Biró Krisztián verse (online megjelenés)

Azt hiszem

Azt hiszem, egyikünk sem hibázott
Csak másképp estünk át a holtponton
Túl sötét volt, hogy tudjuk, mi vár ott
Túl sebes a szám, hogy csókoljon

Túl sok csillagot néztem, hogy lássam
Az égnek milyen szép tajtékja van
Tán ezért lettem önmagam másban
És önmagamban hajléktalan

Ő is megunt, de mondd, mit várhatnék?
Tényleg túl sok tenger van egy halban
És hát én egy tengert sem láttam még
Tán ma is egy kicsit meghaltam

Ez az én csavargó horgom átka
Egy rágó, ami lelkemre ragadt
Vízben nem leltem még boldogságra

Csak kukáim fedele alatt

Új kezet engedtem el, bocsásson
Meg, de most épp megbánni sincs erőm
Ma csak úgy vagyok, csak úgy horgászom

Várost fogok ki a szirttetőn

Ismerem e magasságot, tegnap
Egy szerelmespár ugrott le innen
Ma egy újabb hajléktalan megfagy

És minden rendbe jön szerintem

One Response to Biró Krisztián verse (online megjelenés)

  1. Horváth Tivadar szerint:

    Szép vers Krisztián. Gratulálok. És örülök, hogy a hagyományos, klasszikusabb költői nyelv is jelen van a posztmodern “szövegelés” áradatában. A lecsupaszító, alul-stilizáló, sok tekintetben hagyomány-ellenes “szövegirodalom” amúgy is kiüresedni látszik. (A kivételek erősítik a szabályt.) Jó úton jársz, ne térj le róla. Sok van még benned. Üdv: Horváth Tivadar

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: