
Koncz Tibor vagyok. Író. És néma. Még pontosabban afóniás. Kisgyermek koromban autó-balesetet szenvedtem. Megsérültek a hangszálaim. Azóta egy hangot sem tudok kiadni. A szüleim meghaltak a balesetben.
Többnyire csak az anyák emlékeznek gyermekük első szavára. Bár van ebben némi nárcizmus, tekintve, hogy általában őket nevezik meg először a kicsik. Mivel anyám meghalt, nem tudom meg tőle, mit mondhattam először és utoljára. Azóta is kutatok utána.  Ez az én küldetésem.

Olvass tovább »


Apád hit(t)e (könyvkritika)

2013. június 19.

Szabó Tibor Benjámin Kamufelhő − Hűtlen apák könyve c. kötetéről, Scolar Kiadó, 2012

kamufelho_cover„Miben különbözik apád az Istentől? A különbség jól látható. Isten mindenhol ott van. Apád viszont szintén mindenhol ott van, csak ahol te vagy – ott nincs.”

Szabó Tibor Benjámin legújabb novellafüzére jól illeszkedik az apa-könyvek sorozatába. Szembenézni az apával, aki nem hiteles. Aki hűtlen. De mihez? A fiúhoz, az apaképhez. Az elbeszéléshez. Az apa: kamufelhő.

Az eddigi hasonló tematikájú könyvekhez képest más figurát ismerünk meg. Míg a korábbi generáció a történelem elárulóját látja az apában, az egyetemes árulót, aki nem tud hiteles lenni, addig Szabó Tibor Benjámin könyvének főszereplője elsősorban egy fiú apja. Mozzanatokból összeállított apa, akiről nehéz eldönteni, hogy vajon csak a fiú kreálja, részben saját magából, vagy tényleg létezik. Az előbbi teóriát támaszthatná alá az egységes apakép hiánya. Erre erősít rá a cím: „hűtlen apák”, és nem ,,hűtlen apa” könyve. A rövid, novella-szerű betétekben megképződő apa mindig kicsit más. Bonyolítja a helyzetet, hogy a mű végén megjelenik a fiú is, akihez az elbeszélő szól. A többes számot a címben ez is magyarázhatja: a gyermek is apa lesz egyszer. ,,Kialakul egy hatalmas… „kamufelhő” − mondja idejekorán az óvódás fiú, mintha belé lenne kódolva az apai viselkedés. A jelentéstulajdonítás az apa részéről történik meg: ,,Nem tudja, nem sejti, mekkora igazságot ütött félre.” – mondja a fiáról. A „félreütés” szó pedig behozza az írás aktusát, hiszen csak a történet írója tud félreütni. De akkor ki is az elbeszélő? Olvass tovább »


„A kereszt-hurcoló kapott-e bőséget inni, enni?”

2013. június 17.

Tárlat: Hantaï Simon, Centre Pompidou, Párizs

Hantaï Simon: Meun, 1968, 246 × 221 cm, Párizs, Galerie Jean Fournier

Hantaï Simon: Meun, 1968, 246 × 221 cm, Párizs, Galerie Jean Fournier

 

A párizsi Centre Georges-Pompidou retrospektív Hantaï-tárlata fontos vállalkozás, hiszen a nagy múltú intézmény az alkotó halála után öt évvel és elsőként kísérli meg az életmű összegzését. Utoljára, Hantaï „egyik visszavonulása” előtt, 1976-ban a párizsi Musée d’Art Moderne de la Ville-ben rendeztek ilyen jellegű bemutatót, a művész pedig élete végéig köztudottan elzárkózott az efféle lehetőségtől. Érdemes megvizsgálni, hogy a Pompidou kurátorai (Dominique Fourcade, Isabelle Monod-Fontaine és Alfred Pacquement) röviddel az életmű lezárulása után (amelyet sokan a kilencvenes évekhez kötnek, amikor Hantaï elvonultan, a nyilvánosságot kerülve dolgozott), és több mint 40 évvel a korábbi nagyszabású visszatekintő bemutatót követően vajon milyen értelemben élnek a retrospektív jelzővel, kihasználják-e annak minden aspektusát? Nem lehet cél a kanonizálás, hiszen Hantaï már élete során nemzetközileg elfogadott alkotóvá vált.

Olvass tovább »