A fény szobrásza Rómában [1]

Tárlat: Soulages XXI secolo, Académie de France, Róma

Pierre Soulages: Goudron sur verre, 1948-53

1. kép: Pierre Soulages: Peinture 130 x 130 cm, 3 mars 2012; Peinture 130 x 130 cm, 5 mars 2012; Peinture 130 x 130 cm, 6 mars 2012, 2012

A Soulages XXI secolo az első kiállítás Olaszországban, amelyet a híres kortárs francia festőnek szentelnek.[2] A Villa Mediciben megrendezett tárlat rendezői, Éric de Chassey (a római Francia Akadémia igazgatója) és Sylvie Ramond (a lyoni Musée des Beaux-Arts igazgatója) a művész 2000-es években készült műveiből válogattak. A hét teremben mintegy huszonöt – főként papír és vászon alapú – munka látható. A kiállítás fő célja a művész második évezred után készült munkáinak bemutatása, valamint annak igazolása, hogy a 1919-ben született, ma is termékeny alkotó életműve még nem tekinthető lezártnak.

Vizuális irónia és bonyolult egyszerűség

A verőfényes napsütésből érkező látogató a kiállítás első termében, egy feketére mázolt black cube-ban először nem lát semmit. Miután szeme hozzászokott a benti világításhoz, konstatálja, hogy három azonos formátumú, látszólag ugyanolyan fekete monokróm festménnyel áll szemben. (Peinture 130 x 130 cm, 3 mars 2012; Peinture 130 x 130 cm, 5 mars 2012; Peinture 130 x 130 cm, 6 mars 2012). Közelebb érve a képekhez, a látogató rájön, hogy tévedett, ugyanis a képek folyton változnak annak függvényében, hogy milyen távolságból, milyen szögből, és milyen fényviszonyok között nézzük. A képekből sugárzó fény sajátos teret alakít ki. Ez a tér a középpontos perspektívával dolgozó festményekkel ellentétben nem a vászon mögött, hanem a vászon előtt testesül meg.[3] A két részre tagolt művek matt és fényes, illetve sima és barázdált felületek dinamikus variációi. Míg egy hagyományos kiállítás esetében a kép becsillanása akadályozhatja a zavartalan befogadást, jelen esetben éppen ez az adottság kelti életre a festményeket. A sík felületen megpihen a fény, az érdesen elevenné válik. A textúrák sokfélesége révén érzékelhetővé válnak a fekete különböző árnyalatai, a fakó szürkétől kezdve az intenzív, ragyogó feketéig. Az első ránézésre monokróm művekről kiderül, hogy virtuálisan polikrómok.

2. kép: Pierre Soulages: Goudron sur verre, 76,5 x 45,5 cm, 1948-3, 1948

2. kép: Pierre Soulages: Goudron sur verre, 76,5 x 45,5 cm, 1948-3, 1948

Festmény-reliefek

A tárlat talán legérdekesebb vonulata az 1996-ban csúcspontra jutó Outrenoir sorozat (1979–1997) kérdésfelvetését gondolja tovább.[4] Konkrétan azt, hogy miként alakítható át a fény a textúra minősége által.[5] A kísérletezések egyik meghatározó csoportját a szobrászati dimenzióval rendelkező taktilis festmények alkotják.[6] A kiállítás nem kronologikus rendet követ. Egy terem egy festménycsaládot mutat be, egy elképzelés kibontását. A művek alapja mindig egy sima vagy bordázott homogén felület, amelyen különböző jellegű beavatkozások figyelhetőek meg. Míg a harmadik teremben szaggatott, ritkásabb-sűrűbb, vízszintes, vastag keréknyom-szerű ecsetnyomokkal találkozunk (3. kép), addig az ötödik teremben tűéles ékek (4. kép) láthatóak. A hatodik teremben vékonyabb és vastagabb, hajlékony, már-már fésűszerűen karcolt vonalhálózat (5. kép) tárul elénk, a hetedik teremben pedig lazán kanyargó, hajlékony puhaszélű sítalpnyom-szerű vájatok (6. kép) jelennek meg. Általánosságban igaz, hogy a műveket additív kompozíció jellemzi, amely szimultán látást kíván. Mivel a különböző elemek egyaránt fontosak, nincs helyes olvasási irány, és irrelevánssá válik a háttér–előtér megkülönböztetése.

3. kép: Pierre Soulages: Peinture 137 x 222 cm, 30 mai 2012

3. kép: Pierre Soulages: Peinture 137 x 222 cm, 30 mai 2012, 2012

A nyomhagyás módozatai mellett feltűnő a képformátumok sokfélesége is. Míg az első és utolsó terembe főként kis formátumú, négyzetes képek kerültek, addig a közbülső termekben sokszor embernagyságúnál nagyobb, téglalap alakú munkák láthatóak. A mennyiség megváltoztatja a minőséget, a felületek nagysága befolyásolja a percepció módját.[7] Az otthonos dimenzióban a fény simogató, a monumentalitás pedig félelemmel vegyes borzongással tölti el a belépőt. Míg az első esetben a szép, a második esetben a fenséges kategóriája látszik érvényesnek.  A kanti–burki fogalompár a felületek jellege kapcsán is alkalmazható. A szobrászi felszín  kis léptékben krémesen lágynak, nagyban lélegzetelállítóan mozgalmasnak tűnik.

4. kép: Pierre Soulages: Peinture 157 x 222 cm, 28 février 2011, 2011

4. kép: Pierre Soulages: Peinture 157 x 222 cm, 28 février 2011, 2011

 

Objet poétique

A kép mindenekelőtt egy dolog – állította Maurice Denis. Ez a bölcsesség különösen igaz Soulages munkáira, amelyek nem hagyományos értelemben vett képek vagy jelek, hanem a néző által életre kelthető objektek,[8] Ezt az elképzelést hivatott megerősítni a negyedik teremben látható installálási mód. A polyptichonok ugyanis nem a falon vannak elhelyezve, hanem mintha a térben lebegnének (7. kép).[9] Ezek a munkák is tükrözik a művész véleményét, miszerint a festmény objet poétique (költői tárgy). Olyan felület, amelyet átalakít a fény, és amely maga is alakítja a fényt. Hallgatag, ugyanakkor erőt sugárzó jelenlétük  fogva tartja, és – Ad Reinhardt munkáihoz hasonlóan – kontemplációra indítja a befogadót.[10] Ugyanakkor zavarba is ejtenek, van bennük valami je ne sais quoi… Ezek a mindennapi világból kiszakadt tárgyak ellenállnak a pszichologizáló és metaforikus értelmezésnek.[11] Nem ablakok, nem tükrözik a külső valóságot. Soulages elsősorban saját magának fest, munkái nem üzennek semmit: az üzenést – mondja – hagyjuk meg a prófétáknak és a postásoknak. Az alkotói hozzáállás, a szerző eltűnése a mű mögött, rokon a francia Nouveau Roman szerzőinek objektivitásával. Ez nyilvánul meg a tárgyilagos, nem lírai, nem anekdotikus címadási gyakorlatában is. A kép igazi címe a formátum, a dátumnak csak jelző funkciója van.

Pierre Soulages: 244 x 181 cm, 31 mars 2011, 2011

5. kép: Pierre Soulages: 244 x 181 cm, 31 mars 2011, 2011

Az első és utolsó terem közötti kapcsolatot erősíti egy finom megfelelés. A fekete falon fekete kép pandant-ja az utolsó teremben a fehér falán látható fehér festmény (8. kép. Peinture 102 x 130 cm, 20 mars 2012). Ez az installálás érzékelhetővé teszi a soulages-i megoldások apró részleteit, finomságait.  Mert hiába hagyja el a művész a keretet, ha a kép és a fal színe – ahogy a könyvbeli reprodukciók esetében is megfigyelhető – élesen elüt egymástól, a mű körüli tér akaratlanul is keretként fog működni, és eltereli a figyelmet.

6.kép Pierre Soulages: Peinture 102 x 130 cm, 21 mars 2012 és Peinture 102 x 130 cm, 20 mars 2012, 2012

6.kép Pierre Soulages: Peinture 102 x 130 cm, 21 mars 2012 és Peinture 102 x 130 cm, 20 mars 2012, 2012

Noha Soulages művészetétől mindig is távol állt a geometrikus absztrakció hidegsége, az első és utolsó teremben önmagához lépest is egyfajta ellágyulás figyelhető meg. A képformátumok kicsik, a matéria selymes, a vonalak bizonytalanok és törékenyek, vagy éppen ősanyagszerűen nyúlósak és érzékletesek. A felszabadultság érzése és a felfedezés öröme erősebbé válik.[12] A fehér újbóli, ezúttal outreblanc-ként való feltűnése elgondolkodtató. Lehet, hogy ezek a jellegzetességek egy új irányt jelölnek ki az életműben? Esetleg az idősödő alkotók esetében megfigyelhető elérzékenyülésről van szó?

Pierre Soulages: Peinture 324 x 181 cm, 19 février 2005, 2005

7. kép: Pierre Soulages: Peinture 324 x 181 cm, 19 février 2005, 2005

A Soulages XXI secolo egy hiánypótló kiállítás, amely sikeresen bizonyítja, hogy a kilencvenes éveiben járó művész az Outrenoir csapásán továbbhaladva képes továbbgondolni az absztrakt festészet lehetőségeit.

Pierre Soulages: Peinture 102 x 130 cm, 20 mars 2012, 2012

8. kép: Pierre Soulages: Peinture 102 x 130 cm, 20 mars 2012, 2012

A kiállítás 2013. június 16-ig tekinthető meg a római Francia Akadémián

Farkas Mariann

Irodalom

Rusell CONNER: Pierre Soulages, Au-delà du noir, angolból fordította Stéphanie MOLINARD, Éd. Alvik, 2003.

Jacques CHANCEL interjúja Pierre Soulages-zsal, in: Ina.fr, 1979.03.06, 55min URL: http://boutique.ina.fr/audio/media/entretiens/PHD99232087/pierre-soulages.fr.html [legutóbbi lehívás: 2013.május 16]

Éric de CHASSEY: Pierre Soulages, peintre expérimental de l’abstraction radicale relative, in: pierre-soulage.com, 2013 URL: http://www.pierre-soulages.com/blog/wordpress/?page_id=2558 [legutóbbi lehívás: 2013.május 16]

Éric de CHASSEY a Francia Akadémia igazgatójával készített videó, in: Arte Rai.it: Soulages opere in nero 2013.04.16., 3min 4sec URL: http://www.villamedici.it/fr/programme-culturel/programme-culturel/2013/03/soulages-xxie-siècle/ [legutóbbi lehívás: 2013.május 16]

CSERBA Júlia: Fekete, fehér, igen, nem… Pierre Soulages-zsal beszélget CSERBA Júlia in: Balkon.hu,2009.09. URL: http://www.balkon.hu/balkon_2000_09/soulage_text.htm [legutóbbi lehívás: 2013.május 16]

Michel ENCREVÉ: Entretiens avec Pierre Encrevé, Soulages, L’ œuvre complet, Peinture, vol.3, Paris, Seuil, 1948.

Nathalie REYMOND: Soulages, La lumière et l’espace, 1999, Société nouvelle Adam Biro, Paris.

Catherine MILLET interjúja Pierre Soulages-zsal, Pierre Soulages la peinture au present., in: Art Press, 34.szám, Párizs, 1980. 02.

Exposition Pierre Soulages à Pékin, 1994.01.19,2min 6sec in: ina.fr, ,URL: http://www.ina.fr/video/PAC9401182280 [legutóbbi lehívás: 2013.május 16]

Képek forrása: pierre-soulages.com, URL: http://www.pierre-soulages.com/ [legutóbbi lehívás: 2013.május 16]


[1] A „fény szobrásza” kifejezés az Académie de France igazgatójától, Éric de Chasseytől származik. Forrás: Arte Rai.it: Soulages opere in nero, URL: <http://www.villamedici.it/fr/programme-culturel/programme-culturel/2013/03/soulages-xxie-siècle&gt; [legutóbbi lehívás: 2013.május 16].

[2] Pierre Soulages (1919, Rodez) Az idejekorán félárvaságra jutó Pierre Soulages korán rajongani kezd a prehisztorikus és román kori művészetért. Az  1930-as évek elején a conques-i Sainte- Fois apátságban szerzett élménye után elhatározza, hogy festői pályára lép. 1939-ben felvételt nyer a párizsi Beaux Art-ra, de pár hónap után rájön, hogy az akadémiai oktatás nem elégíti ki. Munkáit először 1947-ben a Salon des Surindépendants-on állítják ki. Megismerkedik Picabiával és Hartunggal. 1949-ben rendezik meg első egyéni kiállítását Párizsban, a Galerie Lydia Contiban. 1959-ben megépíti műtermét Sètes-ben. 1957-ben Amerikába, New Yorkba utazik, ahol barátságot köt Rothkóval és Motherwellel. 1960-tól kezdve retrospektív kiállításokat rendeznek munkáiból szerte a világban. Conner, 2003, 142 – 144. Jacques Chancel interjúja Pierre Soulages-zsal, Forrás: Ina.fr, 1979.03.06 URL: http://boutique.ina.fr/audio/media/entretiens/PHD99232087/pierre-soulages.fr.html [legutóbbi lehívás: 2013.május 16]

[3] A művész saját bevallása szerint. Exposition Pierre Soulages à Pékin, 1994.01.19, Forrás: Ina.fr, URL: http://www.ina.fr/video/PAC9401182280 [legutóbbi lehívás: 2013.május 16]

[4] A párizsi retrospektív kiállítás címe Noir-Lumière (Fekete Fény) az optikai dimenziót hangsúlyozza, a fényre fokuszál. A festő által előnyben részesített Outrenoir kifejezés viszont a szellemi tartalomra helyezi a hangsúlyt. Az elnevezésben érezhető némi misztikus felhang helyénvaló lehet, ha figyelembe vesszük, hogy a művész az éjszaka festőjének tartja magát. Este dolgozik mesterséges fény mellett, mert reggel, mint állítja, az elme még túl józan. Soulages egy grazi kiállítással szemlélte, hogy a fekete jelentése milyen erősen függ a kontextusától. Itt egymás mellett volt kiállítva Sissi ünnepi fekete ruhája és egy apáca szerény öltözéke, az anarchisták fekete zászlaja és Chanel kis feketéje, Marlon Brando inge és egy SS tábornok sisakja. Conner 2003, 112.

[5] A szűken vett korszak 1979-ben vette kezdetét, a festmény fény és tér felőli értelmezése a művész œuvre-jében azonban már az 1940-es években elkezdődött. Erre mutat példát az utolsó teremben látható üvegalapra kátránnyal készült korai munkája (2. kép: Goudron sur verre, 76,5 x 45,5 cm, 1948-3). A páli fordulatra 1979-ben került sor: „Egy alkalommal hosszú órák munkája után úgy éreztem, hogy mindaz, amit addig festettem rossz, csak tocsogok a feketében, és nem tudok rátalálni a helyes útra. Kimerülten abbahagytam a munkát. Másnap, amikor újra ránéztem a képre, egészen másképpen láttam, mint előtte… Megértettem, hogy nem csak egyszerűen a feketével dolgoztam, hanem a feketével és a fény visszaverődésével.” Cserba 2009, Fekete, fehér, igen, nem…  Forrás: Balkon.hu,2000.09. URL: http://www.balkon.hu/balkon_2000_09/soulage_text.htm [legutóbbi lehívás: 2013.május 16]

[6] Soulages fontos distinkciója, hogy atechnika diktálja a formát. A különböző irányú kísérletek egyik fontos előfeltétele az új anyagok, így például az akrilfesték használata volt. A filigrán ecset és tubusfesték magukkal vonzzanak  egy bizonyos festési modort.  Ennek a két eszköznek elhagyása és a  vastag, robusztus mázolókefe és a vödrökben tárolt pasztaszerű zsíros festék használata felszabadító hatással volt a művészre. Reymond 1999, 86.

[7] A gyermek Soulages nővére kérdésére, hogy „miért feketével fest havat?”, ezt válaszolta: „azért, hogy olyan fehér legyen, mint az igazi”. Megfigyelte ugyanis, hogy a fekete mellett a papír szürkesége fehérré válik. „A festésben – mondja a művész – az izgatott, hogyan lehet a fehéret még fehérebbé tenni.” Cserba 2000, Forrás: Balkon.hu URL: http://www.balkon.hu/balkon_2000_09/soulage_text.htm

[8]Egy mű valóságát mondja Soulages „nem egyszerűen csak az anyagiság, hanem az alkotás, annak létrehozója és a néző közötti hármas kapcsolat határozza meg, és ez az elv távol áll mind az expresszionizmustól, mind a lírai absztrakttól.” Reymond 1999, 117.

[9] De míg a reneszánsz polyptichonok esetében az alkotó általában törekedett a táblák közötti folytonosság megteremtésére, addig Soulages célja éppen a folytonosság megszakítása. Hasonló eljárással dolgozik a művész kortársa, Gerhard Richter. A szakirodalom továbbá párhuzamot állít fel Soulages  Callum Innes munkássága között.  Chassey: Pierre Soulages, peintre expérimental de l’abstraction radicale relative, 2013, Forrás: pierre-soulages.com URL: http://www.pierre-soulages.com/blog/wordpress/?page_id=2558 [legutóbbi lehívás: 2013.május 16]

[10] Ugyanakkor nyilvánvalóak a különbségek is. Reinhardt képeit mozdulatlanul, hosszan kell nézni, míg Soulages művei csak mozgás közben teljesednek ki. Conner 2003, 118.

[11] Soulages művészete kívül esik az el- és nem elkötelezett művészet ellentétén. A szakirodalom Soulages kapcsán gyakran felemlegeti az egzisztencializmus és főként Sartre hatását. Az alkotó felelősséget vállal tetteiért, elkötelezi magát. Ugyanakkor Sartre-ral ellentétben a festő elveti a művész individualizmusát és az önéletrajzi olvasatot. Conner 2003, 99.

[12] Soulages munkamódszere, amelyet a kiállítás végén látható film is bemutat, az irányított véletlenen alapul. Munka közben talál rá arra, mit is akar valójában. „Az vezet rá arra, hogy mit is keresek, amit csinálok. Ha valamit változtatok egy festményen, nem tudom, hogy a forma, a szín a ritmus vagy a tér miatt teszem. A képzelet és az érzékenység olyan együttes akciója játszódik le, aminek egyrészt tudatában vagyok, másrészt nem. A végrehajtott cselekedet az, ami felkelti bennem azt a vágyat, hogy hangsúlyozzak, vagy éppen megsemmisítsek valamit.” Cserba, 2009, Fekete, fehér, igen, nem…Forrás: Balkon.hu,2009.09. URL: http://www.balkon.hu/balkon_2000_09/soulage_text.htm [legutóbbi lehívás: 2013.május 16]

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: