Bödecs László versei (online megjelenés)

Ünnepi harangok

Hányszor cserélt már gazdát a helyed
a karácsonyi vacsorán az asztal mellett,
mindig más szájba kanalazták
ugyanazt a halászlét.

Én már nem várok senkit ide,
egészen meguntam a változatosságot,
hogy minden évben más lett
a tetején a karácsonyfadísz.

Most már éppen elég különböző
ajándékba kapott bizbaszom van,
és túl sok gépen tárolt fénykép,

mindig egy új családhoz utaztam
másnap, és különböző szokásokba,
mint a fenyőt, faragtam a talpam.

Az évek során,
hány különböző kedvesemmel
szeretkeztem a karácsonyfa alatt,
és hallgattam hasonló szívveréseket,
ahogy kongtak melegen,
mint ünnepi harangok,

és üresen szóló visszhangjukat, ahogy
lassan kialudtak a kandallóban sercegő
percekkel.

fagy

tél van, és ráfagytak a számra
a kimondatlan szavaink
a földben rögökbe zárva
repedeznek a pislogások
kevesebb négyzetméterre rúgó
semmiben is elférünk már
összehúztuk magunkat
mint a mag
ledobtuk a testünket
és elbújtunk a terméketlen
talajban a megfagyott
pocsolyák alatt.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: