Az érzelmek halhatatlansága

Tárlat: Große Gefühle. Von der Antike bis zur Gegenwart, Kunsthalle, Krems 

Große Gefühle(Yinka Shonibare: Untitled, 1997, forrás: http://www.vfmk.de/)

(A képen látható mű: Yinka Shonibare: Untitled, 1997, forrás: http://www.vfmk.de/)

A kremsi Kunsthalle aktuális kiállítása az érzelmek mibenlétét és megjelenését feszegeti. Egy olyan témát, amely a mai művészettörténetnek és kortárs képzőművészeti praxisnak viszonylag periférikus részét jelenti. Ez a terület a jelenleg hegemón, döntően társadalmi kérdésfeltevésekkel dolgozó művészeti diskurzusok számára az első pillanatban igencsak idegennek tűnhet. Éppen ez lehet az oka annak, hogy az ilyen, szokatlan utakon járó kérdések meglepődést és csodálkozást válthatnak ki, pedig a problémák bizonyos szempontból társadalmilag is fontos kérdésekben csúcsosodnak. A Große Gefühle/Deep Feelings kiállítás mintegy hetven műalkotása a bécsi Kunsthistorisches Museum és a torinói Fondazione Sandretto Re Rebaudengo gyűjteményeiből válogatva mutatja be az érzelmek képzőművészeti ábrázolásait és azok működését.

A látogató úgy érezheti magát, mintha egy Aby Warburg-emlékkiállításon lenne, ami azonban nem a nagy művészettörténész emléke előtti tisztelgést vagy szobrának csinosítgatását tűzte ki célul, hanem a warburgi módszertan életképességének bemutatását. A kiállítás kurátori koncepciójának a tétje is ez: választ találni arra a kérdésre, sikeresen alkalmazható-e ma egy több mint száz éve felépített elmélet régi és kortárs alkotók műveinek közös elemzésére. Mindez a hamburgi művészettörténésztől származó eszközök gyakorlati alkalmazásával történik, ami a legjobb terep egy életmű aktualitásának és működőképességének demonstrálására.

Warburg munkásságának az újrafelfedezése az ikonológia újjászületésnek köszönhető, amely révén kiemelkedően fontos lett a Warburg-féle, a művészettörténet sokszor szűkös határait átlépő képtudomány.[1] Az újra felfedezett interdiszciplinaritás lehetőséget ad a warburgi ikonológia módszertanának – akár globális kultúratudománnyá való – kitágítására is.[2] A pátoszformula, a „művészet tipikus patetikus gesztusnyelvezete” az a fogalom, ami a kremsi kiállítás szervezőelveként funkcionál. A tárlat nem a terminus közvetlen társadalmi megjelenésének irányába kanyarodik, hanem a talán járatlanabb úton az érzelmek pátoszformulaként való feltűnésével foglalkozik. Mindemellett a kiállítás nagy érdeme, hogy a katalógusban található nagy számú Warburg-hivatkozást nem önti rá a látogatóra, akit maga az elmélet minden bizonnyal jórészt nem foglalkoztat (a művészettörténész neve is csak egyszer olvasható a kiállítótérben). Az itt felvállalt igazi kihívás az, hogy a gyakorlatban mutasson rá Warburg gondolatainak relevanciájára.

A kiállítás első – a sokk fogalma köré szerveződő – terme egyszerre választotta tárgyául és módszeréül a warburgi eszköztárat, ám ezt nem nyíltan jelzi, csak sugallja a látogató számára. Hans-Peter Feldmann 9/12 Frontpage című, 151 darab 2001. szeptember 12-i újságcímlapból álló munkája formájában is felidézheti Aby Warburg kései, Mnemosyne Atlas című, a pátoszformulákat vizuális példákkal bemutató vállalkozását. A képgyűjtemény evidensen közel állt Warburg módszertanához, ő maga is többször használta ezt előadásaihoz, és a Mnemosyne Atlasába is illesztett be újságkivágásokat.
Aby Warburg: Mnemosyne Atlas, 1924-1929

Peter Feldmann: 9/12 Frontpage, 2002 (részlet), forrás: http://www.abitare.it/

 

Peter Feldmann 9/12 Frontpage, 2002 (részlet)

Aby Warburg: Mnemosyne Atlas, 1924-1929, forrás: http://elaguilaediciones.wordpress.com/

Feldmann munkája párbeszédben áll a teremben lévő két festménnyel. Johann Heinrich Schönfeld Sámson bosszút áll a filiszteusokon képe még formájában is rezonál Feldmann alkotására, és Valerio Castello Betlehemi gyermekgyilkosság festményével is összeköti a mitikus tragédia ábrázolása, illetve a sokk képalkotás általi kezelése. Az egész terem miniatűren modellezi Warburg gondolatát, aki gyakran maga sem használt több példát téziseinek bizonyításához.

A termet még további nyolc tematikus blokk követi, a melankólia, szeretet/szerelem, gyász, vágyakozás, szenvedés, düh, magány és az izgalom témái köré rendezve. A látogató ennek alapján úgy érezheti, hogy minden jelentős érzelmi csomópontra sor került, nem maradtak fájó hiányjelek. Talán a vágyakozás csoport a leghalványabb a kilenc közül, de ezt könnyedén ellensúlyozzák az olyan nagyszerű megoldások, mint a szeretet/szerelem blokkon belüli önszeretet rész briliáns ötlete. Néhol a hívószavakon belül is szűkítés tapasztalható, de egyáltalán nem árt a kiállításnak, hogy a szenvedés blokkot jórészt Szent Sebestyénnel foglalkozó művek közül válogatták össze.

Bartholomeus Spranger: Jupiter és Antiopé, 1596 körül

Bartholomeus Spranger: Jupiter és Antiopé, 1596 körül, forrás: http://commons.wikimedia.org/

A régi (jellemzően 16–17. századi) és kortárs művek egymás mellé állítása az esetek többségében jól sikerült, a képek között folyamatos kommunikáció zajlik, amelynek köszönhetően ugyanúgy olvashatók a képek egy közös külső perspektívából, mint saját belső nézőpontjuk felől. Éppen a pátoszformulák eszköztára írja felül a sokszor ellaposodott, „ki kire hatott?” kérdést, és hívja fel a figyelmet a képek történetének azon búvópatakjaira, amelyek sokszor öntudatlanul, de konzekvensen bukkannak fel egy-egy érzelem ábrázolásakor.

Néhol azonban érezhetővé válik az abból következő korlátoltság, hogy a kurátorok csak két gyűjteményből válogattak (válogathattak?) műveket a kiállításra. Ezek a pontok mégsem válnak neuralgikussá, ami jelentős részben köszönhető annak, hogy a kiállítás koncepciójára nyitott látogató a rendezői elképzelésekkel összhangban képzelhet a falakra további alkotásokat is, és saját elképzelt múzeumává alakíthatja a tárlatot.

A tárlat legnagyobb érdeme mégsem az eddigi megjegyzések között keresendő. Warburg eszközrendszerének a használata elementáris hatással van sok műalkotásra, különösen a kortárs művészeti darabokra. Az érzelmi állapotok pátoszformuláinak vizsgálatával a kiállítás kiveszi ezeket a műalkotásokat a szokásos tárgyalási keretükből, így deterritorizálja azokat. Ezek után reterritorizálja, el is helyezi a műveket egy másik, saját maga által felépített vonatkozásrendszerben, de a kivétel folyamata önmagában erős felszabadító hatással bír, és komoly intellektuális élménnyé válik. Mindezek mellett az új keretükben az alkotások már nem tűnnek olyan mozdíthatatlannak és egyolvasatúnak, ezáltal a nézőt is inspirálhatják a további hasonló lépések megtételére. Ez történik Maurizio Cattelan Bidibidobidiboo című művével, ami a melankólia szekcióba került, vagy a Yinka Shonibare Untitled című 1997-es önarcképével, amit jellemzően a posztkoloniális művészet részeként tárgyalnak, de itt az önszeretet fogalmához társul.

A régebbi alkotásoknál ez a hatás talán kevésbé érvényesül, mivel esetükben sokkal bevettebb a pátoszformulák ikonológiai módszerét követő értelmezése. Ám ezeknél a képeknél is megfigyelhető valamiféle aktualizálódás: a művek képesek kilépni a „régi és ezért értékes” múzeumi paradigmából, és valós tartalommal fordulni a nézőhöz.

Douglas Gordon und Philippe Parreno: Zidane. A 21st Century Portrait (videó), 2005, forrás: http://www.falter.at/

Douglas Gordon és Philippe Parreno: Zidane. A 21st Century Portrait (videó), 2005, forrás: http://www.falter.at/

A kiállítás utolsó termében az izgalom címszó alatt két mű található: egy apró antik diszkoszvető szobor, illetve Douglas Gordon és Philippe Parreno közös kétcsatornás videója, amely 90 percen keresztül mutatja Zinédine Zidane-t meccs közben. Feltűnő hiányt jelez és orvosol is egyben ez a rész, mégpedig a sport tematizálásának a hiányát. A sportét, ami talán a modern társadalmakban az érzelmek megélésének, kitöréseinek és látvánnyá tételének az egyik központi terepe. Éppen a sportban társadalmi szempontból is fontos látvánnyá váló érzelmek mutatnak rá (Feldmann művével közösen) arra, hogy az emóciók megjelenése, ábrázolása és hitelessége milyen kiterjedt problémái az életünknek.[3] Bizonyos szempontokból ez a két mű a még korábban látható, Szent Sebestyén című Fiona Tan installációval mutat sok közös vonást, érzelmi és ábrázolási párhuzamot.

Fiona Tan: Szent Sebestyén, 2002, forrás: http://www.depont.nl

Fiona Tan: Saint Sebastian, 2002, forrás: http://www.depont.nl/

Ez a terem, hasonlóan az elsőhöz, többre törekszik az érzelem formáinak puszta bemutatásánál, de elemzésüknél is: az emóciók ábrázolhatóságával kapcsolatban tehető megállapítások összegzése. Maga az izgalom is több – ahogy ezt a videoinstalláció is jól demonstrálja –, mint egy érzés megnyilatkozása, sokkal inkább érzelmi beállítódások széles és gyorsan változó skálája.

Ezt már nem követi semmiféle kurátori végszó vagy lezárás. A kiállítás hirtelen fejeződik be, de – az intellektuális izgalmakon túl – eszközt ad a látogató kezébe ahhoz, hogy mind a mindnyájunkat folyamatosan körülvevő érzelmi helyzeteket, mind a saját érzelmeinket figyelmesebben vizsgálhassuk.

Nagy Kristóf

A Große Gefühle. Von der Antike bis zur Gegenwart kiállítás a kremsi Kunsthalléban 2013. június 30-ig tekinthető meg.

Irodalom:

Bredekamp, Horst: „Mellőzött hagyomány? A művészettörténet mint képtudomány”, in: BUKSZ 15:3 (2003), 253–258.

Hornyik Sándor: Idegenek egy bűnös városban: művészettörténetek és vizuális kultúrák, Budapest, L’Harmattan – MTA Művészettörténeti Kutatóintézet, 2011.

Große Gefühle, szerk. Wipplinger, Hans-Peter, Krems, Kunsthalle Krems, 2013.

Radnóti Sándor: „A Pátosz és a Démon”, in: Warburg, Aby M.: Pogány-antik jóslás Luther korából, Budapest, Helikon, 1986, 103–117.

Warburg, Aby M.: Mnēmosynē. Aby M. Warburg válogatott tanulmányai, Budapest, Balassi – Magyar Képzőművészeti Főiskola, 1995.


[1] Bredekamp 2003.

[2] Hornyik 2011, 79–90.

[3] Itt nem lehet nem felidézni a munkához hasonlóan 2006-os világbajnokságról Zidane és Materazzi konfliktusát, ami a kiállítás nézőpontjából izgalmas olvasatokkal bírhat. http://www.youtube.com/watch?v=r_KKTLXgTIc/

One Response to Az érzelmek halhatatlansága

  1. ZMF szerint:

    Nagyon érdekes a tanulmány, kíváncsi lettem a kremsi kiállításra Kristóf megfigyelései alapján. Gratulálok!
    ZMF

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: