Horváth Tivadar versei (online megjelenés)

él

tányér-szájú némberek rikácsolása
gubbaszt a magas bólogató nyárfákon
vörös rébékek közönye sandít
mi kell hogy szájon vágjon?

nehéz elviselni a folyamatos zajt
egy nyugodt világba kellene menni
üres hamutartók gurulnak
a tűrést kell élessé fenni

a penge éle kell már ide
s tánc közben legyen mindig ki elesik
égessenek talpakat a csikkek – előre ez visz
boldogság fájdalom nem mindig különbözik

közmunka

azt írom ami fáj rosszul esik
havat lapátolok töröm a jeget
nem a munka szégyen a fizetség
árkot pucolok és szemetet szedek

de van munkám friss puha kenyerem
kincsem is van nem mint neked Desiré
mintha nézném a csillagos eget
harmincötezer – dől a lé dől a lé

ennyi pénzt el sem bírok költeni
létemet az adófizetők sínylik
a felét vissza is adom rögvest
mert én meglettem váltva – tudniillik

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: