Hetedik kerületi dobozvilág

Tárlat: Chimera Project – «Is this Real?», Chimera Project Space, Budapest

Horror Pista: Roni Loves You 2.

Horror Pista: Új triász kori áldozat bemutatása (részlet), 2013, vegyes technika

A korábban művészeti programok, platformok és workshopok szervezéséről ismert Chimera Project a Klauzál téren nyitotta meg saját kiállítóterét 2012 decemberében. A hely vezetőinek, Mittich Boglárkának és Patrick Urwylernek az volt a célkitűzésük, hogy egy hetedik kerületi kis alapterületű, földszinti üzlethelyiségből egy művészeti inkubátort hozzanak létre: olyan teret, amely egyszerre funkcionálhat mini rezidenciaprogramok helyszíneként, for profit-galériaként és kollaboratív művészeti akciók bemutatóhelyeként is. «Is this Real?» címmel nyílt meg a kiállítóhely második tárlata február 21-én, melynek középpontjában a dioráma modern értelmezési lehetőségei állnak.

A világ látványhű leképezésével kísérletező műfaj a 19. században bontakozott ki. Eredetileg világítási megoldásokkal érték el, hogy a több vászonból felállított „installációk” ne csupán egy statikus látványt örökítsenek meg, hanem tér- és időbeli változásokat is szemléltessenek. Napjainkra a kifejezés jelentése kibővült, és már a panorámára, peep-showra és az építészeti makettezésre is asszociálunk a szó hallatán. A koncepciót négy tehetséges hazai művész bontotta ki, akik már nemzetközi színtereken is felhívták magukra a figyelmet: Horror Pista (Máriás István), Icko Dávid, Karácsonyi László és Szabó Eszter. Az alkotók célja a valóság egy-egy jelenet erejéig tartó megragadása volt – tudatosan behatárolt tér- és időbeli keretek között. Ennek köszönhetően a Chimera Project tereit egyfajta hetedik kerületi dobozvilágként értelmezhetjük, ahol a valóság is új értelmet kap a kiállított művészek legfrissebb, több esetben kifejezetten erre a kiállításra szánt munkáin keresztül.

Icko Dávid: There is Hopper in the wood

Icko Dávid: There is Hopper in the wood (részlet), 2012, vegyes technika, fotó: a művész felvétele

A térbe lépve Icko Dávid posztamensre állított „kukucskáló dobozai” hívják fel magukra a figyelmet. A kiállító művészek közül a legfiatalabb Icko dobozaiban zajló nagyvárosok nem mindennapi jeleneteit teátrálisan adja vissza: a neutrális tér és az alakok színpadias megvilágításban tűnnek elénk, ám a képi világból báj helyett inkább disszonancia üt ki. Fokozza a feszültséget, hogy az egyes dobozokban több színtér sűrűsödik össze, mintha egy történet teljes egésze mosódna egyetlen pontba.

Horror Pista: Roni Loves You 2. (részlet)

Horror Pista: Új triász kori áldozat bemutatása (részlet), vegyes technika, 2013, fotó: Szombat Éva

A tárlatra készített munkái esetében Horror Pista a megszokott asszertív, magabiztos ábrázolásmódot és sajátos vizuális nyelvet alkalmazta, amely két műfajból merít: a képregény világából és a sci-fik képi attitűdjéből. A fentiek találkozásából fakad az erős képi túlzás, a történetszerűség és a mozgásfázisok ábrázolása, de az új műveknek mintha a peckes kompozíció is az alapkritériuma lenne. Így láthatjuk Ronald figuráját mint kvázi „McDonald’s vezért” egy romos és kietlen állatfarm tetején (Új triász kori áldozat bemutatása); vagy a paradicsomot elzáró fal körül burjánzó/vérengző természeti közeget – közte Ádámot és Évát. Máriás Klauzál téren kiállított munkáiban is akad egy-egy feszültséget gerjesztő képi fragmentum, amely megkérdőjelezi a művek (ál-)idilli alapgondolatait. Újabb változatait ismerhetjük meg a művész elképzelt társadalmainak és fenyegető jövőinterpretációinak.

Horror Pista munkái mellett figyelhetünk fel Szabó Eszter animációjára. A paradicsom visszahódítása érzékeny módon ad választ az urbánus közeg változásaira, miközben Magyarország egy lehetséges jövőképét mutatja fel. Szabó Eszter a hagyományos grafikus felületek animálásával teremtette meg a védjegyévé vált látványvilágot. Reflexióiban a játékosság és a groteszk megjelenésén túl erős empátia is érezhető. Kiállított munkája hátterét aprólékosan részletezte, szemmel láthatóan az alakok és a hangsúlyos szituációk kidolgozására fókuszált.

Karácsonyi László: Deep Show

Karácsonyi László: Deep Show, 2010, vegyes technika, fotó: a művész felvétele 

Természetesen a kiállító objektművészek sorából nem maradhatott ki a „garázspop hősének”[1] titulált Karácsonyi László, aki bármilyen tárggyal kerül alkotói kapcsolatba, képes képzőművészetté alakítani azt. Alkotásairól saját maga fogalmazta meg, amit a Chimera Project Sapce-ben is láthatunk, miszerint áttételesen mintha egy prehistorikus gyermekszoba, poszt-traumatikus, Crazy pop-os csillárjának fényszóró tükördarabkái lennének”. Karácsonyi most is hozza kimeríthetetlen játékos formáját. A „kutatómunka” során összeszedett tárgyai eredeti kontextusukból kiszakítva és egy új közegbe helyezve egész eseménysorozatokat beszélnek el. Elhagyják az unalomig ismételt jelentéstartalmakat, és önálló életre kelve lépnek egymással kapcsolatba. Jellemző, hogy Karácsonyi munkáját bogarászva találkozhatunk a vörös függöny mögött rúdtáncot lejtő, forgó gidafejű nővel, meg a Barbie baba ágya mellett strázsáló katonával – mindeközben kint durrogtatnak, de ez a ház körül a fűben ülő porcelánnyuszit egyáltalán nem zavarja. Az új kontextusba helyezés aktusa és a helyzeti csavarok szinte elvárt elemek Leslie Xmas művészetében.

Horror Pista - Icko Dávid - Karácsonyi László: Nach dem Vorbild

Horror Pista – Icko Dávid – Karácsonyi László: Nach dem Vorbild der Natur, 2013, fotó: Talabér Géza

A kiállító művészek védjegyei könnyen felismerhetők, egymástól elkülöníthetők, a tér mégis úgy funkcionál, mint a fiúk kedvelt közös játszótere. Kétségtelen, hogy ez is a kiállítás szervezőinek a célját igazolja, hiszen így a Chimera rejtett tereit is kihasználták. A három hasonló vizuális nyelven kommunikáló fiatal (Horror Pista, Icko Dávid, Karácsonyi László) az üzlethelyiség galéria szintjét is bevonva egy kollaborációs munkát rejtettek a falba, amelyet házikóval, pázsittal és füvesített szörnnyel népesítettek be.

Karácsonyi László diarámája a megnyitón

Karácsonyi László diorámája a megnyitón

A kiállítás minden bizonnyal felülkerekedik a dioráma klasszikus kép/idő/tér rendszerén, s önálló életre kelnek az itt szereplő munkák. Az új kontextusba való helyezéssel újradefiniálódik a műfaj és annak a 19. századig visszanyúló emlékezete. A kiáltott munkák hol játékosak, hol erőszakkal telítettek, de minden esetben a jelenségek összefüggését és az egyensúlyban lévő ellentéteket tekintik kiindulópontnak. A tárlatot meghatározó paradoxon éppen abban fogható meg, hogy első pillantásra egy „kortárs makett-tárlatnak” tűnik, ezzel szemben bizarr, fiktív és utópisztikus kontextusba ágyazott súlyos politikai kérdéseket feszeget.

Kígyós Fruzsina

Az «Is this Real?» című kiállítás március 16-ig látható Budapesten, a Klauzál téri Chimera Project Space-ben.


[1] Fenyvesi Áron: „Crazy pop”, in: Flash Art Hungary 1:3 (2012), 52–57.

One Response to Hetedik kerületi dobozvilág

  1. […] Icko Dávid, Szabó Ottó és az Apokrif 2012. nyári számában bemutatkozó festők: Bánfi Brigitta és […]

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: