Levél Karinthy Frigyesnek (színházkritika)

Kedves Frici!

Tudom, hogy rég írtam neked, és azt is tudom, nem szép, hogy mindenféle más íróval foglalkoztam mostanában. Múlt pénteken viszont eszembe jutottál, méghozzá valami olyasmi kapcsán, amit veled is meg kell osztanom. Ha még mindig figyelemmel követed az eseményeket, te is láthattad a PIM műsorfüzetében:

Március 8.
Felolvasószínház – Fráter Zoltán:
A két egyetlen
Játék Karinthy Frigyes levelei, írásai alapján
Szereplők: Lukáts Andor, Takács Katalin, Kovács Patrícia
Rendező: Seres Tamás

fz a két egy3tlen

Fráter Zoltán neve szerintem ismerős neked: ’87-ben készített veled egy mennyei riportot – emlékszel? –, és azóta is sokat tesz azért, hogy a hozzám hasonló feledékenyek újra meg újra rádbukkanjanak. Például írt egy levél- vagy dokumentumdrámát (egyébként nem csak rólad, több hasonló írása van, majd nézz utána), ezt adták most elő.

Igen, az, aminek képzeled: egy darab, amely (tényleges vagy visszaemlékezésekből és egyéb dokumentumokból rekonstruált, esetleg fiktív) levelekben meséli el a szerelmi életed. (Mit szólsz az ötlethez?) A drámai alapszituáció szerint második feleséged, Aranka Bécsbe utazott, és onnan küldözi a leveleket, te viszont nem csak vele, hanem első feleségeddel, a halott Bogával is beszélsz.

Az összeállított szöveg jól követhető volt, nem veszett el a néző, az „odaátról” vagy a Bécsből író nőt hallja-e éppen – fölöslegesnek is éreztem, hogy a háttérben mindig ki volt vetítve az aktuális megszólaló legismertebb fényképe; jószerivel csak ez a három fotó cserélődött a színészek mögött; a vetített képek ehhez túlzottan vonzzák a figyelmet. A hangbejátszások sokkal jobban beépültek az előadásba, már csak azért is, mert nem voltak ilyen szájbarágósak: előfordult, hogy először hallottunk valamilyen zajt, és csak az utána következő levél említette meg a zaj forrását.

Hogy mondod? A színészek? Kovács Patrícia kifejezetten elegánsan csempészett Boga beszédébe anyai megértést meg játékos flörtöt, időnként pedig szeszélyességet – és Takács Katalin Arankáját is élvezetes volt nézni a kiszámíthatatlan szenvedélyében, ami mögül – baj esetén, például egy svédországi műtét megszervezésekor – még az aggódó törődés is előbukkanhatott. Így a színpad bal és jobb oldala egymást tükrözte – itt dominanciát rejtő gondoskodás, ott gondoskodást rejtő dominancia. Ha úgy tetszik, a két nő rajtad tükröződött, te csak az őket visszaverő felület voltál közöttük. Az előadásban legalábbis mindenképpen, mert a téged alakító Lukáts Andor nem volt jó Karinthy; hiányzott belőle mind a játékosság, mind a keserűség (hoppá, még egy kettősség), inkább megfáradt volt, szürke. Bár az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az előadás második felére ő is élénkebb lett egy kicsit.

A darab történetét nem mesélem el, azt hiszem, te jobban ismered az életed, mint én. Illetve azt mégiscsak megemlítem, hogy a svédországi műtét alatt, élet és halál között vergődve állítólag sokat beszéltél Bogával. Mikor azonban sikeresen fejeződött be az utazás a koponyád körül, azt mondta, többet nem fogsz hallani róla; megcsaltad, hiába hívott magához, és már a másik asszonyhoz tartozol. Mint tudod, ekkor két évet nyertél az élettől – a levéldráma viszont csak két mondatot szánt az utolsó időszakodnak. Mintha a létedhez szervesen hozzátartozott volna az ingadozás a két nő között, mintha nem is lettél volna igazán önmagad, miután kikerültél ebből a határhelyzetből.

Kíváncsi lennék, mit szólsz az ebből kirajzolódó portrédhoz. Ha esetleg rossz szemmel néznéd, van egy ötletem: bosszúból írd meg nekem levélben a véleményed – ne is egyben. Okozzunk filológiai dilemmákat a darab szerzőjének: hadd aggódjon, honnan fogja összegyűjteni a levelezésünket a következő drámájához.

Válaszod várja:

Tamás Péter

U.I.: Ha már előttem van a PIM műsorfüzete, hadd hívjam föl a figyelmed egy másik eseményre: március 28-án, csütörtökön 17 órakor Tarján Tamás nyitja meg a Számadás a tálentomról – Karinthy Frigyes-emlékkiállítást; én sajnos nem biztos, hogy ott tudok majd lenni, pedig jó lenne beszélni hallani kicsit Tarján Tanár urat; rég volt hozzá szerencsém.

 

*

(A színlapon Kovács Patrícia és Takács Katalin szerepei tévesen, megcserélve vannak feltüntetve.)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: