Farkas Péter: Belehalni egy g-mollba (A modern classical zenéről)

Winged_VictoryAz elmúlt másfél évtizedben a harapós elektronika, a súlyos basszusok és a kőkeményen őrlő tört ritmusok uralták a könnyűzenei életet. Aztán a kétezres évek közepén szép lassan terjedni kezdett egy teljesen másfajta hangzásvilág, amely pontosan a fentiek ellentéte: lágy, lassú és légies.

A modern classical irányzat nem szakít az elektronikával, nagyon is erősen támaszkodik rá – csak épp nem halljuk. Helyette gótikus toronyként magasba ívelő hegedűfutamok, esőcseppként kopogó zongora arpeggiók, és reggeli ködként aláereszkedő ambient panorámák hoznak létre egy klasszikus komolyzenei alapokon nyugvó modern zeneiséget.

A Winged Victory for the Sullen: We Played Some Chords…

A fenti számot A Winged Victory for the Sullen jegyzi, akiket tavaly októberben a magyar közönség is hallhatott a Trafóban. Kissé talán merész kijelentés, de ha Claude Debussy a XXI. században élt volna, valószínűleg ilyen zenével kísérletezett volna. Megfontoltan építkező, álomszerű témák felelgetnek egymásnak, de az sem ritka, hogy csak párhuzamosan léteznek, járják a maguk útját, majd nyomtalanul eltűnnek az éterben. Nincsenek éles körvonalak, minden puha és lebegős. A zene füstként száll a levegőben, folyamatosan változtatja az alakját, majd észrevétlenül olvad az esti felhők közé.

A nyugodt tudatállapotot megcélzó ambienthez hasonlóan a modern classical is lefelé húzza a szemhéjat, csábít a fekvőhelyzethez, és kamarazenekari hangzásával igyekszik a külvilágot kizáró, intim légkört megteremteni. Ez bizonyos előadóknál egyenesen mikroszkopikus perspektívát eredményez – pl. Nils Frahmnál, aki Felt című lemezét úgy rögzítette, hogy zongorája belső szerveit szuperérzékeny mikrofonokkal látta el. Az eredmény egyszerre bizarr és csodálatos: háromnegyed óra erejéig belebújhatunk egy hangszerbe, hallhatjuk a legapróbb rezdüléseit is. Mi magunk lehetünk a hangszer.

Nils Frahm: Less

Hosszas leltározás kellene a modern classical fontosabb képviselőinek listázásához. Sokan vannak, napról napra többen. A népszerűség magyarázatai közül van egy teljesen nyilvánvaló: modern classical(nak tűnő) stílust könnyű csinálni. Elég hozzá néhány akkord, és még ha nincs is hangszered, az Ableton szoftvert egész könnyű kezelni. Az igazi kulcs azonban talán inkább a filmvilágban keresendő. Van ott egy zeneszerző, Thomas Newman, aki az Amerikai szépség (1999) óta újra és újra rámutat, hogy nagy érzelmeket szerény zenével is ki lehet fejezni. Newman főtémái alig néhány hangból, és a hangok minimalista variációiból állnak. Alattuk néha mormog egy kis ambient, hogy ne legyen annyira steril az összkép. De nincsenek epikus csinnadratták és egekbe emelő pátosz. Hosszan kitartott atmoszférahangok és csendek, visszafogott érzékenység van helyette. Ez a filmzenei stílus pedig szinte az egész 2000-es évekbeli (legalábbis a nyugat-európai és amerikai) filmtermésről elmondható. Ehhez jön még az internet, ahol már minden elérhető: például zongorán előadott filmzenei témák is, amelyekhez számtalan tutorial videó készül, így az is meg tudja tanulni őket, aki egyébként nem olvas kottát.

Ez a technikai magyarázat. De biztos van, kell lennie egy másfajta magyarázatnak is. Miért pont most kaptak rá az emberek? És nem is akármilyen emberek: a modern classical közönsége jórészt fiatalokból, huszon- és harmincévesekből áll. Miért most, amikor a hétköznapok és a hétvégék, az egész élet jóval 120 bpm fölött dübörög? Nyilván pont ezért. Hogy üljél le egy kicsit, és aztán maradj is ülve. Hogy a dubstep arroganciája után hagyd magad súlytalanná válni egy hegedűszóló hatására. Hogy egy kicsit haljál bele egy g-mollba.

A világszerte egyre nagyobb érdeklődést kiváltó modern classical irányzat már Budapesten is kezdi megvetni a lábát. Ólafur Arnalds, Nils Frahm, A Winged Victory…, Ben Frost és Daníel Bjarnason után május 29-én a multi-instrumentalista Greg Haines és az ifjú zongorista Carlos Cipa fogja tágítani az időt, a teret, a lelkünk éhét – a mindenséget.

Greg Haines: Until the Point of Least Resistance

További hallgatni- és olvasnivaló a témáról itt:

Moesko Musichttp://ambient.blog.hu

Farkas Péter

5 Responses to Farkas Péter: Belehalni egy g-mollba (A modern classical zenéről)

  1. Amygdala szerint:

    Hans Zimmer pedig stílusoktól és irányzatoktól függetlenül alkot tökéleteset.

  2. én szerint:

    Nem egészen értem miért nem lehet egy irányzatot dícsérni anélkül, hogy leszólnánk egy másikat. (Főleg, ha semmi közük nincs egymáshoz.) Amúgy jó cikk, Nils Frahm zongorás tétele borzongató! Ajánlom amúgy Kettel – Volleyed Iron című lemezét, az is ebbe a kategóriába esik. Már vagy százszor belehaltam.

  3. Moesko szerint:

    Melyiket szóltam le? A “dubstep arroganciája” szófordulatra gondolsz? Szerintem ez nem minősítés. A dubstep kemény, arrogáns műfaj, belemászik a képedbe és szétszedi az arcod. Csak erre utaltam. Nekem semmi bajom a dubsteppel, hallgatom is, mint minden mást. Abban viszont egyetértek, hogy minden műfajba “bele lehet halni”. Nem is írtam olyasmit, hogy a dubstep arroganciája HELYETT. Ha mégis a leszólás ment át, bocsesz, nem az akart.

  4. én szerint:

    Nem mindegyik dubstep szed szét, és nem is mindegyik arrogáns, de meg kell hagyni, az az ága amelyet a legtöbben ismernek igen. De mindegy is, az arrogancia nem egy erény és ezek szerint ezért éreztem (nem létező) dühöt a szavak mögött. Apropó tegnap találtam egy fantasztikus mixet Modern Kalsszikus/Ambient stílusban. Szerintem sok zenét ismerhetsz róla. Engem elvarázsolt!

    http://reviews.headphonecommute.com/2013/05/14/roel-funcken-black-haines/

  5. […] múltkor, úgy most is fontos szerephez jut a zene, megint csak lesznek fotósorozatok, ésFarkas Péter, főszervező, az estre egy zongoraetűddel is […]

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: